A BlackRock a világ legerősebb pénzügyi intézménye, amely több mint 6 trillió dollár értékű eszközt kezel. Úgy a központi bankok tanácsadójaként, mint egy nemzet ipari értékeinek legnagyobb részvényeseként a BlackRock elkezdett sugdosni az európai államok fülébe. Fő kihívásai: akadályozni minden pénzügyi szabályozást és ösztönözni a finanszírozott visszavonulást

A Blackrock-ról

Jó eséllyel még soha nem hallottál a Blackrockról. Ez az amerikai pénzügyi cég kevesebb, mint 30 év alatt a semmiből a világ legnagyobb és legmegbízhatóbb pénzkezelőjévé vált. A gondozásukra bízott vagyon eléri a megdöbbentő mértékű 6,3 trillió dollárt– a 12 nullával rendelkező számot.

Van egy történet, amit a BlackRock egyik korábbi alkalmazottja mesélt el, egy olyan történet, amiről egy kávé mellett szoktunk beszélgetni. Larry Fink, a világ leghatalmasabb alapjának vezérigazgatója magánrepülőgépén Európába tart. Az Atlanti-óceán felett, megkéri a kapitányt, hogy változtasson irányt Németország felé. Felhívja frankfurti regionális vezetőjét és megkéri, hogy ha lehet, a leszállás után öt órán belül hozzon össze egy találkozót Angela Merkellel.

Az alárendelt megszállottként dolgozik rajta, de végül nem hozza össze a kívánt találkozót. Kárpótlást ajánl Fink úrnak: a helyettest a BMW autógyártó elnökhelyettesét, csak neki. A találkozó megkezdődik, a beszélgetés épp hogy csak megindul, amikor Larry Fink hirtelen előveszi a telefonját, és elkezdi előkészíteni a következő találkozót, szó nélkül otthagyva beszélgetőtársát. Az ilyen beszédes viselkedés az alap részéről illusztrálja cégének mindenhatóságát.

30 évvel korábban egy cipőbolt vezetőjének és egy angoltanárnak a fiaként egy tucat kollégával alapította meg a vállalatát, a mesterséget egy New York-i befektetési bankban tanulta ki. 65 éves korában multimilliárdos. Alapja 6,280 milliárd dolláros vagyont kezel, ennek egyharmadát

Európában. Ennek a pénznek az elsődleges forrása a nyugdíjalapok, elsősorban kaliforniai és New York állam tisztviselői részéről. Mindegyikük rendelkezik tőkefedezeti nyugdíjjal, és azt remélik, hogy a munkáltatójuk által már kiegészített, saját megtakarításaik gyümölcsözőek a pénzügyi piacon a BlackRock kezelése alatt.

Az alap 30 országban 13 900 embert foglalkoztat, feladata pénzügyi termékek értékesítése vagy új vállalatokba történő befektetés. De az évek során, és különösen a pénzügyi válság óta, a BlackRock jóval túlterjesztette a hatalmát a vagyonkezelésen. Bankok szabályozó hatóságok által megbízott könyvvizsgálójaként és államok privatizációs tanácsadójaként fedezzük fel őket. 2017 őszén a francia kormány felkérte, hogy üljön be a “comité Action publique 2022” (CAP 2022) bizottságba, egyfajta második Attali Bizottságba, amelynek célja a francia állam jövőbeli körvonalainak felvázolása volt. Európában a színfalak mögött erősen azon dolgozik, hogy megakadályozzon a szabályzás fokozására irányuló bármely kísérletet.

A BlackRock Európában egy olyan név, amely nagyon keveset mond bárkinek is a pénzügyi szférán kívül. Úgy tűnik, hogy az eszközkezelők univerzuma és homályos indexalapjaik a bennfentesek kiváltsága. De az ereje lenyűgöző. Ha a pénzügyi területen bárkit megkérdezünk a BlackRockról, hogy csupán adminisztrátorok, vagy kis vagy nagy szereplők, vagy vagyongondnokok-e, azt kockáztatjuk, hogy számtalan elutasítással kerülünk szembe, olykor udvarias módon, néha nem.

Csak Franciaországban az alap 5–10 %-ban részvényes egy sor leányvállalaton keresztül az Eiffage, a Danone, a Vinci, a Lagardère, de a Renault, a Peugeot, a Société Générale, az Axa, a Vivendi, a Total, a Sanofi, a Legrand, a Schneider Electric, a Veolia, a Publicis stb. társaságokban is. A BlackRock a tőzsdén jegyzett 525 francia vállalat közül legalább 172-ben részvényes, gyakran a legfontosabb. És ugyanígy világszerte 17 000 vállalatnál, ahol soha nem mulaszt el a szavazni az egyes nagygyűléseken.

