13-án ünnepeljük Szent Vidort, akit XIII. Ince egyháztanítóvá nyilvánított. Ezt a címet azok a férfiak és nők érdemlik ki, akik igazat tanítanak és szentül élnek. Nagyon érdekes, hogy 1970. szeptember 27-ig kizárólag férfiak kapták meg ezt a címet. VI. Pál pápa azonban 5 évvel a II. Vatikáni Zsinat bezárása után egyháztanítóvá nyilvánította Avilai Szent Terézt és Sziénai Szent Katalint. Később Lisieux-i Szent Teréz, Bingeni Szent Hildegárd és Keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta is az egyház „doktornőivé” lettek. De miért van szükség ezekre a címekre?
Isten vándorló népe
A II. Vatikáni Zsinat irataiban gyakran nevezik az Egyházat Isten vándorló népének. Ez megengedi, hogy fölidézzük az Ószövetséget, melyben fontos szerepe van a 40 éves pusztai vándorlásnak. Tudjuk, hogy az elcsigázott emberek jó része elfordult Istentől. Mózes minden erőfeszítést megtett, hogy a népét ne csak az ígéret földjére, de az Úr védelme alá is vezesse.
Krisztus egyháza is hosszú úton van, és mindig akadnak, aki téves útjelzőtáblákat szeretnének állítani a többiek számára. Ekkor azonban Isten megvilágosít szent életű embereket, és fölruházza őket olyan ékesszólással, amivel az igazságról tesznek tanúságot. A legtöbb esetben ezek a tanítók le is írják mondanivalóikat. Így későbbi korok hívei és papjai is tanulhatnak tőlük. Ezt a címet 1970-ig csak férfiak kaphatták meg. Őket mindig egy pápa avatott egyháztanítóvá. De aztán ahogy az Úr fénye újult erővel világított az egyházra, meglátta saját addig rejtett kincseit is.
Egyházdoktornők
Az egyházban mindig voltak szerzetesnők, akik egy-egy rendet megszerveztek vagy átszervezetek. Ezeknek a tetteknek sohasem egyházigazgatási vagy anyagi okai voltak. A rendalapítók és megújítók Jézustól kapott küldetésüket töltötték be. Saját istentapasztalataikat gyakran írásba foglalták. Ezért sok olyan teológiai remekmű született női tollakból, amelyek örök és egyetemes érvényűek.
Mivel egy rend mindig valamilyen ínség betöltésére születik, így azok a szerzetesnők, akik rendet alapítanak nyugodtan nevezhetők lelki orvosoknak. Tapasztalataik éppen annyira értékesek, mint a képzett teológusoké. Amikor egy pápa egyházdoktorrá nyilvánít egy nőt, akkor nem a feminizmus „híveinek” tesz egy gesztust, hanem kinyilvánítja, hogy e szentek írásai valóban egyházat gyógyító művek.
A szent nők nem akarták
Egyetlen egyháztanító szentnél sem olvassuk, hogy pap szeretett volna lenni. Nagyon fontos látni, hogy aki annyira mélyen éli át az Isten közelségét, hogy abból remekműveket ír, nem akar forradalmat az egyházban. Egy sebet bekötözni, egy elveszített fonalat fölvenni – ez az, amit szerettek tenni a szent nők. Fölismered őket ma?
Rákóczi Piroska
