Az ukrajnai háború egyéves évfordulójához közeledik. Hiteles jelentések szerint a pénteki fordulópontot Oroszország folyamatos téli offenzívájának masszív eszkalációja kíséri majd.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök „keménynek” minősítette a frontvonalon kialakult helyzetet, megjegyezve, hogy az oroszok több tengelyen támadnak keleten és délen. Olekszij Aresztovics, aki egészen a közelmúltig Zelenszkij egyik legfőbb tanácsadójaként szolgált, nyersebben fogalmazott: „Én már nem vagyok hivatalos személy, azt mondhatok, amit akarok. Ha mindenki azt gondolja, hogy garantáltan megnyerjük a háborút, akkor az nagyon valószínűtlen” – mondta egy interjúban.

Ezek a zord hírek meglepőek lehetnek a legtöbb nyugati ország nyilvánossága számára, akiknek az elmúlt tizenegy hónapban egyértelműen azt mondták, hogy Ukrajna nyerni fog. Aligha lehet böngészni a híreket anélkül, hogy ne találkozzunk újabb, és újabb cikkekkel, melyeket gyakran az ukrán médiából átvéve tesznek közzé, vagy ukrán tisztviselők állításaiból származnak, és azt állítják, hogy az orosz erők minden fronton szétesnek és összeomlanak, a mozgósított katonák tömegesen megadják magukat, és olyan fegyvereket kapnak, amivel még lőni sem lehet, és Moszkva a szankciók általi leverés küszöbén áll, és legutóbb pedig, hogy az idő Ukrajnának dolgozik.

Mégis, akik tanulmányozták ezt a konfliktust a kezdete óta, világosan látják, hogy valami megváltozott. A 2022-es gavalléros kiáltványok hirtelen elkezdtek teret adni a nyugtalanabb, sőt pesszimistább retorikának.

Lloyd Austin, az Egyesült Államok védelmi minisztere a Ramstein légibázison tartott januári konferencián elismerte, hogy Ukrajnának csak egy kis lehetősége van hatékony ellentámadásra. „Van itt egy lehetőségünk, tudják, mától tavaszig, amikor megkezdik hadműveletüket, az ellentámadásukat. Ez nem hosszú idő, és össze kell hoznunk a megfelelő adottságokat” – mondta.

Az Oroszország ellen felsorakozott nyugati koalíció meredek kihívásokkal néz szembe, amikor arra törekszik, hogy megfelelő adottságokat kaparjon össze az ukrán háborús erőfeszítések felszínen tartásához, amint azt a vezető politikusok egyre pánikosabb kijelentései mutatják. „Ha a következő hetekben nem küldünk katonai felszerelést Ukrajnába, Putyin nyerhet. Lehet, hogy nyer, és nem tudjuk, hol áll meg” – mondta Andrzej Duda lengyel elnök a Le Figaro-nak.

Megkockáztatva, hogy kijelentsem a nyilvánvalót: ez nem úgy hangzik, mint olyan emberek nyilvános üzenete, akik bíznak a közelgő ukrán győzelem kilátásában. Nemcsak hogy az idő láthatóan nem Ukrajna oldalán áll, hanem most azt mondják nekünk, hogy Kijev heteken belül veszíthet, ha nem tesznek drasztikus intézkedéseket.

Nehéz alábecsülni, hogy milyen drasztikus változás következett be a nyugati kommentárban az alig négy hónappal ezelőttihez képest. Hogyan kerültünk ide, és hova vezethet ez? Akárcsak az elmúlt évtizedek többi, rosszul átgondolt külpolitikai vállalkozása, az Ukrajnában kibontakozó katasztrófa is teljesen előre látható volt.

A kezdeti nyugati válasz a 2022. február 24-i invázióra az volt, hogy kivéreztesse Oroszországot, mind a szankciókkal, mind a csatatéren, annak érdekében, hogy a lehető legjobb feltételeket biztosítsák a tárgyalóasztalnál. De ezt a célt szinte azonnal felborította a küldetés durva csúszása.

A háború kezdeti szakaszában elkövetett orosz baklövéseken felbátorodva a nyugati fővárosok politikai döntéshozói és kommentátorai arra a következtetésre jutottak, hogy Ukrajna simán nyerhet. “Természetesen meg tudják ezt nyerni ” – mondta John Kirby, a Pentagon szóvivője áprilisban. “A bizonyíték a szó szoros értelmében a mindennapi eredményekben rejlik… abszolút nyerhetnek.” Ukrajna olyan határozottan nyerni készült – folytatták –, hogy az eredmény nemcsak a moszkvai rendszerváltás, hanem az orosz állam felbomlása is lehet.

