A szankciók nemhogy nem működnek, de egyenesen kontraproduktívak. Meglehetősen ijesztő a kép.

„Egy sor szankció még javította is Oroszország hadviselési lehetőségeit” – ezzel a címmel közöl a Die Welt interjút a Londonban élő Andrej Movcsannal. Az orosz sztárközgazdász felütésként rámutat:

ma már „gyakorlatilag mindenki” elismeri, hogy a szankciókat anélkül vezették be, hogy tisztázták volna a célt;

ráadásul a szankciók fele egyenesen kedvez a Kremlnek, miközben rossz a világ többi országának.

Szerinte a NATO-val való konfrontáció tekintetében Oroszországot valóban gyengíti, hogy jóval nehezebben jut hozzá a fejlett technológiákhoz –

mivel azonban az Ukrajna elleni háború messzemenően a második világháború módszereivel zajlik, azt a szankciók nem képesek akadályozni.

Sőt, a külföldre irányuló tőketranszfereket gátló szankciók még segítik is: míg egy folyamatos tőkekiáramlás meg is roppanthatta volna a rendszert, most az országban maradni kényszerülő pénz a fegyveriparba áramlik – Movcsan becslése szerint

Oroszország ezzel évente mintegy 100 milliárd dollár többletforráshoz jut.

Mindeközben a szankciók eleve nem átfogóak, hiszen Kína, India és a Közel-Kelet továbbra is együttműködik Oroszországgal; így bár a közvetlen külföldi befektetések és az olajexportból származó bevételek csökkentek,

ettől nem lesz vége a háborúnak és nem bukik meg Putyin.

A közgazdász úgy véli, a rengeteg szankcióval az illetékesek „elsősorban az efféle témákban amúgy sem jártas választópolgárok számára akartak egy bizonyos morális képet felmutatni.

Demonstrálni akarták, hogyan kell szétválasztani egymástól a Jót és a Gonoszt, megbüntetve a Gonoszt”,

amely ettől egyáltalán nem változik meg, de „a lényeg, hogy a kép szép”. Miközben „teljesen abszurd” volt azt gondolni, hogy az oroszok fellázadnak, csak mert nincs többé McDonald’s vagy nem tudnak Nyugaton nyaralni.

Ráadásul a Nyugat azáltal, hogy vasfüggönyt építve az összes oroszt megbélyegzi és nemkívánatos személynek tekinti, elbátortalanítja az esetleges alternatív erőket, és

pont a Kreml narratíváját erősíti, ami a barátságtalan Nyugatot illeti;

a közgazdász szerint ezért ha Oroszország ma válaszút előtt állna, valószínűleg nem a nyugatos irányt választaná. A lakosság amúgy is hozzá van szokva a szegénységhez és az autoriter vezetéshez, így adott esetben „a mostaninál sokkal rosszabb” rezsim is jöhetne, hiszen „van lejjebb”.

Ha Movcsanon múlna, ő azonnal leállítaná azokat a szankciókat, amelyek az Oroszországból történő pénzkiáramlást akadályozzák,

és azokat tartaná meg, amelyek a korszerű technológiához és a devizához jutást korlátozzák; utóbbit az ársapka helyett egy világszerte alkalmazandó vám segítségével oldaná meg, az így befolyó bevételt pedig Ukrajna támogatására fordítaná. A technológiaimportot illetően ugyanakkor elmondta:

az orosz elit ezen a téren valójában egyre inkább lemond a Nyugatról, és Kína felé orientálódik,

onnan ugyanis politikai változás nélkül is hozzájuthat különféle technológiákhoz.

A cikk alatt egy kommentelő azzal egészítette ki a szankcióügyi tényállást, hogy az ő „orosz kék” fajtájú macskáját orosz származása miatt több macskakiállításról kizárták.