Mennyi az esélye annak, hogy újra atomreaktorok termeljenek áramot Németországban? És hogy nézhet ki a következő évtizedek technológiája? Manfred Haferburg atomenergia-mérnök válaszol az Epoch Times kérdéseire.

Egy kép a múltból: Még áramlik a gőz egy németországi atomerőmű hűtőtornyaiból

Fotó: Sean Gallup/Getty Images? Írta: Maurice Forgeng 2024. április, 12

Az egy évvel ezelőtti atomenergia-kivezetéssel Németország egyértelműen villamosenergia-importőrré vált. Magyarán: a hazai erőművek nem tudnak folyamatosan elegendő villamos energiát termelni. Húsvétkor a hálózat üzemeltetőinek többször is mintegy 18 gigawattot kellett vásárolniuk a környező országokból, hogy az ország szükségleteit fedezni tudják. Ez 13 nagy atomerőmű (Atomerőmű) teljesítményének felel meg. Németországgal ellentétben több nagy ipari ország az atomenergia terjeszkedésére és továbbfejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Németország is visszatérhet még valamikor az atomenergiához?

És mennyi ideig tartana egy ilyen erőmű újra felindítása, beüzemelése? E kérdések megválaszolására az Epoch Times Manfred Haferburggal beszélgetett atomenergia-mérnökkel és a Greifswaldi Atomerőmű korábbi vezető igazgatójával.

olvasni is ( eredeti cikk linkben )

„Fel perzselt föld taktika” – az energiaátmenet (váltás ) háború a német nép ellen

Haferburg atomenergiát tanult a Drezdai Műszaki Egyetemen. Ezt követően több német atomerőműben dolgozott, és gyorsan vezető pozícióba került. Később egy nagy német energiaszolgáltatónál dolgozott, és 16 évig az atomerőművek párizsi nukleáris biztonságot felügyelő szervezetében dolgozott. Világszerte több mint 120 atomerőműben dolgozott, így több atomerőművet jobban ismer belülről is, mint bárki más.

Haferburg úr, valószínűnek tartja, hogy az atomenergia visszatér Németországba a következő években?

Aligha valószínű. A cérna akkor szakadt el, amikor az utolsó atomerőműveket lebontották. A hatóságok hamarosan nem tudják felügyelni az atomenergiát, mert a hatóságok szakképzett munkatársai máshová költöznek, vagy nyugdíjba vonulnak. Az üzemeltetők már nem üzemeltethetnek atomerőművet, mert már nincs ott az engedéllyel rendelkező képzett személyzet. Ezenkívül bezárják, felszámolják az olyan képzési létesítményeket, mint az esseni KSG/GFS – a világ legnagyobb szimulátoriskolája ami 17 szimulátorral volt felszerelve .

Egy műszakvezető képzése öt évig tart, ezek a világ legjobb technológusai. Az egyetemeken már nem képeznek atommérnököket, mert nincs olyan fiatal, aki „döglött lovon” akarna ülni – ahogy Scholz kancellár fogalmazott.

Jelenleg 8 tanszék kínál ilyesmit, de ezzel szemben viszont 173 gender tanszék van. A német gyártók – egykor a világ legjobb atomerőműveinek építői – már nem képesek atomerőműveket építeni , mert a szaktudás kivándorolt.

olvasni is •

Mi saját magunk kapcsoljuk le a lámpáinkat •

Felvillan a – back out ( rendszerösszeomlás veszélye ) teljes elsötétedés?

A TransnetBW a hálózati stabilitás hiányára figyelmeztet

Mennyi ideig tart egy atomerőmű megépítése az üzembe helyezésig? Egy, az 1950-s évektől származó atomerőművek adatait felhasználó elemzés szerint az építési idő hat-nyolc év. Ez reális?

