Az ukrán gabona elöntötte az Unió keleti felének országait, ami ellen ezek az országok mindezidáig kevés védelmet kaptak. Az is hírlik, hogy ez a gabonaexport nem az éhező afrikaiak igényeit elégíti ki és még az ukrán gazdákon sem segít, hanem az ukrán oligarchákat, a nyugati nagyvállalatokat és befektetőket gazdagítja.

A kérdés megvizsgálására lehetőséget ad az Oakland Institute nemrég publikált jelentéseamely hatalmas háttéranyag (179 forrás) feldolgozásával igyekszik képet adni arról, hogy

kinek a kezébe került a világ élelmezésében igen fontos szerepet játszó ukrán termőföld nagy része, és hogy ez milyen körülmények között és kiknek a közreműködésével történt.

Maga az Oakland Institute egy kaliforniai, független, politikai agytröszt, amely széles körű elemzéseket készít a legsürgetőbb társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi kérdésekről.

Ukrajna a 33 millió hektárnyi szántóföldje (összehasonlításképpen Magyarország mezőgazdasági területe 5,4 millió hektár) a világ legtermékenyebb termőterülete. Ez a terület, az 1990-es évek eleje óta folytatott privatizáció és a korrupt kormányzás következtében egy új oligarchia kezében összpontosul. Mintegy 4,3 millió hektárnyi területet művelnek nagyüzemi mezőgazdaságban, amelynek túlnyomó      része –hárommillió hektár – mindössze egy tucat hatalmas agrárvállalkozás kezében van. Emellett a kormány szerint mintegy öt millió hektárt – két Krím területét – „loptak el” magán érdekeltségek az ukrán államtól. Az oligarchák és a nagy agrárvállalkozások által ellenőrzött földterületek így összességükben meghaladják a kilenc millió hektárt, ami az ország szántóterületének 28 százaléka. A maradékon több mint nyolcmillió ukrán gazdálkodó osztozkodik.

A legnagyobb földtulajdonosok az oligarchák és a különféle külföldi – főként európai és észak-amerikai – érdekeltségek keverékéből állnak. A tíz legnagyobb földbirtokos cég közül egy kivételével mindegyiket külföldön jegyezték be, főként olyan adóparadicsomokban, mint Ciprus vagy Luxemburg (1. táblázat). A jellemző társasági forma a részvénytársaság. A részvények jelentős részét nyugati bankok és befektetési alapok ellenőrzik még akkor is, ha a vállalkozást maga az alapító oligarcha irányítja.

Kik a legnagyobb földtulajdonosok?

A legnagyobb földtulajdonosok között oligarchák és különféle külföldi, főként európai és észak-amerikai érdekeltségek egyaránt megtalálhatók. Ezek a cégek gyakran holdingtársaságok, és általában leányvállalataikon keresztül végzik a tevékenységüket. Ezek közül a legjelentősebbek a következők.

Ukrán oligarchák

Ukrajna legnagyobb földbirtokosa Andrij Verevszkij, aki az 582 062 hektárnyi területet ellenőrző Kernel holding tulajdonosa, illetve legjelentősebb részvényese (46,2 százalék). Ez a cég a legdominánsabb napraforgóolaj-termelő és exportőr.

A második a hatalmas  öldtulajdonosok sorában Oleg Bakhmatyuk a 403 370 hektárral gazdálkodó UkrLandFarmingalapító tulajdonosa. Ám ez inkább múlt idő, mert a Krím oroszországi annektálásával földjeinek és vagyonának nagy részét elvesztette. A cég egyébként gabona-, tojás-, tej- és hústermelésre specializálódott.

A harmadik legnagyobb földbirtokos Jurij Kosjuk, aki a 360 238 hektárral rendelkező a Mironivsky Hliboproduct (MHP) tulajdonosa. A cég Ukrajna legjelentősebb csirkehús-termelője és exportőre.

Az ezt követő oligarcha Viktor Ivanchyk, aki alapítója és jelenlegi vezérigazgatója a 264 270 hektárral rendelkező Astarta vállalatnak. A cég Ukrajna legnagyobb cukortermelője, emellett ipari tejtermeléssel és szójafeldolgozással is foglalkozik.