“Amint a BlackRock megjelenik mint az egyik részvényesed, a céged kiemelkedik a tömegből, és hatalmas presztízsre tesz szert” – mondja Grégoire Favet újságíró, aki, mint már megszokhattunk, a BFM Business TV show-jában francia pénzügyek részleteiről ad áttekintést. “Ha Larry Fink vagy, akkor egyenrangú félként beszélhetsz az IMF igazgatójával vagy egy államfővel. Emmanuel Macron megválasztása óta Mr. Finket már kétszer fogadták az Élysée palotában ” – mondta Favet.

Rohammentőcsapat a pénzügyi válság idején

Az 1988-ban létrehozott BlackRock jelenlegi hatalmát a 2008-as pénzügyi válság nyomán szerezte meg. A Lehman Brothers bukásával a Wall Street a szabadesés nyugtalanságát élte: senki sem tudta, mit tartalmaz a többezer pénzügyi portfóliója, mit tartalmaz több ezer pénzügyi portfóliója, mi rejtőzik a derivatívák mögött, mi mérgező és mi nem, mi veszélyes és mi nem.

A BlackRock gyorsan megértette, hogyan profitálhat a helyzetből. Megalakulása óta a cég kifejlesztette saját kockázatkezelési eszközét, az Aladdint. “[Az Aladdin] képes elemezni a részvényekbe történő befektetés kockázatait, rávilágítani, hogy hol lehet eladni kötvényeket, hogy a legjobb árat kapjuk érte, nyomon követni minden tranzakciót, összegyűjteni az összes adatot, és olyan információkat szolgáltatni a befektetőknek, amelyek létfontosságúak a számukra. ” – magyarázza a Financial Times.

A pánikból származó előnyt kihasználva a BlackRock más finanszírozók rendelkezésére bocsátotta az Aladdint, természetesen ellenérték ellenében. De az alap azon pénzügyi hatóságoknak is felajánlotta a szolgáltatásait, akik igényelték a segítségét a rendszerszintűnek tekintett nagy bankok állapotának a felméréséhez: például a Bear Stearns befektetési bank, az American International Group biztosítási óriás és a Citigroup pénzügyi konglomerátum. A BlackRock a Fannie Mae és a Freddie Mac állami jelzáloghitel-intézetek megfigyelésére is szerződést kötött, amelyeket a szövetségi kormány éppen megmentett.

A választott képviselők azonban már 2009-ben elkezdtek kérdéseket feltenni. “Hogyan lehetséges – kérdezte Charles Grassley republikánus szenátor –, hogy csak egyetlen vállalat jogosult kezelni ezeket a kormány által visszaszerzett vagyonokat?” Könyvvizsgálat a közszféra nevében, befektetés a magánszektorba. Két magától értetődően összeférhetetlen terület, de az elegye olyan ügyleteknek, amelyeket a BlackRock most ügyesen reprodukál Európa-szerte.

Az európai központi bankok tanácsadója

2011-ben Írország központi bankja úgy döntött, hogy tender kiírása nélkül felkéri a BlackRock Solutions-t, az alap tanácsadó ágát, hogy értékelje a hat fő ír bank állapotát. Ezek közül hármat az állam pánikszerűen éppen kimentett, hogy elkerülje a csődöt. Az adósság alatt rogyadozó Írországnak egy 85 milliárd eurós “mentőcsomag” keretein belül Európához és az IMF-hez kellett fordulnia. Emellett “stresszteszteket” is akart végezni, hogy ellenőrizze a banki környezet stabilitását bármilyen új hiba esetén.

Később, a szkeptikus ír képviselőkkel szemben az akkori pénzügyminiszter azt állította, hogy az úgynevezett “trojkába” tömörült, euro-válságról

elhíresült azon nemzetközi intézmények nyomására fordult a BlackRockhoz, amelyek pénzt kölcsönöztek Írországnak. Ezek az Európai Központi Bank (EKB), az Európai Unió és az IMF voltak. “Gigantikus küldetés” volt, ismerte el Larry Fink. “A legnagyobb, amit valaha egy kormány ránk bízott.”

