Amikor az eutanáziát akarják törvényessé tenni, sokszor használják a méltó halál kifejezést. A keresztény ember nekik több kérdést is fölvetne. Az első ez: Jézus halála méltó volt Istenhez? Jézust megköpdösték, megalázták, megkínozták és ecetet adtak neki víz helyett. Méltó halál ez?

Nem nagyobb a tanítvány mesterénél

Péter apostol, amikor kivégezték, azt kérte, hogy fejjel lefelé feszítsék keresztre, mert nem tartotta méltónak magát arra, hogy úgy haljon meg, mint Jézus. Mert tudta, hogy nem nagyobb a tanítvány mesterénél. (Vö. Mt10, 24) Péter felfogásában a kereszthalál értékes volt. És minden keresztény számára értékes minden megfeszülés, minden szenvedés. Nem cél, de értékessé tehető. Ennek felismeréséhez az kell, hogy a látásmódunk a modern ember látásmódjához képest a fejére álljon.

Egy költő nyomán

Sokáig keringett egy Popper Pétertől származó szöveg az interneten. A szöveg egy párbeszéd volt, melyet a híres pszichológus Pilinszky Jánossal folytatott. Így hangzott:

„Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal, és a katolikus költő megjegyezte: – Utállak benneteket, »pszi«-vel kezdődő foglalkozásúakat. – Miért utálsz, János? – Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szexuális problémáit, a szüleivel való viszonyát, a házasságát, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb. – és összeomlik.

A valóságban – mondta Pilinszky –, az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól-rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.”

Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől.”

Én azt hiszem, ebből a párbeszédből megérthető a kereszthordozás lényege is. Az élet dolgainak többsége megoldhatatlan, de elviselhető. A legtöbb kereszt – betegség, veszteség, halál – nem letehető. Ez nem jelenti azt, hogy ne kellene állandóan javítani az orvosi eljárások sikerességén, de nem felejthetjük el, hogy akármi lesz is, meghalunk.

Az indiánok és Pál apostol

Az indiánok büszkék voltak a harcokban szerzett sérüléseikre. A hegeket nem eltakarták, hanem láthatóvá tették. A sérüléseik szépek voltak, mert szépnek akarták látni őket. Pál apostol szerint pedig betegségeink értékesek, mert mi is elmondhatjuk vele, hogy „testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” (Kol1, 24) De ezek a szavak csak a hívő ember számára szólnak.

Az eutanázia Pandóra szelencéje

Akik nem hisznek Jézus feltámadásában, azok is beláthatják az eutanázia történetének tanulságait. Azokban az országokban, ahol engedélyezik az eutanáziát, először mindig nagyon szigorú szabályokhoz kötik, és tényleg csak a legsúlyosabb betegségek esetében engedélyezik. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy egyre szélesebb azoknak a betegségeknek a köre, amelyekre kiterjesztik. Sok országban ma már depressziós betegek is kérhetik saját halálukat.

Ha ezzel élnek is majd széles körben a páciensek, akkor a pszichiáterek szögre akaszthatják a diplomájukat. De a többi szakorvos is. Mert ha egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő kérheti az eutanáziát, akkor szép sorban, lassan majd minden gyógyíthatatlan betegségben szenvedő jogot formál rá.

És abba bele sem merek gondolni, hogy mi lesz akkor, ha a joggal nem a beteg, hanem az örökösei akarnak majd élni…

Rákóczi Piroska