Rajtuk kívül kiemelhető még Olekszij Vadaturszkij a Nibulon ukrán agrár-vállalat alapítója (82 500 hektár), aki 2022 júliusában egy orosz rakétacsapás következtében elhunyt, valamint Rinat Akhmetov,  a System Capital Management (SCM) pénzügyi és ipari holding tulajdonosa. Ez utóbbi cég számos ipari és pénzügyi vállalkozást irányít, emellett a búzát, napraforgót, hüvelyeseket, kukoricát és szarvasmarhát termelő és 26 000 hektár földdel rendelkező HarvEast mezőgazdasági vállalat      tulajdonosa.

Külföldi tulajdonú cégek

Jelentős ukrán földterület van külföldi kéz     ben, ezek közül a három legnagyobb a TNA Corporate Solutions, az NCH Capital és a PIF Saudi.

A TNA Corporate Solutions Nicholas Piazza amerikai üzletember tulajdonában van és több leányvállalatán keresztül 295 624 hektár földterületet birtokol Ukrajnában.

Az NCH Capital, egy amerikai székhelyű magántőke-befektető cég, amely neves amerikai nyugdíjalapok, egyetemi alapítványok és más hasonló alapítványok nevében az AgroProsperis cégen keresztül fektet be Ukrajnában. 290 749 hektár földterülettel rendelkezik, amellyel az ötödik legnagyobb földtulajdonos.

A PIF Saudi a Szaúd-Arábia Szuverén Alap tulajdonában van és 228 654 hektáron gazdálkodik.

Külföldi ellenőrzés az ukrán agrárvállalkozások felett

Számos agrárgazdasági cég lehetővé tette a részvényeikbe való befektetést. Ezek közül többet a párizsi, londoni, vagy varsói tőzsdén jegyeztek be. A legnagyobb földbirtokos cégek hasonló tulajdonosi modellel rendelkeznek, általában az alapító oligarcha a legnagyobb részvényes és a külföldi befektetők legfeljebb a részvények egyharmadát birtokolják. Egy tipikus tulajdonosi konstrukciót mutat a legnagyobb földtulajdonos, a Kernel Holding befektetői szerkezete (2. táblázat).

2.táblázat

Kik a hitelezők?

A részvényeseken és befektetőkön túl az, hogy ki ellenőrzi a legnagyobb agrárcégeket a cégek eladósodottságának mértékétől is függ. Ez néhány vállalat esetében igen jelentős, ami a hitelezőknek bizonyos szintű ellenőrzést biztosít a cégek működése és eszközei felett. Az elmúlt években az ukrán agrárvállalkozások számára az európai bankintézetek kulcsfontosságú hitelezők voltak. Ahogyan azt a 3. táblázat részletezi, az EBRD, az EBB és a Világbankhoz tartozó IFC az elmúlt 15 év során csak a hat legnagyobb ukrán földbirtokos cégnek 1,7 milliárd dollárt kölcsönzött.

3. táblázat

Drasztikus strukturális kiigazítási programok

A 2014-es Majdan-fordulatot követő Európai Unió-párti kormány beiktatása óta

a Világbank, az IMF és az EBRD egy masszív strukturális kiigazítási programmal alapozta meg a nagyszabású privatizációt Ukrajnában.

Ukrajnának 2014-ben az IMF-től kapott 17 milliárd dolláros mentőcsomagért és a Világbank további 3,5 milliárd dolláros segélycsomagjáért egy sor megszorító intézkedést kellett meghoznia. Ezek az intézkedések kiterjedtek az állami nyugdíjak és bérek csökkentésére, az állami víz- és energiaellátás reformjára, a bankok privatizációjára és az ország áfa-rendszerének megváltoztatására. Az európai integráció előfeltételeként az EU jogilag kötelező politikai és gazdasági reformokat is előírt, amelyek támogatták a gazdaság privatizálását.

A strukturális kiigazítási program részeként meghozott olyan intézkedések, mint

a piaci közüzemi tarifák bevezetése és a nyugdíjreform, a közszolgáltatások leépüléséhez, a gázár, továbbá a közüzemi díjak emelkedése pedig az ukránok elszegényedéséhez vezettek.