A BlackRock Solutions, a tanácsadó részleg így új referenciákat szerzett. 2012-ben, majd 2013-ban ismét a segítségét kérik az ír bankok tőkekövetelményének felméréséhez. 2013. november 4-én a BlackRock Fund megvásárolta az egyik ilyen bank, a Bank of Ireland 3%-át, és 162 milliárd euró értékű írországi székhelyű eszköz birtoklásáról számolt be.

Chirac korábbi tanácsadója a francia ágazat élén

Görögországban 2011-ben, szintén a trojka nyomására, a Central Bank of Greece felkérte a BlackRock Solutions-t, hogy mérje fel 18 bank hitelállományát, majd 2013-ban ismét a négy legnagyobb bankét. Óvatosságból a BlackRock hamis működési nevet, a Solar-t használta, szerény irodákat bérelt Athén lakónegyedében, és fegyveres kíséretet biztosított alkalmazottainak. Az utolsó küldetésre 2015-ben került sor. Ma az üzemeltető 300 millió euróért épített bevásárlóközpontot Athénban. Részvényei vannak két bankban, a fő energiaszolgáltatóban és a nemzeti lottó társaságban, amelynek privatizációja folyamatban van.

“Semmi sem utal arra, hogy a BlackRock alkalmazottai, akik azért jöttek, hogy megvizsgálják a bankjainkat, más csapatoknak átadták volna az információkat ” – mondja egy névtelenségről biztosított athéni befektető. A BlackRock nem kockáztatta volna a hírnevét olyan olyan kevésért! De a befektető szerint a probléma sokkal nagyobb.

“Amikor feljebb lépsz a hierarchikus létrán, végül elérsz egy szintet, ahol már hozzáférhetsz az egész vállalatot, a tanácsadást és a beruházást érintő információkhoz. Így tehát, amikor Larry Fink egy görög, spanyol vagy ír államfővel találkozik, melyik kérdéssel kíván foglalkozni? Az auditálás kérdésével vagy a befektetés kérdésével? Miért nem mindkettővel, saját belátása szerint?

Ez az ambivalencia végül hullámokat kelt. Spanyolországban a négy legnagyobb ingatlanfejlesztő befektetői között ma ott van a BlackRock, csakúgy, ugyanúgy, ahogy a hat legnagyobb spanyol bank is. De 2012 májusában az állam felkérte a céget, hogy vizsgálja meg a hitelintézetei behajthatatlan követeléseit és ingatlanvagyonát és azok feltőkésítési igényeit. Spanyol parlamenti képviselők lehetséges érdekellentéteket fedeztek fel ezzel kapcsolatban és arra próbálták rábírni Luis de Guindos gazdasági minisztert, aki ma az EKB alelnöke, hogy visszakozzon, és válassza a Roland Berger német céget ehelyett.

Ugyanez a kínos helyzet állt elő Hollandiában is, amikor decemberben 2012-ben a központi bank felkérte a BlackRock Solutions-t az ING nemzeti bankóriás hitelportfóliója, majd 2013 júliusában az összes holland bank ingatlanvagyonának kielemzésére. Akkoriban a BlackRock már az ING több mint 5%-át birtokolta mintegy húsz szektoron belül. Egy parlamenti képviselő kérdésére válaszolva Jeroen Dijsselbloem pénzügyminiszter, aki akkoriban az eurócsoport elnöke is volt, intézkedései indoklásában arra hivatkozott, hogy létezik egy kínai fal a BlackRock tanácsadási és alapkezelési tevékenységei között.

Ironikus módon, hogy elkerüljék magát az érdekellentétet, 2007-ben a holland központi bank úgy döntött, hogy rábízza az alkalmazottai nyugdíjalapjainak kezelését a… BlackRock-ra.

Forgóajtók és a lobbizás

Annak érdekében, hogy kiterjessze befolyását Európában, a BlackRock olyan jól ismert személyiségekkel vette körül magát, mint George Osborne, aki 2010 és 20116 között David Cameron alatt az Egyesült Királyság pénzügyminisztere volt, jelenleg a The Evening Standard újság szerkesztője, és heti egy napot tanácsadóként dolgozik a BlackRock-nál. Díjazása megfelel hírnevének: évi 650 000 font (739 600 euró).

