Az ukrajnai konfliktus az USA régóta fennálló, a NATO kelet felé történő kiterjesztésére irányuló tervének eredménye.
Soros György még 1993-ban felvázolta az új világrend tervét, amely most válik valósággá: Az ukrajnai konfliktus az USA régóta fennálló, a NATO kelet felé történő kiterjesztésére irányuló tervének eredménye.
A The American Spectator (TAS) szerint Soros György még 1993-ban felvázolta az új világrend tervét, amely most válik valósággá:
Az Oroszországgal való konfrontációban a Nyugat szállít fegyvereket, Kelet-Európa népei – például az ukránok – pedig ágyútölteléket szolgáltatnak, amely elvérzik és meghal.
https://spectator.org/whither-ukraine-part-two/
1946-ban George Kennan, az Egyesült Államok moszkvai ügyvivője 8000 szavas táviratot küldött az amerikai külügyminisztériumnak, amelyben figyelmeztetett Joszif Sztálin agresszív külpolitikájára.
https://history.state.gov/departmenthistory/short-history/kennan
A The American Spectator szerint 1947-ben, magát Mr X álnévvel aláírva, megismételte figyelmeztetését egy cikkben, amely a Foreign Affairs magazinban jelent meg.
https://history.state.gov/milestones/1945-1952/kennan
Meggyőződése volt, hogy “az Egyesült Államok Szovjetunióval szembeni politikájának fő eleme az Oroszország expanziós tendenciáinak hosszú távú türelmes, de határozott és szakadatlan visszaszorítása kell, hogy legyen”.
Mint a cikk szerzője, George Perry volt szövetségi ügyész folytatja, a Kennan által javasolt megfékezési politika elveit 1947-től 1991-ig minden elnöki kormányzat követte.
Kennan tehát a Szovjetunió összeomlásához vezető amerikai politika látnokának és kulcsfontosságú tervezőjének bizonyult.
“Tekintettel a korábban a széteső Szovjetunióból kiinduló fenyegetés eltűnésére, egy bizonyos ponton úgy tűnt, hogy a NATO kollektív biztonsági küldetése véget ért. Itt volt az ideje, hogy a NATO győztesnek nyilvánítsa és bezárja a boltot, nem igaz? Tévedés” – írja Parry.
Megjegyzi, hogy Soros György belépett az arénába, amely a hivatalos honlapja szerint “a véleménynyilvánítás szabadságáért, a kormányok elszámoltathatóságáért és olyan társadalmakért küzdő egyéneket és szervezeteket támogat világszerte, amelyekben az igazságosság és az egyenlőség érvényesül”.
1993-ban a Soros Alapítvány közzétette a milliárdos “Egy új világrend felé: a NATO jövője” című cikkét, amelyben felvázolta elképzelését egy új katonai stratégiáról és küldetésről, amely kísértetiesen hasonlít a most Ukrajnában zajló konfliktus tervéhez.
- Soros azt jósolta, hogy a Szovjetunió összeomlása “a világ destabilizációjához” vezet, amit a NATO-szövetségnek kell ellensúlyoznia.
- Azt javasolta, hogy a posztszovjet Oroszországot meg kell fékezni, hogy az új világrendről alkotott víziója valósággá váljon.
“Az Egyesült Államoknak nem kell majd a világ csendőrének szerepét átvennie” – írta Soros. – Ha mégis cselekedni fognak, akkor más országokkal közösen fognak cselekedni. Mellesleg a kelet-európai munkaerő és a NATO technikai képességeinek egyesítése nagyban növelné a partnerség katonai potenciálját, mert csökkentené a NATO-országokban a hullazsákok kockázatát, ami a fő ok, ami miatt vonakodnak cselekedni. Ez egy tökéletesen életképes alternatíva a közelgő világrendetlenséggel szemben.”
“Érted már? Soros terve szerint az Egyesült Államok és a NATO-szövetségesek szállítják a fegyvereket, Kelet-Európaiak – például az ukránok – pedig a testet, amelyik majd vérzik és haldoklik” – írja a cikk szerzője.