2013 és 2019 között a havi átlagbér 80 dollárnak megfelelő összeggel lett kevesebb. Ez a csökkenés magas inflációval párosult, amely 2015-ben 43 százalékkal tetőzött. Ez idő alatt a gáz ára – amely a legtöbb ukrán számára a fűtés, a meleg víz és a főzés fő forrása – tizenkétszeresére emelkedett. A 2017-ben bevezetett nyugdíjreformok is szerepet játszottak a lakosság elszegényedésében. Az ukrajnai egyedülálló nyugdíjasok mintegy 80 százaléka a hivatalos szegénységi küszöb alatt él.

2021-ben Ukrajna volt Európa legszegényebb országa, ahol az egy főre jutó GDP 4835 dollár volt. 2014-ben az ország szegénységi rátája 28,6 százalék volt, mely arány 2016-ra megduplázódott és elérte a megdöbbentően magas 58,6 százalékot. Bár az utóbbi években e ráta némileg csökkent, a legutolsó rendelkezésre álló 2019-es adat szerint továbbra is magas, 41,3 százalék.

Hogyan került az Ukrán föld az oligarchák és a külföldi befektetők kezébe?

A Szovjetunió 1991-es felbomlása előtt minden föld az állam tulajdonában volt, a gazdák állami és kollektív gazdaságokban dolgoztak. Az 1990-es években az IMF és más nemzetközi intézmények irányításával és támogatásával

a kormány privatizálta Ukrajna termőterületeinek nagy részét, ami azt eredményezte, hogy a földek egyre inkább egy új oligarchákból álló osztály kezében összpontosultak.

E folyamat megállítása érdekében a kormány 2001-ben moratóriumot vezetett be, amely leállította a további privatizációt, és szinte teljesen megakadályozta a magánföldek átruházását. Az ukrajnai mezőgazdasági földterület több mint 90 százaléka tartozott a moratórium hatálya alá. A moratórium megakadályozta ugyan a további földvásárlásokat, ám a termőföldeket továbbra is bérbe lehetett adni és sok kisbirtokos találta úgy, hogy jobban jár, ha földjét akár hazai akár külföldi nagyvállalatoknak adja bérbe. Ezt a moratóriumot ugyan ideiglenesnek szánták, ám többször meghosszabbították, végül a nemzetközi pénzügyi intézmények nyomására 2021 júliusában oldották fel.

A mezőgazdasági földterületek értékesítésére vonatkozó moratórium feloldása és a földpiac létrehozása 2014 óta a nyugati pénzügyi intézmények egyik legfontosabb követelése volt. Valamennyi pénzintézet, az EBRD, az IMF és a Világbank mind ezt szorgalmazta annak érdekében, hogy az agrárvállalkozások és a magánbefektetők számára bővüljön az ukrán termőföldekhez való hozzáférés. Az EBRD például közel 2 milliárd dollárt költött az ország vezető agrárvállalkozásainak támogatására, miközben nyomást gyakorolt a kormányra, hogy a magánberuházások növelése érdekében hajtsa végre a földreformot, vagyis a föld eladására vonatkozó moratórium feloldását.

Az évek során a Világbank két ügynökségén, az IFC-n és a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankon (IBRD) keresztül csatlakozott ezekhez az erőfeszítésekhez. Az IBRD 2013-ban indított el egy 89 millió dolláros földtulajdon- és kataszterfejlesztési projektet, amelynek célja az állami földek és a kommunális mezőgazdasági vállalkozások privatizálása, a földparcellák kiosztása és egy elektronikus földkataszter létrehozása volt. A projekt deklarált célját „a gazdaságok hatékonyabb egységekké történő átalakításának” ösztönzéseként határozta meg. 2019-ben az IBRD 200 millió dolláros hitelt hagyott jóvá az agrárpiac átalakítására és az állami földek árverésre bocsátására.

