2022.május 17.
Paszkál, Ditmár, Rezeda

Az igazi Európa a kereszténység védjegyét viseli magán és nemzetállamokból áll – beszámolónk A család megerősítése című konferenciáról

img 0246

A család megerősítése című konferencia a Batthyány Lajos Alapítvány és a Familiaris Consortio Egyesület közös rendezvényeként zajlott nemrég a Lónyay-Hatvany villában. Az egész napos eseményen számos politikus, egyházi személy és egyetemi oktató, valamint a Századvég Kutatóintézet képviselője szólalt fel, a házigazda pedig Földi-Kovács Andrea, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumi tagja volt.

Dr. Pallós Nikoletta, a Batthyány Lajos Alapítvány főigazgatója és Pribék László, Familiaris Consortio Egyesület elnöke köszöntötték a megjelenteket. Előbbi így fogalmazott: a felújított villaépület erős falaihoz hasonlóan szeretnének hozzájárulni a családok megerősítéséhez is; utóbbi a választások utáni történelmi pillanatra hívta fel a figyelmet, és arra, hogy a családok anyagi támogatása mellett itt az idő arra, hogy a lelki oldalra is fókusz kerüljön, az egyház, a kormányzat és a civilek családokat támogató együttműködése során.

Prof. Dr. Sótonyi Péter, az Állatorvosi Egyetem rektora, a Professzorok Batthyány Körének elnöke II. János Pál pápát idézve emlékeztetett arra, hogy az emberiség jövője a családtól függ, majd hozzátette: ennek jelentőségét sokan fel sem fogják. Úgy vélte, óriási a hiátus a fiatalok körében, ezért a legfontosabb kérdésnek azt tartja, hogyan lehet eljutni őhozzájuk. Mint mondta, válságban a családi élet és a házasság, a hagyományos családmodellt hosszú távon és intézményesen támadják; kulturális háború zajlik, amelybe beszállt a gazdaság és a politika is, felismerve, hogy a szexuális szokások megváltoztatásával felülírhatóak az egyéni, családi és társadalmi működések. “Négy-öt éve még senki nem tudta, mi az az LMBTQ, de mára már megbabonázta a fiatalokat, a szexuális szabadosság kikezdte a házasság intézményét és a gyermekvállalást, s minderre rárakódik a fogyasztói társadalomban uralkodó önzés. Ezt a folyamatot erősíti fel a média és támogatják a baloldali pártok” – figyelmeztetett, hozzátéve: a választások reményt jelentenek a változásra. Szerinte a politika feladata megismertetni a különböző életviteli modellek hosszútávú hatásait, mert bár az állami családtámogatások dicséretesek, alapvető ismeretek hiányoznak a társadalomból; például annak felismerése, hogy a természet törvényeinek be nem tartása demográfiai öngyilkossághoz vezet; valamint a hit megkérdőjelezése a tudomány nevében. Utóbbira példaként hozta fel, hogy még az Állatorvosi Egyetem 70%-ban vidéki hallgatói is azt gondolják, hogy választaniuk kell a hit és a tudomány között, miközben – ahogy azt az Isten teremtő logikája című könyv előszavában megírta – ez csak egy mesterségese gerjesztett ellentét. Szerinte nagyon nagy gondok vannak az oktatás terén, az óvodától az egyetemig; nincs elegendő oktató az egyetemeken, nincs elegendő kutató, aki a családvédelemmel foglalkozna – sorolta, hozzátéve: ez a jövő szempontjából fontosabb, mint az egészségügy, ezért e téren is nagy anyagi ráfordításokra volna szükség az állam részéről.