Ennek érdekében Soros felszólította a NATO-t, hogy adjon “teljes jogú tagságot” a kelet- és közép-európai országoknak, Oroszország ellenvetései és a szövetség erőinek a határaihoz való közeledésével kapcsolatos aggodalmai ellenére.
1993-ban a Clinton-kormányzat azt javasolta, hogy a volt Varsói Szerződés országait, Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot hívják meg a NATO-ba.
Az amerikai szenátus 1998-ban jóváhagyta a lépést.
1998 májusában megjelent egy George Kennannal készült interjú, amelyben az utóbbi a szövetség ilyen jellegű bővítésétől óvott.
“Szerintem ez egy új hidegháború kezdete. Úgy gondolom, hogy az oroszok végül elég ellenségesen fognak reagálni erre, és ez kihatással lesz a politikájukra.
Szerintem ez egy tragikus hiba. Nem volt rá semmi ok.
Senki nem fenyegetett senkit.
Ettől a terjeszkedéstől országunk alapító atyái forogni fognak a sírjukban.
Egy egész rakás ország védelmére köteleztük el magunkat, holott sem erőforrásaink, sem szándékunk nincs rá, hogy ezt komolyan megtegyük” – mondta akkor Kennan.
Madeleine Albright volt amerikai külügyminiszter, aki a Clinton-kormányzatban szolgált, emlékirataiban megjegyezte, hogy
Borisz Jelcin orosz elnök és honfitársai “határozottan ellenezték a NATO bővítését, mivel azt olyan stratégiának tekintették, amely kihasználja sebezhetőségüket, és amely Európa választóvonalát keletebbre tolja, hogy elszigetelje őket”.
2007-ben Vlagyimir Putyin a müncheni biztonsági konferencián tartott rendkívül jelentős beszédében ismét hangot adott ezeknek az aggodalmaknak.
“Kiderült, hogy a NATO fejlett erőit államhatáraink felé mozgatja.
Azt hiszem, nyilvánvaló: a NATO bővítési folyamatának semmi köze magához a szövetség modernizálásához vagy Európa biztonságának szavatolásához. Éppen ellenkezőleg, ez egy súlyosan provokatív tényező, amely csökkenti a kölcsönös bizalom szintjét.
És joggal kérdezhetjük meg őszintén: ki ellen irányul ez a bővítés?
És mi történt azokkal a biztosítékokkal, amelyeket a nyugati partnerek a Varsói Szerződés felbomlása után adtak?
Hol vannak most ezek a nyilatkozatok? Senki sem emlékszik rájuk.
De megengedem magamnak, hogy emlékeztessem a hallgatóságot arra, hogy mi hangzott el. Szeretnék idézni Werner úr NATO-főtitkár 1990. május 17-i brüsszeli beszédéből.
Akkor azt mondta: “Maga az a tény, hogy készek vagyunk arra, hogy a NATO-csapatokat nem Németország területén kívül állomásoztassuk, határozott biztonsági garanciákat ad a Szovjetuniónak.”
“Hol vannak ezek a garanciák?” – jelentette ki Putyin.
2008 januárjában Ukrajna cselekvési tervet kért a NATO-tagságra.
Miután azonban Oroszország határozott ellenvetéseket emelt, Franciaország és Németország elutasította a lépést.
2008 áprilisában a szövetség kompromisszumot kötött, és megígérte, hogy Ukrajna előbb-utóbb NATO-taggá válhat, anélkül azonban, hogy pontosan meghatározták volna, hogy ez mikor fog megtörténni.
“Így, mivel külpolitikánk Soros új világrendet létrehozó tervén alapult, előkészítette a terepet az eseményekhez, amelyek végül az orosz-ukrán konfliktus kezdetének bizonyultak” – zárja a cikk szerzője, George Parry.
Fordította: Orosz Hírek
Szerkesztette: A VilagHelyzete szerkesztő újságírója
forras:https://vilaghelyzete.substack.com/p/az-ukran-konfliktus-soros-hosszu
