Egyszer egy kezdő újságíró interjúját olvastam, amiben egy híres művésznek azt a kérdést tette föl, hogy szeretne-e hatást elérni. Nem tartottam okosnak a kérdést, de lehet, hogy azért, mert kezdő újságolvasó voltam. Mert melyik művész az, aki nem szeretne hatni a művét befogadóra?
Az LGT egy színész barátjuk halálára írt egy gyönyörű dalt. Az utolsó versszaka így hangzik. „Én még tartozom egy dallal, mellyel rád emlékezem. Ez is olyan, mint a többi: nem változtat semmin sem.” Mindannyian értjük, hogy itt azt mondja a művész, hogy szeretné, ha a környezete jobbá lenne, szeretné, ha azt ő jobbá tudná tenni, de a halállal szembesülve semmisnek tartja saját tevékenysége sikerét.
Művészet és hatás
Jézus sosem tanult esztétikát. Mégis pontosan ismerte a művészek azt az igényét, hogy hatást gyakoroljanak a többiekre. Egyik alkalommal így kesergett „16Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a tereken tanyázó gyerekekhez, 17akik odakiáltják a többieknek: Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem jajgattatok.” (Mt11, 16-17) Igen. A gyerekek is azért énekelnek sirató éneket, hogy a többiek keseregjenek. De azok az emberek, akik nem szoktak alkotásokat létrehozni vagy azokat tolmácsolni, mit tehetnek a világ jobbításáért?
Egy anya enni ad
Czakó Gábor író azt vallotta, hogy a posztmodern környezetben az utolsó szabad művészet a főzés. Minden édesanya, aki enni ad a családjának, tudja, hogy ez nem túlzás. Rengeteg ötlet, szabályok és arányok betartása, szorgalmas gyakorlás kell ahhoz, hogy jó és tápláló legyen az étel az asztalon. Ezért bátran állíthatjuk, hogy mindenki, aki szeretettel süt és főz, valódi művész. De a művész alkat még annál is több ember sajátja, mint ahányan gondosan munkálkodnak a konyhában. Minden alkotást újraalkot a befogadó.
Művészek és tudósok
Az abonyi katolikus templomban az oltárkép a tudósok és művészek egymásra találását ábrázolja. Olyan rejtett üzenete van a freskónak, amit érdemes megfontolni. Mintha ellentét lenne az ész és a szív emberei között. A képet megrendelő plébános szerint ugyanis, mindenki művész, aki szívével lát, és van olyan tudós, aki annak a titkát feszegeti, amit megérez. A kép végső mondanivalója, hogy a hideg fejű tudósok egyszer föladnak a kommunikációs háborújukkal és egyesítik képességeiket a művészekével. Ez a találkozás pedig Jézus közös szeretetével és megváltóként való elfogadásával valósulhat meg.
Jézus művészete
Jézusban a valóságos ember művészi képességekkel rendelkezett. De tudós is volt: filozófus és teológus. Máté egy helyen azt írja róla: „34Ezeket mind példabeszédekben mondta el Jézus a népnek, s példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. 35Így beteljesedett a próféta szava, mely így szólt: Példabeszédre nyitom ajkam, hirdetem, ami a világ teremtésétől fogva el volt rejtve.” (Mt13, 34-35) Máté ebben a jelenségben is az írások beteljesedésére mutat rá. Én most arra szeretnék rávilágítani, hogy az Ige, ami a sötétségben világított, tudatosan játszott a látványokkal. Tudatosan játszott. Jézus nyilvánvaló önvédelmi céllal is beszélt példabeszédekben, de az is biztos, hogy örömét lelte az igazság megragadásának e művészi formájában. És mindezt a világ legnagyobb drámájába, kereszthalálba illesztette. Volt hatása?
Rákóczi Piroska