Uzsalyné dr. Pécsi Rita, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) tanára, neveléskutató a tőle megszokott lendületes előadásában Karácsony Sándorra hivatkozott, aki felhívta a figyelmet arra, hogy tanítsuk meg a gyermekeinket egészségesen igényelni, önfeláldozóan cselekedni, jó kedvvel segíteni, értelmesen szolgálni és áhítatosan szeretni. Mindenki ezt akarja, mégse ez történik, mi lehet az oka – tette fel a kérdést az előadó, majd meg is válaszolta: sokan azt hiszik, hogy ebben a mai “kemény” üzleti világban e “puha” képességekre nincs szükség, mert a piacgazdaság nem ezt akarja; de ez nem igaz, hiszen – mint mondta Mc Kinseyre hivatkozva – az üzleti életben is csapatmunkára, kommunikációra, problémamegoldásra és kreativitásra van szükség; valamint a 8K elmélete (kíváncsiság, kreativitás, kritikai gondolkodás, kommunikáció, kooperáció, közösségvállalás, kiegyensúlyozottság, közösségi szellem) is erről szól. E XXI századi kompetenciák és tulajdonságok eléréséhez szerinte a kulcs az Organikus Pedagógia, amely nemcsak a tudásra, hanem az érzelmek szerepére is hangsúlyt fektet, arra alapozva, hogy agykérgünk 11 mm-ével szemben a tudatalattink 16 km-nyi hosszú, és ha az érzelmi intelligencia (EQ) fejlesztésére nem figyelnünk, “az élet elsöpri mindazt, amit racionális úton, az IQ fejlesztésével megtanultunk”. Mivel az érzelmeknek nem központja, hanem hálózata van, egyetlen érzelmi behatásra (ami lehet egy tekintet, érintés, zene) bemozdul az egész érzelmi hálózatunk, és garantáltan és minőségileg megváltozik minden. Ez az az eszköz, amit keresünk a családban és az oktatásban – mondta, hozzátéve, hogy az EQ sokáig, tehát minden korosztály számára fejleszthető, mégpedig a különböző készségek – affektív (érzelmek átélése), konatív (összekapcsolódás) és szociális készségek (empátia) fejlesztésével, melynek eszközei (szemben az IQ fejlesztéséhez szükséges információval és megértéssel) az élmény, a tapasztalat és az azonosulás – nagyon fontos azonban, hogy mindebből nagyon sok kell, és nem virtuálisan, hanem valóságosan. Az erő tehát nem az IQ-ban, hanem az EQ-ban van, melynek fejlesztése nemcsak lehetséges, de nagyon szép és felelős szülői, tanári, civil és állami feladat – foglalta össze, majd egy Albert Einsteint idézettel zárta beszédét: „A mai világ problémája nem a tudomány lesz, hanem az emberi szív. (…) Ha a tudomány gyorsabban fejlődik, mint a lelkiismeret, elpusztul az élet.”

Rétvári Bence KDNP-s országgyűlési képviselő kiemelte: a gyermekvédelmi népszavazás során 3,5 millió ember szavazott egy irányba, ennél nagyobb egyetértés még nem volt a magyar társadalomban, beleértve a NATO- illetve EU-tagságról, a kvótákról szóló vagy a szociális népszavazást. Emellett azért is lehetünk optimisták, mert mellettünk áll a természet és a biológia, szemben az óriási pénzekkel és hálózatokkal megtámogatott ideológiákkal, miközben az Alaptörvény vonatkozó módosítására és a népszavazásra nemmel (vagy érvénytelenül) szavazók „anyja is nő, apjuk is férfi” volt. Mint fogalmazott, a család a politika előtt, jog és állam nélkül is létezett, és annyira „mélyen van bennünk, hogy hosszú távon sem tudják megbontani”, ezért az állam legfontosabb feladatának a családok szolgálatát (és nem annak átalakítását) nevezte, hiszen „mindenhez, amire a teljes élethez szükségünk van, az a családban rejlik”. A politikus néhány alapvető kormányzati eredményt is felsorolt: míg 2010-ben 935 milliárd volt a családtámogatások teljes összege, most 2778 milliárd forint, az összeg tehát több mint két és félszeresére nőtt. Jelentősen változott a szegénységi kockázat (kitettség) is 2010-hez képest, sőt, azóta megfordult a gyermekesek javára. A születésszám és a gyermekvállalási kedv alakulásában pici változás tapasztalható, de ez épp elég volt egy trendfordulóhoz: míg 2002-ben 96.800, 2010-ben 90.335, 2021-ben 93.000 volt a születések száma; a gyermekvállalási kedv pedig a Bokros-csomagtól kezdve családonként 1,3-ról 1,25-re csökkent, most viszont 1,59. Mivel a gyermekvállalási kedv nálunk nőtt a legnagyobb mértékben, Magyarország felfelé húzza az európai átlagot, pedig a Bokros-csomagtól kezdődően erősen alatta volt. Ezzel párhuzamosan a házasságkötések száma a ’80-as évek elején tapasztalható szintre állt vissza. Az előadó rámutatott: ez nem gyors és nem is közvetlen folyamat, sok benne a közvetettség, de kormányzati elköteleződéssel segíthető. Végül megjegyezte: míg Európában megfordíthatatlan tendenciaként tekintenek a demográfiai folyamatokra, Magyarország megmutatta, hogy ez nem feltétlenül igaz; ennek egyik fő okaként megnevezte azt, hogy „mi a biológia rendjét szolgáljuk, a mi gondolkodásunkban az ideológia nem írja felül a biológiát”.