Amikor a minisztériumban töltött utolsó két évében megreformálta az Egyesült Királyságban a nyugdíjakat, George Osborne öt alkalommal találkozott a BlackRock vezetőivel, lehetővé téve az eszközkezelők számára évi 25 milliárd fontos forgalom elérését. Rupert Harrisont, Osborne kabinetfőnökét az alap szintén alkalmazta. “Mivel rendelkezik az Egyesült Királyságban a közelmúltban végrehajtott nyugdíjreform során szerzett tapasztalattal, egyedülálló helyzetben van ahhoz, hogy segítsen bővíteni nyugdíjkínálatunkat”, mondta az amerikai cég egy nyilatkozatban.

Németországban Friedrich Merz az, a CDU – Angela Merkel korábbi CDU-vezető pártja – korábbi vezetője a parlamentben, aki jelenleg a vagyonkezelő helyi tevékenységét irányítja.Svájcban Philippe Hildebrand-ot, a svájci központi bank korábbi vezetőjét alkalmazták. Görögországban a BlackRock Paschalis Bouchoris, az állami privatizációs program korábbi vezetője mellett döntött.

Ami Franciaországot illeti, az elnök Jean-François Cirelli, Jacques Chirac korábbi gazdasági tanácsadója, majd Jean-Pierre Raffarin kabinetfőnök helyettese. Az École Nationale d’Administration volt diákja 2004-től vezette

a GDF-et (Gaz de France), a privatizáció felé kormányozva a csoportot. Aztán a legutóbbi elnökválasztás során csatlakozott Alain Juppé kampánybizottságához, ahogyan a jelenlegi miniszterelnök, Édouard Philippe is tett.

És Brüsszelben? A BlackRock 2010 óta a Place de Meeûs 35. emeletén rendezkedett be, szemben egy parkkal, amit európai tisztviselők töltenek meg hétköznap a napsütésben, ebédidőben. Az Európai Unió Átláthatósági Nyilvántartása szerint 2012-ben a BlackRock azt állította, hogy brüsszeli üzletére mintegy 150 000 eurót költött. 2014-ben ez ennek 10-szerese volt.

2014 novembere és 2018 márciusa között az egyesült államokbeli üzemeltető 33 alkalommal kért és kapott találkozót az Európai Bizottság tagjaival. Egy európai parlamenti forrás szerint a BlackRock “információs napokat” is szervez parlamenti asszisztensek számára, hogy “elmagyarázzák, hogyan működik egy termék, vagy hogyan lehet passzív alapokat felhasználni a gazdasági növekedés fokozására. Végül ezek a parlamenti asszisztensek majd képesek lesznek a tagok lehető legjobb tájékoztatására” – mondja.

Daniela Gabor, a bristoli Nyugat-Angliai Egyetem (UWE) makroökonómia professzora 2013 óta a finanszírozás szabályozásával kapcsolatosan számtalan vitát követett figyelemmel Brüsszelben, amikor Michel Barnier, az EU belső piaci biztosa ígéretet tett a pénzügyi rendszer szabályainak szigorítására.

” Jonathan Hill, a brit biztos, aki Barniet-t váltotta, azt akarta, hogy a bizottság kéz a kézben működjön együtt a finanszírozókkal, és minden alkalommal, amikor vitát vagy meghallgatást szerveztek, a BlackRock emberei ott voltak” – emlékszik vissza Daniela Gabor.

Aztán rájöttem, hogy már nem a bankoké a hatalom, hanem az eszközkezelőké. Gyakran mondják nekünk, hogy egy menedzser azért van, hogy befektesse a pénzünket idős korunk biztosítására. De ennél sokkal többről van szó” – mondja. “Véleményem szerint a BlackRock a jóléti államról való lemondást fejezi ki. Hatalmának növekedése kéz a kézben jár a folyamatban lévő strukturális változásokkal; változások a pénzügyekben, de ama társadalmi szerződés természetében is, amely az állampolgárt és az államot egyesíti.”

Daniela Gabor elmagyarázza, hogy az Európai Központi Banknak, amely a BlackRockot bízza meg a bankok auditálásával, nincs hatalma a vállalat felett. “A BlackRock érvelése egyszerű: mi nem végzünk tőkeátcsoportosítást, nem viselkedünk úgy, mint a bankok, ezért nincs szükségünk arra, hogy szabályos intézményként szabályozzanak minket.”

A BlackRock valójában minden radar alatt átcsúszik. “Szabályozhatók mikroprudenciálisként jellemzett okokból, hogy ügyfeleiket megvédjék, de nem mint pénzügyi intézmény, amelynek feladata az általános pénzügyi stabilitás biztosítása” – mondja.