Egy normális világban öt-hat év alatt lehetne atomerőművet építeni. A kínaiak, az oroszok és a koreaiak megtehetik ezt, amint azt számos projektjük bizonyítja. A németek erre már nem képesek. De ennek nem sok köze van az atomerőmű-technológiához. A németek mára már nem tudnak gyorsan és olcsón pályaudvart, repülőteret vagy operaházat se építeni. Még a kancelláriai központi hivatal sem.

Többek között ezek a projektek befulladnak egy abban a bürokráciában, amely teljesen önálló életet élt. Ez nem csak Németországban van így. A finnországi Olkiluoto 3 Atomerőmű megépítése csaknem 100 projektmódosítást igényelt az építési szakaszban, ami egy ilyen projektet hihetetlenül késleltetett és megdrágított. A bürokraták úgy védik magukat, hogy folyamatosan új igényeket támasztanak anélkül, hogy bármiféle felelősséget kellene vállalniuk. Ezeket először teljesíteni és ki kell fizetni, különben nem adják meg a jóváhagyást, az engedélyeket.

Egykor hat év alatt tudtunk atomerőművet építeni. Ma ezt elfelejtettük. Ez annak is köszönhető, hogy a hatóságok kulcspozícióit ( sötét) zöldek töltötték be.

Ha Németországnak ismét szüksége lesz egy atomerőműre, meg kell vásárolnunk a koreaiaktól, oroszoktól vagy kínaiaktól, és esetleg üzemeltetéssel együtt. De ezek után mi már képesek leszünk példás kezelői, kézikönyveket, utasításokat írni.

Mennyi ideig tart egy leállított atomerőmű újraindítása?

Ez a szétszerelés állapotától függ. A dekontaminációtól egy erőművek még nem lesz üzemképtelen. ( Még üzemeltetésre alkalmasak ) . De már akkor nem működhetnek tovább, ha a reaktor nyomástartó edényét szétfűrészelték. Szerintem két-három évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a nemrégiben leállított erőművek újra beindulhassanak.

A kritikus út viszont, a gyártók összeszerelési képességei és személyzete. Ez talán két-három milliárdba kerül. Ez az összeg azonban semmiképpen sem hasonlítható össze egy újépítésű rendszerrel. Cserébe az Isar 2 vagy az Emsland a legolcsóbb áramot termelhetné kilowattóránként négy-öt centtel még 30 évig is.

olvasni is •

Románia Európa első SMR atomreaktorait építi – lakosok: “Itt a faluban mindenki fél”

•

EU-csúcs a nukleáris jövőről – De Németország nincs az asztalnál !

Mi a helyzet Németországban? Mely atomerőműveket érdemes újraindítani? Mennyi GW állna akkor rendelkezésünkre?

Véleményem szerint az Isar 2, Neckarwestheim, Philippsburg, Emsland, Grohnde és Brokdorf atomerőműveket lehetne fejavítani. (retrofitálni ) Talán Krümmel, a világ legerősebb forróvizes reaktora is, amely tíz éve vár leszerelési engedélyére. Ez körülbelül tíz gigawatt teljesítményt jelentene, és jelentősen csökkentheti az áram árát. De ezt a lehetőséget politikailag nem látom életképesnek. A vezető politikusok többségét túlságosan megfertőzte az évek óta tartó „kilépési politika”. Akkor be kellene ismerniük, hogy óriási hibát követtek el, és több százmilliárd adópénz elpusztításáért felelősek. Hasonlóképpen, a legtöbb médiának és sok bérenc-tudósnak (megvásárolt zöldellő tudóskának ) be kellene ismernie a teljes kudarcát. Ma viszont helyette a fűrészes és gyorsvágós férfiak jönnek az utolsó atomerőművekhez. Ez olyan, mintha egy harmincas évei közepén járó, fitt férfit nyugdíjba kényszerítenénk és útközben néhány ciántablettát adnánk neki. Nyilvánvalóan az energiapolitika ámokfutói inkább a falnak vezetik az országot, minthogy feladják ideológiájukat. A németek mindent alaposan csinálnak, sajnos

2023. február 23-án ellenőrzött módon felrobbantották a Biblis atomerőmű hűtőtornyát. Fotó: Daniel Roland/AFP a Getty Images segítségével

Németország jelenleg sok atomenergiát importál többek között Franciaországból. Az importált atomenergia drágább, mint a saját termelésű atomenergia? Mekkora a különbség? Vannak erre számok?

