Nagyon sötét veremben találhatja magát az, aki utánajár John Money munkásságának: bemutatjuk a genderideológia egyik atyját, akire nem nagyon akarnak hivatkozni a mai aktivisták.

Sok szó esik mostanság a genderideológiáról, külföldön és belföldön egyaránt. Egyesek a gyerekekre és a mentális egészségre gyakorolt negatív hatásait hangsúlyozzák a közbeszédben, míg a spektrum másik oldalán azok állnak, akik szerint ez teljesen paranoid gondolkodás, és igazából a genderizmus nem több, mint egy újabb lépcsőfok a fejlődés, a teljes egyéni szabadság felé.

Meglátásunk szerint mindebből fájóan hiányzik egy fontos részlet, mégpedig, hogy

miképp is indult útjára a genderideológia?

Hiszen láthatóan új keletű dologról van szó, sem a történelemkönyvekben, sem a biológiakönyvekben nincs róla szó; és ha vesszük a fáradtságot, azt látni, hogy egy passzust sem találhatunk róla sem a Bibliában, sem az ókori rómaiak írásaiban, sem a középkori iratokban.

Nos, az 1950-es és ’60-as évekig kell visszamennünk. Egészen pontosan 1955-ben használta először a „gender” kifejezést az új-zélandi születésű, de Amerikában karriert befutó pszichológus, John Money, aki ezzel teljesen külön kategóriát hozott létre a születési nemtől. Az elmélet szerint egyáltalán nem a biológiai markerek határozzák meg egy adott személy nemét, hanem a viselkedési mintázatok. Később ezek kiegészültek olyan, ismerősnek hatható fogalmakkal is, mint „genderidentitás”, amely a szexualitás belső, egyéni élményének leírására törekszik, vagy mint a „genderszerep”, ami a férfiakra és nőkre vonatkozó társadalmi elvárásokat foglalja magában.

Money a Johns Hopkins University-n nyitotta meg az első, genderidentitással foglalkozó intézetét. Látható, hogy a mai kor gendermozgalmát milyen mértékben határozza meg John Money gondolkodása, hiszen például az elv, miszerint nem a biológia határozza meg valaki nemét, hanem a társadalom, a szociális környezet, az egyéni érzések, és a többi, 

szinte egy az egyben visszavezethető az új-zélandi pszichológusra.

De akkor miért lehet mégis az a benyomásunk, hogy a genderideológia támogatói mintha kerülnék a John Moneyre való hivatkozást? Miért érezhetjük úgy, mintha elfeledkeztek volna róla? Miért nem említik a nevét?

David Reimer tragédiája

Nos, a fenti kérdésekre a választ talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy azért, mert Money sajnos nem maradt meg az elméletnél, hanem 

elképzeléseit bizony a gyakorlatba is megpróbálta átültetni – katasztrofális eredményekkel.

Money a gender-elméletet először úgynevezett „interszex” kisbabákon akarta tesztelni – azaz olyan csecsemőkön, akik (különböző születési rendellenességek következtében) nemi jellegzetességük alapján nem sorolhatóak be kizárólagosan tipikus női vagy férfi kategóriába. Money úgy vélte, hogy ezen csecsemőket a leghatásosabban hormonokkal és különböző műtétekkel lehet kezelni azzal a céllal, hogy valamelyik „genderbe” terelje őket. Igazándiból nem számított az, hogy a csecsemőnek milyen nemi szerve van, ehelyett az elsődleges hangsúlyt a választott „gender” kapta.

John Money-t azonban nem ez izgatta. Sokkal inkább foglalkoztatta az egészséges nemi jellegekkel rendelkező gyermekek fejlődése: azon elméletét igyekezett bizonyítani, miszerint minden gyermek esetében alakítható és rugalmas a „genderidentitás”.

A gond persze az volt, hogy ezt szinte lehetetlen volt kivitelezni, hiszen egy épelméjű szülő sem akarta akkoriban, hogy másik neművé transzformálják a gyermekét, ha már makkegészséges.

Ekkor azonban ölébe hullott a kiskapu: David Reimer.

Mint a Rolling Stone magazin írja beszámolójában, Reimer 1965-ben született egy ikerpár tagjaként egy kanadai munkáscsaládba: tökéletesen egészségesek voltak, egészen addig, amíg édesanyjuk észrevette hét hónapos korukban, hogy nehezen vizelnek. Mint kiderült, fitymaszűkületük volt, amely egy körülmetéléssel könnyen kezelhető. Rutinműtétnek kellett volna lennie, azonban David esetében ez tragikus következményekkel járt: egy műhiba következtében David szinte teljesen elvesztette péniszét, ahogy a szüleivel konzultáló egyik orvos fogalmazott, „sosem fog tudni házas életet élni, és normális szexuális kapcsolatot létesíteni”. Az orvosok a rekonstrukció lehetőségét is kizárták. A Reimer szülők kétségbe estek, nem tudták mitévők legyenek, mindenhol megpróbáltak segítséget kérni, de senkitől sem kaptak. John Money-t egy televízióműsorban látták, és 

annyira hatással volt rájuk a pszichológus karizmája, hogy végső kétségbeesésükben felvették vele a kapcsolatot.