img 0260
Rétvári Bence is felszólalt az eseményen

Vejkey Imre KDNP-s országgyűlési képviselő, a Magyar Parlamenti Imacsoport alapító-vezetője az Európai Unió alapító atyáit idézve kezdte beszédét: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz”. A mostani magyar politikai helyzettel és az ellenzékkel kapcsolatban így szólt: április 3-án a világosság erői győztek, az Isten-Haza-Család hármas igazsága, hiszen miközben „őket a gőg irányítja, minket az üdvtörténet”. Kifejtette: a Nyugat (és az őket követő magyar baloldal) elvesztette az Istenbe-hazába-családba vetett hitét, elanyagiasodottá, lélektelenné, és öncélúvá vált, nem hisz a tízparancsolat erkölcsiségében, sem az áldozat fontosságában, tagadja keresztény gyökereit, sőt már magát a Bibliát is (Päivi Räsänen ügyére hivatkozva kijelentette, hogy rosszabb, mint az orwelli gondolatrendőrség). Mint mondta, a múltat végképp el akarják törölni, relativizálni akarják értékeinket, hogy ne tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól, vagyis ne tudjunk vágyni az erényre. Szerinte a sötét oldal démonizálni akarja a kereszténységet, és fel akar építeni egy humánusnak mondott új világot, ami felhagy mindennel, amit mi értéknek tekintünk. Felhívta a figyelmet arra, hogy „a társadalmi fejlődés lidérctüzeivel szemben egyesített erővel kell fellépnünk”: alapelveinket és mércéinket, szabadságunkba és Istenbe vetett hitünket meg kell őrizni, és fel kell venni a harcot azért is, hogy szabadon gyakorolják hitüket a keresztények, hiszen „Európa ott kezdődik, ahol ráébred az ember az Istenhez való tartozás tudatára”. Rámutatott: az igazi Európa a kereszténység védjegyét viseli magán, és nemzetállamokból áll; Európa liberális vezetői azonban egyetemes emberi jogokból ácsolnak maguknak hamis kereszténységet, de ez hamis szabadság, ami a bűnt erkölcsi vívmányként ünnepli.  A magyarság jövője a lelkekben dől el – figyelmeztetett, hozzátéve: fogjunk még jobban össze, tegyünk ezért még többet!

Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita elmondta: a hagyományok őrzése hangsúlyos jellemzője a görögkatolikus egyháznak, ahol a nagy történelmi egyházak közül legtöbb a családok és gyermekek száma, bár ez csak pici felekezeti eltérést takar. A főpásztor egy gyermekkori családi élmény megosztása kapcsán kifejtette: a gyermekkorban megélt családi élmények mélyen beépülnek, s még akkor is nagyon hatnak az emberre, ha már nem tudja felidézni őket. Egy vihart kavart kijelentésével kapcsolatban (gyermekeinknek nem kell megtanítani az imádkozást) elmagyarázta: az átvett magatartás-minta olyan mélyen hat, hogy nem verbálisan tanítani kell, hanem mutatni, mert az szavak nélkül is munkálkodni fog a gyermekben. Például, ha minden vasárnap templomba megyünk, akkor az természetes lesz a gyermek számára is. Amit a szülő igaznak és követendőnek tart és eszerint is él, azt a gyermek átveszi; az igazságok megélése fontosabb, mint a róluk történő beszélgetés, utóbbiban is inkább az együttlét a fontos mintsem a mondanivaló – erősítette meg az Uzsayné Pécsi Rita előadásán elhangzottakat, és hozzátette: a legtöbb, amit a szülők adhatnak a gyermekeiknek az az ő szeretetkapcsolatuk. Papp Miklósra hivatkozva megjegyezte: a szülők a harmadik gyermek vállalásától félnek a legjobban, ekkor történik a legtöbb abortusz is, pedig minél több a testvér, annál több az érzelmi kötődés egy családban. Ezért az rendezvény plakátjára is hivatkozva kifejtette: nem két-három, hanem legalább négy gyermekkel kellene ábrázolni a családot, hogy ne féljenek tőle az emberek. Szerinte nem azért nehéz több gyermeket nevelni, mert az szegénységet jelentene, hanem azért, mert a társadalmi gondolkodás ettől a hozzáállástól eltávolodott. Ne féljünk ettől, vállaljuk ezt a vértanúi és prófétai magatartást, merjünk szembemenni a közgondolkodással, mert ez megmentheti a társadalmat – szólított fel.

