Hónapokig tartó tanácskozás után az Egyesült Államok, a NATO és az Európai Unió egyfajta megállapodásra jutott az Egyesült Államokban gyártott F-16-os vadászrepülőgépek Ukrajnának történő szállításáról.

Egyes jelentések szerint legalább egy NATO-országban (Lengyelország) már megkezdődött a pilóták kiképzése, míg mások (Dánia, Portugália és Hollandia) jelezték, hogy készek ugyanerre. Azonban sem az Egyesült Államok, sem egyetlen NATO-ország sem vállalta, hogy tényleges F-16-os repülőgépeket biztosít, ami azt jelenti, hogy a harci képességek szempontjából, amíg ilyen repülőgépek nem érkeznek Ukrajnába, addig ez az egész vita sok hűhó semmiért. Az ukrán repülőszemélyzet kiképzése hónapokig tart, ami azt jelenti, hogy legkorábban 2024 elején lehet számítani arra, hogy egy ukrán pilóta által vezetett F-16-os megjelenik Ukrajna felett.

Még ha az F-16-os végül Ukrajna oldalán is harcba száll, abszurd az a gondolat, hogy ez a repülőgép, amelynek alapkonstrukciója az 1970-es évekből származik, valamiféle világmegváltó előnyt biztosítana Ukrajnának.

Ukrajna nem az F-16 legmodernebb, legjobb változatát kapja, hanem olyan repülőgépeket, amelyek az adományozó ország légiereje számára már túllépték működési élettartamukat – egyszóval régi repülőgépeket, súlyos karbantartási problémákkal és korlátozott teljesítménnyel. Egy tapasztalt pilóta kezében a korlátozott számú bevetési profilban, beleértve a levegő-levegő harcot és a közeli légi támogatást, csekély harci teljesítményre lehet számítani.

De azok az ukrán pilóták, akik ezeket a repülőgépeket fogják vezetni, a legkevésbé sem hasonlítanak a tapasztalt F-16-os pilótákra. Minimális tapasztalatuk lesz az F-16-os teljesítményének tesztelésében.

Ráadásul, ha Ukrajna a legtapasztaltabb pilótáit képezné ki, azokat, akik a MIG-29-est vagy a Szu-27-est repültek, akkor a teljesítmény kérdése még inkább kiéleződik – az F-16-os repülőgép avionikai szempontból teljesen más repülőgép, és azok a pilóták, akiknek az izommemóriája a szovjet korszak repülőgépeihez kötődik, egyértelmű hátrányban lesznek a kevésbé tapasztalt pilótákkal szemben, akik a nulláról kezdenek.

Az orosz hadsereg már az 1970-es évek óta készül az F-16-os elleni harcra, amikor a repülőgépet még élvonalbeli repülőgépnek tekintették, és a szovjet repülőgépekkel és légvédelmi képességekkel vetették össze.

Több mint 40 év telt el azóta, hogy az első F-16-os felszállt Európa fölé, és azóta a szovjet – és később az orosz – légiharc-szakértők kizárólag arra összpontosítottak, hogyan lehet az F-16-ost harcban legyőzni. Míg egy új F-16-os, amelyet a legjobb fegyverzettel és avionikával szereltek fel, amivel Amerika rendelkezik, és amelyet tapasztalt pilóta vezet, okozhat néhány meglepetést az oroszoknak, addig a régebbi F-16-os, amelyet a repülőgépen korlátozott tapasztalattal rendelkező ukrán pilóták vezetnek, nem fog. Röviden, az oroszok könnyen le fognak lőni minden olyan ukrán F-16-ost, amelyik megpróbál Oroszországgal légiharcot vívni, vagy közeli légi támogatást nyújtani az ukrán csapatoknak.

És akkor ott van még a karbantartás kérdése – az F-16-os a legjobb körülmények között is szeszélyes repülőgép, amely folyamatos karbantartást igényel a műveleti képesség fenntartásához. Ukrajna régi F-16-os repülőgépeket kap, amelyek már túlhaladták optimális működési élettartamukat. Ezek a repülőgépek még több karbantartást igényelnek ahhoz, hogy légi alkalmassá váljanak, és ez olyan készség, amellyel Ukrajna jelenleg nem rendelkezik, és nem is fog rendelkezni, mivel a repülőgép karbantartó személyzetének a repülőgép vázát, hajtóművét és repüléselektronikáját ismerő kiképzéséhez sok időre van szükség.

Az ukrán légierő már repül a Szu-27-es repülőgéppel, amely hasonló vagy jobb képességekkel rendelkezik, mint az F-16-os. Az orosz légierő és légvédelmi hálózata semmissé tette az ukrán SU-27-esek képességét arra, hogy bármilyen érdemi hatást gyakoroljanak a harctéren. Az a döntés, hogy Ukrajnát F-16-os repülőgépekkel látják el, pusztán politikai döntés, amelynek célja, hogy azt a benyomást keltse, hogy az USA és európai szövetségesei mindent megtesznek azért, hogy Ukrajnának harci esélyt adjanak az Oroszországgal fennálló konfliktusban.

Az F-16-os azonban nem csodafegyver – amikor megjelenik Ukrajna felett, nem lesz érdemi hatása magára a csatatérre.

Sőt, a megjelenése problémát jelenthet Ukrajna számára, tekintettel a repülőgép körüli felhajtásra. Ukrajna megkísérelhet olyan harci műveleteket, amelyekre nincs felkészülve, abban a téves hitben, hogy az F-16-os önmagában meg fogja fordítani a csata menetét. De nem fog. Az F-16-os távolról sem csodafegyver, sokkal inkább egy méregpirula, amely még több ukrán repülőgép-vezető és katona halálát fogja okozni, miközben Ukrajna továbbra is olyan háborút folytat Oroszország ellen, amelyet nem tud megnyerni.

William Scott Ritter amerikai író, szakértő, az Egyesült Államok Tengerészgyalogságának egykori hírszerző tisztje, az Egyesült Nemzetek Különleges Bizottságának volt fegyverfelügyelője

Forrás: OAIO, Sputnik