Money pedig ezzel tökéletes „tesztalanyhoz” jutott: David ugyanis – ellentétben az interszex csecsemőkkel – egy olyan gyermek volt, aki egyértelműen egy fiú nemi jellegeivel rendelkezett, ikertestvére, Brian pedig továbbra is teljesen egészséges volt – azaz ő lehetett a „kontrollcsoport” a kutatás során. Fontos leszögezni, hogy mire Reimerék először, 1967-ben meglátogatták Money-t, a pszichológus már egyfajta szaktekintélynek számított az Egyesült Államokban a „gender rendellenességek” témájában. A szülők úgy gondolták, a pszichológus normális életet biztosíthat Davidnek, csak épp lányként.

Money pedig agresszíven nyomult: arról győzködte a szülőket, hogy Davidnek teljes klinikai kasztráción kell átesnie, és női nemi szervet kell neki műtéti úton kreálni, 11-12 éves korától pedig női hormonkezelést kell kapnia.

David ekkor mindössze 22 hónapos volt, de már indult a tortúra.

Szülei John Money utasítására úgy nevelték őt, mintha kislány lenne: Brendára nevezték át, lányos ruhákba öltöztették, babaházat ajándékoztak neki. Szinte senki nem tudott arról, mi is „Brenda” pontos háttértörténete, még Brian is abban a hiszemben cseperedett, hogy kishúga van.

A gépezetbe azonban hiba csúszott, David viselkedése ugyanis nem mutatta a „kísérlet” sikerét. Nem fogadta el például, amikor anyja ki akarta sminkelni, a lányos ruhákat mindig letépte magáról, az iskolában fiúként viselkedett, ami miatt  az osztálytársai csúfolták, tanárai pedig problémásnak vélték.

Ennél azonban sokkal szörnyűbbek voltak az éves vizitek John Money-nál, amikor is megvizsgálta az ikrek szexuális fejlődését. A pszichológus hatéves koruktól (!) kezdődően a szexuális fantáziáikról és vágyaikról faggatta a gyermekeket, valamint meztelen gyerekekről és szexelő felnőttekről mutatott nekik fotókat.

Más alkalmakkor arra utasította a gyerekeket, hogy vetkőzzenek le, és nézzék egymás nemi szerveit. Money gyakran 5-6 kollégáját is behívta a „vizitekre”, máskor pedig képeket készített.

Gyakran arra utasította a testvérpárt, hogy imitáljanak közösülést, 

amikor pedig erre nem voltak hajlandóak, üvöltözni kezdett velük egy másik beszámoló szerint. 

Reimer egy későbbi interjúban elmesélte, hogy nagyon hamar rettegni kezdett a vizitektől, ám a legrémületesebb az volt, amikor közeledett a nyolcadik születésnapja. Money ugyanis ekkor akart további műtéteket végrehajtani Reimeren, hogy „női nemi szervét” befejezze. Meglehetősen ellentmondásos, mindenesetre az új-zélandi pszichológus nem hitt abban, hogy a pszichológiai nemváltás lehetséges teljes fizikai nemváltás nélkül.

Money ekkoriban kezdett befutni. Az ikreken végzett, színfalak mögött dermesztő kísérleteket publikálta, a média felkapta, és a siker az ölébe hullott.

A Reimer-fivérek azonban ezt egész másként élték meg, 

a kamaszkorhoz közeledve David egyre inkább elidegenedett saját testétől. 

Maga Money is arról számolt be, hogy a hormonterápia puszta említésétől is David intenzív pánikrohamot kapott, a pszichológust azonban ez sem állította meg – mindenképp meg akarta műteni Davidet, ezért még egy transszexuális férfit is fel akart bérelni, hogy beszéljen a fiúval, hátha „jobb belátásra” tudja bírni.

A rengeteg tortúra végül egy 1976-os incidensben csúcsosodott ki, amikor is David nemes egyszerűséggel felrohant a klinika tetejére, és azzal fenyegetőzött, hogy a mélybe veti magát, ha még egyszer látnia kell Money-t.

Ez volt az utolsó alkalom, hogy a fiúk a klinikára mentek vizitre. Money ezek után még egyszer meglátogatta a Reimer családot 1979-ben, ekkor az ikrek a pincében bújtak el az orvos elől. Ezután David soha többet nem látta a pszichológust.

S amint a fiú kikerült Money hatása alól, megízlelte a szabadságot: tizenhatodik születésnapjára elhagyta a „Brenda” nevet, melleit műtéti úton eltávolíttatta, és férfi hormonokat kezdett szedni.

De Money „munkásságának” hatása sajnos élete végéig kísérte Davidet, 21 éves kora előtt kétszer próbált meg véget vetni életének.

1990-ben kezdtek csak el végre éledezni a remények David számára, amikor megházasodott, és nevére vette nejének három gyermekét. 

Ebben az időszakban kezdett csak Money kísérleteinek sötét, embertelen oldala szivárogni a nyilvánosság felé. 

A pszichológus riválisa, valamint Reimer egykori pszichiátere összefogtak, és 1997-ben megjelentették tanulmányokat, amely cáfolta Money azon meggyőződését, miszerint a csecsemők „semleges genderűek” lennének. Kimutatták azt is, hogy kezelései több kárt okoznak, mint hasznot, és Reimer volt az élő példa.

David Reimer számára azonban már túl késő volt. 2002-ben ikertestvére öngyilkos lett, túladagolta magát antidepresszánsokkal, felesége pedig rövidesen benyújtotta a válókeresetet. David 2004-ben véget vetett életének:

38 éves volt, de ezalatt az idő alatt döbbenetes kínokat kellett átélnie.

John Money 2006-ban hunyt el, több mint hatvan kitüntetéssel ékes karrierje után életének a Parkinson-kór szövődményei vetettek véget 84 éves korában.

Forrás:Mandiner