Azbej Tristan államtitkár, a Hungary Helps program vezetője XVI. Benedek pápát idézve kezdte beszédét: a családnál nincs jobb kórház, iskola és öregek otthona. Hozzátette: ez nem vallási fanatizmus, ez tény: a család a legalapvetőbb szeretetkötelék, melynek értékét felbecsülni sem tudjuk, sem magánéletünkben, sem a társadalompolitika alakítása során. Kiemelte: a családvédelem kapcsán a baloldalon gyakran kérdezik, miért akarjuk ráerőltetni a kereszténységet a társadalomra; de ez csak annyiban igaz, amennyire ráerőltetés a természetvédelem, a magántulajdon védelme vagy a családi pótlék. Valójában pont fordított a helyzet: ők akarnak egy veszélyes ideológiát ránk erőltetni, ez ellen kell védekeznünk. Emlékeztetett: Ferenc pápa is arra figyelmeztetett, hogy óvakodjunk az új ideológiai kolonizációtól, Magyarországra látogatásakor világosan kijelentette: a család az apa, anya, gyermek és pont. Az előadó így szólt: Magyarország egyedülálló sziget, a szólásszabadság szigete, miközben politikustársai beszámolói alapján Brüsszel megpróbál olyan szókészletet elfogadtatni a tagországokkal, amiből először irányelvek, aztán uniós joggyakorlat lesz, majd kötelező érvényű rendeletek, amelyek be nem tartását szankcionálják. Mivel az egész folyamat célja az, hogy az isteni teremtésből és természetjogból fakadó fogalmakat kiüresítsék és kigúnyolják (most például arra törekszik egy „perverz iszlamista-liberális szövetség”, hogy törvényesítsék a többnejűséget a muzulmánok jogaira hivatkozva), a magyar alkotmánymódosítás szerinte mindezeket a fejleményeket megelőző „csapás” volt. Mint mondta: a modern kereszténydemokrata politika bár 2000 éves gondolatra épül, mégis a legjobb és legüdvözítőbb válaszokat adja mai is: vissza kell térni a kályhához, vagyis a bibliai alapú keresztény társadalmi tanításhoz, melynek alapja az, hogy az emberi méltóság az isteni teremtésből ered. Azonban ma a családi életet, a gyermekvállalást sokan a fenntarthatósággal igyekeznek szembe állítani; a németeknél például olyan kampány indult, ami szerint, aki gyermeket vállal, az klímagyilkos – ez szerinte szakmailag sem állja meg a helyét, hiszen nem lehet fenntartani a társadalmat, ha nem születnek gyermekek…

Almásy Szabó Attila, a KDNP család- és életvédelmi szakbizottságának vezetője a család értékeiről beszélt a szocializáció tükrében. Kifejtette: a gyermeknek aktivizáló hatása van környezetére, új szellemi erőforrásokat teremt vagy szunnyadókat mozgat meg. Azoknak a szülőknek, akiknek problémájuk van gyermekeikkel vagy párjukkal, általában saját gyermekkori problémáikkal kerülnek szembe, s az új családi szeretetkapcsolatokon keresztül lehetőséget kapnak arra, hogy újraéljék lelki fejlődésük korrigált folyamatát. Még mindig fogyatkozó nemzet vagyunk; a házasságok 46 százaléka válással végződik, a szülők válása pedig meghatározza a gyermekek házassághoz való viszonyát, hiszen az elvált szülők gyermekeinek nehezebb tartós párkapcsolatban élni – hangsúlyozta, hozzátéve: a család egésze a nagycsaládban jelenik meg, az egyke nem teszi teljessé a családi rendszert; az attól lesz teljes, ha a különböző fejlődési fázisban lévő gyermekek interakciójával egészül ki, ami a gyermekek és a szülők személyiségét és kapcsolatát is fejleszti.