Az importált áram mindig lényegesen drágább, mint a saját termelésű áram – még akkor is, ha a piaci ár erősen ingadozik. Ha sok a szél és a nap, a piaci ár néha negatívvá is válhat. ( Németország ilyenkor azért fizet, h az a megújuló forrásból a töblet termelését vegyék át—rendszerstabilitás fenntarása miatt fontos átküldeni a termelést ) Így Megawattóránként 50 eurót is ráfizettek már , de lehet ez lehet nulla is. Amikor nincs szél és nem süt a nap, 500 eurós megawattórás (MWh) bevásárlási, azaz import árak voltak. A normál ár körülbelül 60 euró/MWh lenne a piacon. Ennek az az oka, hogy az elektromosság a legromlandóbb áru a világon. ( Azért van, mert a fogyasztói igény és a megtermelt vill. energia minden pillanatban azonos kell legyen. Ezért nem egyszerű a megújulók túl- vagy alul termelésének kikompenzálása feszültségre, frekvenciára stb komoly feladat a központi teherelosztóknak ) A termelés és fogyasztás minden másodpercben kell előállítani, mert nem áll rendelkezésre jelentős nagyméretű tárolhatósági feltétel. Az árakat az is befolyásolja, hogy a szélenergia és a fotovoltaikus rendszerek üzemeltetői pedig mindig kompenzációt kapnak az általuk betáplált áramért – a kereslettől függetlenül. Nem kell felelősséget vállalnia a hálózat stabilitásáért. ( Ez rendszerirányítói feladat. Tehát egy nagyerőmű a maga hatalmas bálna méretével úgy cikázzon a hálózaton mint egy pisztráng a patakban. Ez többszörös karbantartási költséggel terheli a rendes erőműveket, mintha egyenletes ütemben mindenféle „megújuló „forrás” kiszámíthatatlan rángatása nélkül ) ( ez azt jelenti—hogy minden normál erőmű kussoljon el, ha valamelyik területen feloszlik a felhő bevág a napsütés, vagy a szél jön. No de ha vihar van—kikapcsolják és befékezik a szélturbinák 100m es apátjait. Azaz minden hülye alternatív időjárás függő termelés mellé ugyanazt a kapacitást hagyományos erőművekkel is ki kell építeni, ( azaz dupla , redundancia ), hogy a sok hülye sötét KLOROFILKÓ játszadozhasson a hálózaton )

Az ostoba áramfogyasztó és az adófizető. Észrevesz valamit? Igen, ezek ugyanazok az emberek. A többletköltségek egyenlege csak az éves átlag alapján határozható meg. Ezt azonban aligha fogja valaki közzétenni, mert ez az információ a lakosság egy részét nyugtalanítaná ! ( kinyitná a szemét a sok hülye sötétzöld ostobaságra és világossá válna hülyeségük)

Egyesek, konzervatív többség reménykedik hogy a 2025-ös választásokon az atomenergia ügyet , illetve a nukleáris helyzetet megfordíthatják. De honnan kellene ennek származnia amíg a CDU, a CSU és az FDP fejekben teljes tűzfal létezik ? Mert függetlenül attól, hogy e pártok képviselői mit mondanak, 2022 decemberében, vagyis az utolsó atomerőművek leállítása előtt ezek a képviselőcsoportok nemmel szavaztak az AfD-nek a Bundestag utolsó atomerőműveinek további üzemeltetésére vonatkozó indítványa ellen. Néhány nappal később azt mondták, hogy az atomerőműveknek tovább kell működniük. Sajnos nem tudok megbízni ezekben az emberekben.

Fordította: Várkonyi István