2017-ben az IMF „a kritikus strukturális reformok jelentős felgyorsítására” szólított fel és egyéb privatizációs intézkedések mellett a földeladásra vonatkozó moratórium feloldása érdekében „mezőgazdasági földreformot” sürgetett. Ennek elérésére

az IMF az érintett minisztériumokkal és a Világbankkal együtt közös munkacsoportot hozott létre, amelynek feladata az volt, hogy az ukrán földpiac megnyitása és a földeladás lehetővé tétele érdekében törvénytervezetet dolgozzon ki.

Mindez kedvezőtlenül érintette a kistulajdonosokat, és mind 2019-ben mind 1920-ban nagyszabású tüntetések voltak a termőföldek értékesítését szabályozó törvények módosítása ellen. E széles körű tiltakozás ellenére Ukrajna 2020. március 31-én törvényt fogadott el, amely engedélyezte a termőföldek eladását, és feloldotta a földvásárlásra vonatkozó, akkor már 19 éves moratóriumot. A moratórium megszüntetése része volt annak a reformsorozatnak, amelyhez az IMF a 8 milliárd dolláros hitelcsomagját kötötte.

A földpiac külföldi érdekeket szolgál

A kormány és a nemzetközi intézmények a földreformot, vagyis a földeladás szabaddá tételét, a moratórium feloldását, az ukrán termőföldekben rejlő potenciális lehetőségek „felszabadításának” eszközeként hirdették meg, mondván, hogy ezáltal a mezőgazdasági ágazatot vonzóbbá teszik a nemzetközi befektetők számára. A fő érv az volt, hogy a reform pozitív hatással lesz a gazdasági növekedésre. A Világbank szerint a földeladási moratórium feloldása öt éven keresztül 1-2 százalékponttal fogja növelni Ukrajna éves GDP-növekedési ütemét.

2022 augusztusában az országban működő legnagyobb agrárvállalkozások mintegy 4,4 millió hektár földet birtokoltak. Amint 2024-ben feloldják a jogi korlátozásokat, s a jogi személyek akár 10 000 hektárt is vásárolhatnak, ezek az agrárvállalkozások tovább bővíthetik a földhöz való hozzáférésüket. Ez a folyamat már most is zajlik.

A Kernel például 2021 októberében bejelentette, hogy az akkori 582 000 hektárról 700 000 hektárra kívánja növelni földterületét. Hasonlóképpen az MHP, amely jelenleg 360 000 hektár földet birtokol, 550 000 hektárra kívánja bővíteni a rendelkezésére álló földterületet.

A földpiac létrejötte tehát növelni fogja az agrárbirtokok koncentrációját, az oligarchák és a nagy agrárvállalkozások kezében lévő mezőgazdasági földterületek nagyságát.

Az agrártámogatások haszonélvezői a nagyüzemek

A földreform elsődleges haszonélvezői a nagy agrárüzleti érdekeltségek és az oligarchák lesznek, akik a kezdeti privatizációs hullám során szereztek vagyont. Az oligarchák már most is az ország nyersanyagforrásainak nagy részét ellenőrzik: a leggazdagabb tíz százalék az ukrán vagyon közel 60 százalékát birtokolja.

A nagy agrárvállalkozások támogatásával a nemzetközi pénzintézetek valójában egy olyan ipari mezőgazdasági modellt támogatnak, amely a nagyüzemi monokultúrák intenzív használatán alapul, és amelyről már régóta bebizonyosodott, hogy környezet- és társadalomromboló.

Miközben a támogatások a nagyvállalkozásokat preferálják az ország élelmezésbiztonságának garantálásában elengedhetetlen az ukrajnai kis- és közepes méretű gazdálkodók szerepe. Ők termelik az ország mezőgazdasági termelésének több mint 50 százalékát, köztük a burgonya 99, a zöldségek 89, a tej 78 és a marhahús 74 százalékát. A legtöbb kistermelő azonban csak nagyon korlátozottan jut finanszírozáshoz.

A bankok elsősorban azoknak a gazdáknak adnak kölcsönt, akiknek a gazdasága meghaladja az 500 hektárt, márpedig az átlaggazdálkodó ennél lényegesen kisebb földterülettel rendelkezik.