Így van az, hogy egy kezdetben szerény erőfeszítés, hogy segítsenek Ukrajnának megvédeni magát, egy rosszul átgondolt törekvéssé fajult, hogy Ukrajnát felhasználják Moszkva megsemmisítő vereségére.

Eltelt egy év, mit kell mutatnia a Fehér Háznak Ukrajna-politikáját illetően? Az orosz pénzügyi összeomlás túl korai nyilatkozatok nem jöttek be, és a nyugati szankciórendszer hosszú távú hatása a legjobb esetben is kétértelmű marad.

Kétségtelen, hogy az orosz erők jelentős veszteségeket szenvednek el Ukrajnában, de az sem nyilvánvaló, hogy Oroszország rejtett katonai ereje február 24. óta helyrehozhatatlanul leépült. Az orosz hadigépezet gyorsan felpörgette a kulcsfontosságú fegyverek gyártását, és lépéseket tesz a már most is jelentős élőerő-állománya bővítése érdekében. Bár túl korai lenne értékelni ezeknek az erőfeszítéseknek a hatását hosszú távon, Oroszország már többször megcáfolta az ukrán és nyugati előrejelzéseket a küszöbön álló anyagi hiányról.

A nyugati fővárosok helytelenül fogták fel Ukrajna taktikai győzelmeit Kijev mellett, a Harkiv-i régióban, és Herszonban, tartós stratégiai előnyként értelmezve. Félreértették Oroszország gyenge teljesítményének okait a háború korai szakaszában, aminek több köze volt Moszkva hibás politikai feltételezéseihez, mint háborús képességéhez, és csúnyán alábecsülték Oroszország tartós hadiipari teljesítményét.

Az ukrán nép viseli ezeknek a súlyos megítélési hiányoknak a terhét. Az ukrán fegyveres erők igen nagy veszteségeket szenvedtek el élőerő-állományukhoz képest, az ukrán gazdaság csak tavaly több mint 30 százalékkal zsugorodott, az ország pedig „katasztrofális” méretű elnéptelenedési válsággal néz szembe. Csak akkor lehet vitatkozni, hogy így néz ki a győzelem, ha figyelmen kívül hagyjuk a háború borzalmas emberáldozatait azon az emberek között, akiket részvételünkkel meg kellett volna menteni. Hány hónapig tarthat még Ukrajna „győzeleme”?

Mark Milley tábornok novemberben úgy értékelte, hogy Ukrajna viszonylagos előnye Oroszországgal szemben elérte tetőpontját, és sürgette a kormányt, hogy ragadja meg a kezdeményezést a diplomáciai megoldás érdekében. Az oroszok is jelezték 2022 végén, hogy nyitottak az átfogó tárgyalásokra. Előre várható módon, Milley-t Kijev nyilvánosan visszautasította, a Fehér Ház tisztviselői pedig felülbírálták, és szándékukban áll tartani ezt az irányt.

Moszkva, akárcsak Milley, tudja, hogy az egyességeknek tükrözniük kell a valós tényeket. A Kreml valószínűleg nem fog komolyan tárgyalni, amíg a téli offenzívája folyamatban van. Az esély arra, hogy Ukrajna és a Nyugat számára a lehető legjobb feltételekkel fejezzék be ezt a háborút, lehet, hogy eljött, és már el is elment, mivel az orosz erők a jelek szerint jelentős előnyökre tesznek szert az elkövetkező hónapokban anélkül, hogy stratégiailag meghatározó ukrán ellentámadásra lenne egyértelmű kilátás.

Washington reménye, hogy elérhet valamit, amit ésszerűen győzelemnek nevezhetünk, vagy bármit, ami biztosíthatja az ukrajnai kolosszális amerikai befektetés megtérülését, hónapról hónapra halványul. Szövetségeseink és ellenfeleink számára egyaránt nyilvánvalóvá válik, hogy a Fehér Ház, amelyet az Oroszország feletti teljes győzelem veszélyesen rosszul meghatározott koncepciója köt, sarokba szorítja magát.

Ahogy a háború lassan eléri a csúnya végkimenetelét, a Biden-kormányzatnak egyre fájdalmasabb döntésekkel kell szembenéznie Ukrajnát illető stratégiájának meghatározásakor. Meg kell keresnie azt a keveset, amit reálisan meg lehet valósítani anélkül, hogy a katasztrofális eszkaláció növekvő kockázatát túllökné a fordulóponton.

Forrás:theamericanconservative