Új korszakot nyithatnak a Z-generációsok.
„A hazafias populista pártok sikerét kontinensszerte a Z generáció biztosítja: az infláció, az energiaellátás bizonytalansága és a tömeges bevándorlás miatt nincs saját otthonuk és családjuk. Amint arra már figyelmeztettem, a Z-generáció reakciós erő lesz, és már el is kezdte a menetelését” – írta Connor Tomlinson politikai kommentátor a European Conservative hasábjain.
A szerző szerint az 1997-ben vagy azt követően született Z generáció tagjai más viszonyítási alapokkal rendelkeznek a világ eseményeit illetően, mint elődeik. A második világháború számukra több mint 50 évvel ezelőtt volt, a berlini fal pedig soha nem létezett. A legtöbben nem emlékeznek a szeptember 11-ei terrortámadásra sem. Ők csak a 2008-as gazdasági válság utáni nemzetüket ismerik, amelyet 30 év alatt több bevándorlás tett felismerhetetlenné. „Az ő életük politikai paradigmája az irányított hanyatlás volt. A fogantatástól kezdve eladósodtak,
megfosztották őket kulturális örökségüktől és a történelmi hovatartozás érzésétől, megfosztották őket attól az esélytől, hogy saját otthont birtokoljanak, ahol saját gyermekeik születhetnek”
– fogalmazott Tomlinson.
A politikai kommentátor szerint az egyik legfontosabb jellemzője a Z generációnak az, hogy ők már digitális bennszülöttként nőttek fel, eltérően az Y generációtól (1981-1996). Sok minden egyéb között ennek az is a hatása, hogy rájuk leginkább a közösségi médián keresztül lehet befolyást gyakorolni. A közösségi oldalak cenzúrája, a „mindig aktuális témának” való megfelelés jelensége pedig magával hozta azt, hogy
a szókimondó, a fősodortól eltérő álláspontot képviselő szereplők mind a „szélsőjobboldalra” szorultak.
Ezekhez a körülményekhez pedig legjobban azok a jobboldali politikusok tudtak alkalmazkodni, akik időben felismerték a közösségi média fontosságát. Tomlinson példaként említi Nigel Farage-t a Reform UK párt vezetőjét, aki nemrég tért vissza a brit politikába, és valósággal felrobbantotta tartalmaival a közösségi oldalakat.
A Z generáció tagjai imádják Farage-t az interneten, a jobboldali politikus videói milliós nézettséget és több százezer reakciót váltanak ki a közösségi oldalakon. Ez a népszerűség pedig megmutatkozik a felmérésekben is, a Reform UK az adatok szerint már megelőzte a konzervatív Torykat. Farage titka valójában az, hogy olyan fiatalokra bízta a kampányát, akik értik a közösségi médiát, és teljesen átalakította a kampányát,
sutba vágta a hagyományos megközelítéseket, amelyeket mémekre és életörömre cserélt
– írta Tomlinson.
Nemcsak Farage hasít a közösségi médiában. A La Manche csatorna túlpartján a Nemzeti Összefogás elnöke, a 28 éves Jordan Bardella „Franciaország eltűnőben van” szlogenjével adott hangot a francia őslakosok sérelmeinek. Farage-hoz hasonlóan Bardella is több mint egymillió követőt gyűjtött össze a TikTokon, és népszerűnek tűnik a nők körében, akik sokszor megállítják őt egy-egy szelfiért. A politikai kommentátor szerint „az EU történetének második legfiatalabb EP-képviselőjeként Bardella az ékes példája annak, hogy Európa fiataljai egyre inkább jobbra tolódnak – egyrészt azért, mert az online politizálás már természetes, másrészt azért, mert a liberális uniós konszenzus nyilvánvalóan rosszabbá teszi az az életüket”.
Ez a kilengés Németországban a legnyilvánvalóbb: miután a szavazói korhatárt leszállították 16 évre, az Alternatíva Németországért (AfD) támogatottsága a 16-24 évesek között 11 százalékkal nőtt. A jobboldali párt több politikusa is aktív a közösségi médiában. És az idei nyár talán legismertebb ügye is a közösségi médiához és a fiatalokhoz kapcsolódik, miután néhány fiatal bevándorlásellenes himnusszá alakította át az 1999-es L’Amour Toujours című popdalt.
Tomlinson viszont arra is figyelmeztet, hogy Farage-nak és a hozzá hasonló politikusoknak többet kell tenniük annál, minthogy ígérgetnek: be kell váltaniuk ígéreteiket.