Ráadásul, ha a kisebb gazdaságoknak nyújtanak is hitelt, azt magas kamatlábakkal adják, a hitel megszerzése kiterjedt papírmunkát igényel, és általában csak rövid távra szól, vagyis kevéssé szolgálja a kisebb gazdaságok megerősödését.

A háború hatása

Az orosz inváziónak számos hatása volt az ukrán mezőgazdaságra, többek között műtrágya-, vetőmag- és üzemanyaghiányt okozott. Becslések szerint az ukrán mezőgazdasági területek mintegy 10 százalékán aknák találhatók. Néhány agrárvállalkozó arról számolt be, hogy elvesztette a földjeihez való hozzáférést, mint például az UkrLandFarming, amely birtokai 40 százalékának elvesztését jelentette be.

A háború az ellátási láncok megszakításával súlyosan megzavarta az agrárvállalkozások tevékenységét: egyes nagy cégek megszűntek, veszteségesen működtek, vagy csődbe mentek. Ezzel szemben a kisebb gazdaságok, mivel nem támaszkodnak olyan erősen az ipari ellátási láncokra, rugalmasabbnak és mobilabbnak bizonyultak, miközben továbbra is a nagy agrárvállalkozások kapják az ukrán kormány és a nemzetközi pénzügyi intézmények támogatásának túlnyomó részét.

Az újjáépítési tervek további privatizációra irányulnak

Ukrajna elképesztő és növekvő külföldi adóssága valószínűsíti, hogy az újjáépítést a nemzetközi pénzügyi intézmények és külföldi érdekek fogják diktálni, amelyek már jelezték, hogy befolyásukat az ország közszférájának további privatizálására és a mezőgazdaság liberalizálására fogják felhasználni. Ukrajna külső adósságállománya – amelyet 2020-ban 132 milliárd dollárra becsültek – a háború miatt tovább duzzad. Az ország 2022-ben 4,3 milliárd dollárt költött adósságszolgálatára, és a háború ellenére ugyanabban az évben 496 millió dollárt fizetett vissza a Világbanknak, s további 2 milliárdot az IMF-nek.

A nemzetközi pénzügyi intézmények már most felszólították Ukrajnát, hogy folytassa a „háború előtt megkezdett piacbarát programját”, beleértve a privatizációt, a deregulációt és a szociális kiadások csökkentését.

Az ukránok a földtörvény felfüggesztését követelik

2022 decemberében egy gazdákból, tudósokból és civil szervezetekből álló koalíció felszólította az ukrán kormányt, hogy függessze fel a földreformtörvényt és a földdel kapcsolatos minden piaci tranzakciót annak érdekében, hogy garantálja a nemzetbiztonságot és az ország területi integritásának megőrzését a háborús és az azt követő újjáépítési időszakban.

Követelik egy olyan politikai platform létrehozását, amely az Ukrajna újjáépítésére vonatkozó tervbe bevonja a kis gazdaságokat, és amely a parasztgazdaságokat és a gazdálkodó háztartásokat Ukrajna agrárrendszerének alapjaként ismeri el. Szükség van egy olyan állami program kialakítására is, amely rövid ellátási láncokkal bíró helyi mezőgazdasági piacok regionális hálózatait hozza létre, és az élelmiszer önellátást a hazai vetőmagtermeléssel is ösztönzi.

Az Oakland Institute elemzéséből végkövetkeztetésként azt lehet levonni, hogy az Ukrajnában, a mezőgazdaságban és máshol is, lezajlott átalakulási folyamat nem az ukrán nemzeti érdekeket, hanem egy hirtelenjében kialakult oligarchia és a külföldi befektetők érdekeit szolgálta, bár ezt más volt szocialista ország is elmondhatja magáról.

Az átlagember és a mezőgazdasági kistulajdonosok számára a helyzet nehéz volt már a háború előtt is és még nehezebb lett a háború során, ám az is kiderült, hogy

válság esetén a még biztosítható stabilitást nem a nagyüzemek, hanem a területileg szétszórt rövid ellátási lánccal rendelkező kisgazdaságok adják

és ezt általános következtetésként mások számára is levonhatjuk.

Forrás:Makronom