Az AMF és a BlackRock, két útitárs

A francia oldalon a BlackRocknak, mint minden vagyonkezelőnek, be kell számolnia az Autorité des Marchés Financiers-nek (AMF), ha bizonyos küszöbértékeket – 5%, majd 10% – átlép egy, a párizsi tőzsdén jegyzett vállalat felvásárlása során. Ráadásul az AMF ellenőrzi a potenciális ügyfeleknek benyújtott pénzügyi termékeinek kereskedelmi tájékoztatóit. És semmi mást. A tőzsdefelügyeleti testület egyik tagja meglepetését fejezi ki az alapkezelő feletti ellenőrzés gyengeségével kapcsolatos kérdéseinkre. “Európai tevékenységei tekintetében a BlackRock központja Angliában található. Rájuk tartozik, amit meg akar tudni. Mi csak egy jelzést adunk.”

Amikor például a BlackRock beszámol az AMF-nek, hogy a Casino Group 5,16%-át birtokolja két leányvállalaton keresztül, a Thomson Reuters Group részét képező Thomson One pénzügyi adatbázisa ugyanerre az időszakra 9,66%-ot tart nyilván hat különböző leányvállalaton keresztül. Ugyanez vonatkozik a Safran-ra is, amely 6,22%-ot jelentett be az AMF-nél, kevesebbet, mint a Thomson One által jelzett 9,03%.

A francia szabályozó néma ezeknek az adatbeli eltéréseknek a láttán. Ugyanezek a furcsaságok állnak fenn a német szabályozó hatóságok részéről olyan vállalatokkal kapcsolatban, mint a Deutsche Wohnen, a Vonovia, a Deutsche Post és a Bayer AG. A szabályozó “tisztázást” ígér.

Ha az AMF nem tűnik túlzottan előzékenynek a BlackRock iránt, akkor a BlackRock a maga részéről nem fukarkodik tanácsokat osztogatni. “Felkérjük az AMF-et, hogy csökkentse a jogi akadályokat” vagy “örömmel vesszük, ha segíthetünk az AMF-nek egy személyre szabott megközelítés kidolgozásában”- így szólt néhány javaslat, amely abban a levélben szerepel, amelyet 2013-ban küldött a tőzsdei hatóságoknak. A cél egyszerű: kerüljünk el minden szabályozást.

A BlackRock felmérések rendszeresen szerepelnek az AMF kiadványaiban. Az Observatoire de l’Épargne havi hírlevele a BlackRock általi felméréseket oszt meg a takarékos franciák szokásait illetően:

“Elég magabiztosak a franciák ahhoz, hogy befektessenek?” (2016. június), “Többet takarítanak meg a francia nők, mint a francia férfiak?” (2016. április), “Több francia tervezi a nyaralását, mint a nyugdíjas éveit?” (2013. december).

A BlackRock-nak mindenre van válasza

Tavaly novemberben az AMF kerekasztal-beszélgetést szervezett, amelyen a BlackRock France elnöke is felszólalt. Jean-François Cirelli kiemelte a kettejük közti egyetértést. “Azt akarjuk, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok két lábbal álljanak a földön. […] Hogyan erősíthetjük meg a hatóságokban, ügyfeleinkben azt az eszményt, hogy nyugdíjas korunk érdekében mindannyiunknak a tőkepiacokon kell befektetnünk? Hogyan tudjuk kihasználni a Brexit utáni korszakot? Az AMF közzétett egy jelentést arról, hogy hosszú távon hogyan lehet [jobban] befektetni részvényekbe, és ez is ebbe az irányba mutat.”

A francia nyugdíjmegtakarítások potenciálisan kedvező reformját szem előtt tartva, amelynek a körvonalait Bruno Le Maire finomította, európai részről a BlackRock már számíthat Valdis Dombrovskis lelkesedésére. Ez a lett a pénzügyi stabilitásért felelős európai biztos, de egyben a Bizottság egyik alelnöke is. Ő áll a páneurópai egyéni nyugdíj-megtakarítási termék (PEPP) mögött, amely egy új típusú nyugdíj-megtakarítási termék, amelyet a tervek szerint jövőre vezetnek be az EU-n belül, és amelyet jelenleg a magán- és az állami szektor kutatói tesztelnek. Ennek az önkéntes hozzájárulási programnak a neve Resaver, és a BlackRock az, amelyet Valdis Dombrovskis a résztvevők megtakarításainak kezelésével megbízott.

