Nehéz feladat elé állította a magát katolikusnak mondó, de nem egyházi fenntartású sajtó munkatársait az, hogy a Gellért-hegyen, a szabadság emlékművén, a szovjet katona helyén fölállítottak egy keresztet. De a mindig leleményes és az élet tiszteletének katolikus tanítását állandóan újraértelmező szövegírók ebből a helyzetből is kivágták magukat. Szerintük ennek a keresztnek a felállítása megosztó.
A keresztre feszítés közmegegyezésen alapult
Először is menjünk bele abba a kacskaringós zsákutcába, amit a megosztó fogalom használata kiépített elénk. Van egy tény a kereszttel és a közmegegyezéssel kapcsolatban. Mielőtt Jézust keresztre feszítették Pilátus megkérdezte a néptől, hogy kit engedjen szabadon: Barabást vagy Jézust. A zsidó nép akkor Jézusról azt mondta egyhangú közfelkiáltással, hogy Jézust feszítse meg Pilátus. Vagyis Jézus kivégzése közmegegyezésen alapult. Ettől fogva minden erre az eseményre emlékeztető kereszt egy közmegegyezéssel létrejött eseményre utal. De, amit eddig írtam, az csak játék a szavakkal. Nagyjából annyi értelme van, mint annak, hogy a kereszttel és annak fölállításával kapcsolatban a megosztó fogalmat használjuk. Miért?
Más világkép, más antropológia
Az a gondolkodásmód, amelyből a megosztó kifejezés származik, nem hívő. A mai közbeszédben több olyan fogalom van, amely egy másik világképben született. Ebben a világképben az ember is más, mint a katolikus világképben. Amikor egy hívő ember belemegy abba, hogy korunk divatos fogalmait használja egy vitában, akkor azt azért teszi, mert a világias világképpel világot leíró testvére lelkének megmentésén fáradozik. De vannak olyan helyzetek, amikor meg kell mondanunk a testvérünknek, hogy egy keresztény gondolatmenet az ő fogalmaival nem írható le.
Dogmatika
Aki tanult dogmatikát az tudja, hogy a Szentháromságról nagyon nehéz beszélni a 21.században, mert a személy, mint fogalom, más tartalommal rendelkezik, mint az a szó, amellyel a Szentháromságról kimondták valamikor az ókor és a középkor határán, hogy egy az Isten, három személyben. Napjainkban a személy szó annyi különféle tartalommal töltődött, hogy ezt a dogmát hosszan kell magyarázni.
Ugyanez a helyzet azokkal a szavakkal is, amelyek a megosztásról szólnak. Ez a szó egy angol nyelvi környezetben keletkezett kifejezés magyar fordításának eredménye. E mögött egy idealisztikus társadalomkép áll, amely társadalom hármas jelszava: szabadság, testvériség, egyenlőség. Ez a szó a humanizmus eszmerendszerében fogant, majd a felvilágosodás során indult világhódító útjára. Aki ezt használja az tudva vagy tudatlanul, akarva vagy nem akarva azt sugallja, hogy a világ a humanista eszmerendszer fogalmaival leírható. De a keresztény tanítás ezzel ellentétes. A keresztények a Bibliában mást olvasnak arról, hogy szabad-e a megváltásunk szimbólumát kiállítani akkor is, ha vannak, akik azt ellenzik.
Alkalmas és alkalmatlan időben
Pál apostol Timóteusnak ezt írta: „Kérve kérlek Istenre s Krisztus Jézusra, ki ítélni fog eleveneket és holtakat, az ő eljövetelére és országára:2hirdesd az igét! Állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan!” (2Tim 4,1)
A kereszt felállítása néma igehirdetés. Voltak, akik előálltak vele. Ez történt.
Legyetek mindnyájan egy
Jézustól fogják gondolatmenetem ellenző idézni, amit Jézus a főpapi imában, halála előtt mondott „Legyenek mindnyájan egyek.” (Jn17, 21). De ez csak azokra vonatkozik, akik hittek neki, akik hallgattak szavára. (20De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem.21Legyenek mindnyájan egyek.) Vagyis itt Jézus a benne hívőkre gondol. A kereszténységre, ami jelenleg nem egységes, de törekszik rá, azonban ennek kifejtése nem jelen írás célja. Amit itt fontos elmondani, hogy Jézus a világ szót gyakran használja negatív fogalomként, és küldetésének részeként jeleníti meg a híveinek kimentését a világból. Miért?
Azért, mert Jézus tüzet hozott a földre. Lukács ezeket a szavakat idézi a Mestertől: „49Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! 50Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik. 51Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem – mondom nektek – meghasonlást. 52Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen. 53Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával, az anya a lányával és a lány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.”
Jézus békéje
És Jézus azt is mondja, szintén a benne hívőknek, hogy az Ő békéjét adja nekünk. Ez egy belső béke. Ez nem azt jelenti, hogy a keresztény ember mindenkit mindig meghallgat és befogad és állandóan kerüli a konfliktust. Ezt a békét az alapozza meg, hogy tudom, hogy Isten szeret engem és üdvözíteni fog. Ez a béke a halálfélelem elvesztése utáni egzisztenciális biztonságérzet. Ez a béke a bocsánatban részesült és megbocsájtó ember békéje.
Amikor egy kereszt jelenik meg egy háborút lezáró béke örömére emelt szobron, akkor a kereszt a legjobb helyre került. A kereszten engesztelődött ki ugyanis az Atya a világgal. Ezt nevezhetnénk akár világbékének is. Ez nem kell a kőkereszt ellenzőinek?
Írta:
Rákóczi Piroska
