Az 1918- és 1919-es időszak eseményei a magyarság történelmének legnagyobb megrázkódtatását eredményezték. A rettenetes eseményeket mindmáig nem tudta feldolgozni a nemzetünk, hiszen sokáig beszélni sem lehetett arról, miért lett a XX. század legnagyobb vesztese a magyarság.
Tormay Cecile „Bujdosó könyv” című műve az első volt azon kötetek sorában, amelyek szemtanúi hitelességgel tárták fel a sötét idők eseményeit. Ezt követte Révay Mór Jánosné „A bolsevizmus napjai” című hiánypótló naplójának kiadása, most pedig egy újabb emlékirat jelent meg báró Vécsey Magdolna tollából. Az özvegy bárónőt az 1919-es összeomlás és a kommunista terror a felvidéki birtokán, Füleken érte, ahol szemtanúja és átélője volt a cseh és a vörös katonák barbár megszállásának.
Visszaemlékezéseiben megjelenik a Tanácsköztársaság örvényébe került vidéki Magyarország portréja, a felvidéki cseh megszállás szörnyű napjai, de bepillantás nyerhetünk a 1919-es időszak budapesti nyomorúságába is. Letaglózó, megrázó képek váltják egymást a vörös forgatagban. Az emlékirat kiemelten fontos kordokumentum a magyarság történetének egyik legsötétebb időszakából.
Vécsey Magdolna bárónő az egyik legjelentősebb konzervatív politikus, Dessewffy Emil (1814-1866) unokájaként született 1873-ban Budapesten. A Vécsey família a történelmi Szatmár vármegye egyik legtekintélyesebb családjának számított. A fiatal Magdolna az előkelő budapesti Sacré-Coeur (Szent Szív) zárda növendéke lett, aminek hatása későbbi életében is megmutatkozott. 1895. január 17-én kötött házasságot a nála öt évvel idősebb Cebrian István gróffal, aki hosszan tartó, súlyos betegség következtében 1901. február 19-én a franciaországi Cannes-ban hunyt el. A fiatal özvegy nem ment újra férjhez, névhasználatában élete végéig jelezte István grófhoz való tartozását.
Özv. Cebrian Istvánné, báró Vécsey Magdolna az első világháború alatt jelentős karitatív tevékenységet fejtett ki. A Csillagkeresztes Rend tagjaként alig volt az akkori Magyarországon olyan, aki nálánál elhivatottabban csillapította volna mások szenvedéseit. Ha kellett kolerás betegeket ápolt, ha arra volt szükség, a frontra is kiment.