img 0262
Vejkey Imre előadása közben

Gyorgyovich Miklós, a Századvég Társadalomtudományi Kutatócsoportjának igazgató-helyettese két (egy EU-projekt és a Család helyzete a magyar társadalomban című) kutatás eredményeit ismertette. Az első szerint Magyarországon az előző tizenkét évben jelentősen megerősödött a család intézménye, és az emberek támogatják a családot központba helyező politikát. Míg az EU lakossága 91%-nak fontos a család, ez nálunk 99%, pedig ritka az a kérdés, amiben teljes konszenzus van itthon, de ebben élen járunk (utolsó Hollandia és Franciaország 85%-al). Az ideálisnak tartott gyermekszámmal Lettország (2,54) után a 2,51-es számmal másodikok vagyunk az EU-ban (harmadik Észtország 2,5-el). A szándék a nagycsaládra tehát megvan a magyarokban, a kérdés inkább az, hogy ez miért nem valósul meg a gyakorlatban – foglalta össze. A második kutatás szerint a 18 év feletti magyar lakosság negyede egyedülálló, egytizede elvált, 44 %-a házas, s utóbbiak kicsit több mint felének van egyházi házassága is. A 18-29 évesek több mint fele szeretne házasságot kötni, de az 1,3 millió fiatalból félmillió bizonytalan vagy egyáltalán nem akar megházasodni – figyelmeztetett, hozzátéve: ezen a téren bőven van még feladatunk. Ami pedig a vallásosság fontosságát illeti a párválasztás során, a kutatások szerint a társadalom ötödének fontos, hogy a házastársa vallásos legyen, és egyre nő a vallásosság fontossága: 2006-hoz képest 2020-ban már kicsit vallásosabbak a fiatalok, ugyanakkor a magukat vallásosnak tartók csak legfeljebb a felének fontos a párja vallásossága. Miközben ma a magukat vallásosnak tartók között is ugyanannyi a válás aránya, mint a vallástalanoknál, tehát ez nem jelent védőfaktort, de azoknál, akiknél fontos, hogy a másik fél is vallásos legyen, jóval kisebb a válásszám.

Az előadó ismertette: 60 ezres mintán, 18 féle együttélési formát felsorolva azt is kutatták, mit gondolnak családnak a magyarok. Jelentős különbség látszik a válaszokban attól függően, hogy van-e gyermek a családban: a hagyományos családmintát (házas férfi és nő gyermekekkel) 92,6% tartja családnak (a maradék szerinte protest-szavazó), de a gyermek nélküli házasokat már jóval kevesebben (52%); s míg a gyermeket nevelő azonos nemű párokat a társadalom egyharmada tartja családnak, a gyermek nélküli azonos nemű párokat viszont csak egyötöde. A nemzetközi kutatások heteronormatív társadalomnak mondják a magyar társadalmat, de a helyzet szerinte jóval cizelláltabb: 15% kizárólag csak a férfi-női házasságát fogadja el családnak. Plusz 6,4% elfogadja családnak a férfi-női élettársi viszonyt (házasság nélkül is), további 32,3% számára az együtt élő, vérségi vagy jogi kapcsolatban lévő rokonok (például a nagymamával élő unoka) is családnak számítanak. Újabb 21,9% az azonos nemű párokat is családnak tekinti; 22,5% pedig bármilyen együtt élő csoportosulást családnak tekint, akik magukat annak tartják. Ha mindez korcsoportok szerint vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy a két „szélsőséges” (kizárólag férfi-nő házasság és a bármilyen együttélők csoportja) narratíva erősödött meg. Nem meglepő módon, a vallásosak és a nem vallásosak között a legnagyobb eltérés az azonos nemű kapcsolatok és a bármilyen együttélők csoportjának családnak tartása között van. Meglepő eredményeket mutat viszont a vallásosság megélésének formái: a magukat vallásoknak tartók között is csak a bő harmada tartozik egyházi közösséghez, illetve vesz részt szentmisén legalább havonta, csak bő negyedük böjtöl közösen évente és szűk negyedük imádkozik együtt legalább hetente.

Dr. Sebestyén József a Veszprémi Érseki Főiskola rektora elmondta: kinevezésekor két célkitűzést határozott meg: dinamizálni a felsőoktatási tevékenységet és érezhetőbbé tenni a társadalmi-egyházi szerepvállalást. Ezekre intézményfejlesztési tervet dolgoztak ki, igennel válaszolva meg azt a kulcskérdést, miszerint kell-e hatnia egy főiskolai intézménynek a tágabb társadalmi környezetére, felismerve azt is, hogy ez az egyéni tehetséggondozás megvalósítása szempontjából is elengedhetetlen. A hogyanra válaszként több lehetőséget dolgoztak ki: elindítottak egy nyitott akadémiai rendszerű előadássorozatot TestTeo konferencia címmel, illetve egy TestTeo posztgraduális továbbképzést is – ezekre azért volt szükség, mert rájöttek, hogy a témáról (ahogy például a Billings ovulációs módszerről sem) nincs elég intézményi és családi ismeret. Továbbá, jelenleg több katolikus felsőoktatási intézménnyel együtt dolgoznak azon, hogy 2022 őszétől elindulhasson az egyéves CSÉN posztgraduális képzés, keresztény életre nevelés, illetve családi életre nevelés modulokkal.

 

Antal-Ferencz Ildikó

(a szerző szabadúszó újságíró)

 

“A gyermekek védelmében a végsőkig elmegyünk!” – családvédelmi konferenciát rendeztek Budapesten

 

Vélemény, hozzászólás?