Összeférhetetlenség

A BlackRock szuverén államokra gyakorolt befolyásának ereje néhány éven belül kérdésessé válik. Csakúgy, mint sokrétű szerepe. Különösen egy témát illetően merülnek fel kérdések: a “horizontális” hatalom, amelyet a BlackRock bizonyos ágazatokban kiépített a vállalatokba történő befektetései révén – repüléstechnika, építőipar, szeszes italok, kis elektromos berendezések stb. A vállalat ugyanazon szektorban gyorsan az összes nagy név részvényesévé vált.

A vegyipar területén például a BlackRock dominál az Atlanti-óceán mindkét partján, jelentős – 5–10%-os – részesedéssel az összes fő globális vegyipari csoportban: Bayer, BASF, DuPont, Monsanto, Linde, valamint a francia Arkema és Air Liquide vállalatokban.

Ezek a vállalatok, amelyek első pillantásra versenytársak, ugyanazzal a részvényessel találják együtt magukat, aki szeszélyből koncentrációt, specializációt vagy eladást erőltethet rájuk. Ez a helyzet addig nem tűnt fel, amíg két közgazdász, José Azar és Martin Schmalz a Michigani Egyetemről közzé nem tett 2016-ban egy beszámolót a közös tulajdonról. Az ő véleményük szerint a BlackRock ügyfeleinek semmi hasznuk nem

származna abból, ha azok a vállalatok, amelyekben a menedzser egyben részvényes is lenne, elkeseredett harcokat vívnának egymással. A két kutató áttekintette a kereskedelmi repülési szektort, és azt látta, hogy a jegyárak felfelé igazodnak azon öt legnagyobb amerikai légitársaság között, amelyekben a BlackRock és riválisa, a Vanguard részesedéssel rendelkezik.

Németországban a versenyhatóság aggodalmát fejezte ki. Azt mondták: “Jelentős potenciális kockázata van annak, hogy az ugyanazon gazdasági ágazatban működő vállalatok közötti horizontális részesedések révén torzítják a versenyt.” Franciaországban a versenyhatóság a kérdést a játéktéren kívülre dobja. “Jelenleg nem folyik semmilyen konkrét munka ezzel a kérdéssel kapcsolatban” – áll a közleményben. 2018. február 16-án azonban Margrethe Vestager európai versenypolitikai biztos beszédet mondott a témában, és ígéretet tett arra, hogy vizsgálatot indítanak a horizontális részesedés mértékének felmérésére.

A BlackRock természetesen inkább elhatárolódna az ilyen vitáktól, ehelyett az emberiség jóléte iránt elkötelezett vállalat képét mutatja be. Egy 2018. január 12-én azon vállalatok vezetőihez írt levelében, amelyekben ő is részvényes, Larry Fink mindenkit arra kért, hogy dolgozzanak sokkal aktívabban a közjó érdekében. Ezt francia képviselője a maga részéről ezt nehéznek találhatja.

Jean-François Cirelli a “comité Action publique 2022” szervezet tagja, amelyet Philippe miniszterelnök hozott létre, hogy reflektáljon a holnap közszolgáltatásaira. Amikor a hozzájárulásának a jellegéről kérdezik, a közszolgáltatást a foglalkoztatáshoz való hozzáférésként és a kiegészítő nyugdíjfinanszírozás mechanizmusaként határozza meg.

“Két dologra gondolok. Az egyik, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy a Pole emploi (állami foglalkoztatási ügynökség) jobban reagálhasson a foglalkoztatási tendenciákra, és jobban felderíthesse a munkanélkülieket. És másodszor, az Agirc Arrco (kiegészítő kötelező nyugdíj)-járulékokat az Urssaf (magánszervezetek hálózata, amelyek a fizetésekből szedik be a járulékokat) szedje be, amely már több mint 400 milliárd eurót szed be, ahelyett, hogy hagyná, hogy inkább az Agirc Arrco maga szedje be őket?”

Majd hozzáteszi: “És megerősítem, hogy nincs benne semmi BlackRock. Egyébként szándékosan olyan ügyeket vállaltam, amelyeknél nem merül fel összeférhetetlenség.”

Ez a történet része a BlackRock befektetéseivel és széles körű befolyásával kapcsolatos mélyreható vizsgálatunknak.

Forrás:investigate-europe