Tapasztalatból tudjuk, hogy szinte minden katolikus közösségben vannak liberális testvérek. Ők mostanában az LMBTQ-jogokért szoktak küzdeni. Úgy szoktak fogalmazni, hogy a kirekesztés és a gyűlöletkeltés ellen lépnek föl. Kik a kirekesztők? Kik a gyűlöletkeltők? Például azok, akik leszögezik, hogy az anya nő, az apa pedig férfi. Szerintem, amikor ezt tagadják, akkor a liberális keresztények vakvágányon járnak, olyan sínpáron, ami nem visz el az ember igazi céljához. De mi ez a cél?

A hitünk célja

A keresztény ember célja lelke üdvössége. ( Vö. 1Pét, 1,8-9) Ehhez gyakran vezet természetfölötti életforma. Ebben élnek a gyermeket elfogadó heteroszexuális házaspárok. Ugyanis, amikor együttlétük nyitott a gyermekáldásra, akkor Isten teremtő aktusával működnek együtt, azaz természetfölötti dimenziója van testiesült szerelmüknek.

Két azonos nemű ember nem képes olyan szexre, ami része lenne egy ilyen természetfölötti aktusnak, amikor Isten a semmiből, a szülők közreműködésével emberi lényt teremt. A magát melegnek vagy leszbikusnak nevező ember éppen akkor élhetne természetfölötti életet, ha lemondana a párkapcsolatról, és mint szerzetes vagy szerzetesnő, önmegtartóztató életet élne. A szerzetesek tisztasága ugyanis nem természetellenes, hanem természetfölötti. De nem szenvedés-e ez?

Az áldozathozatal

Minden családos hivatású embernek van áldozathozatal az életében. Minden önmegtagadó élet áldozatos élet. Liberális testvéreink viselkedéséből úgy tűnik, hogy ki szeretnék iktatni az életükből az áldozatot. Pedig Jézus azt mondta, hogy aki Őt követni akarja, az vegye föl keresztjét minden nap. (Vö. Mt16, 24-25.) Tudom, erre az a válaszuk, hogy a meleg lét nem kereszt, hanem… Hanem mi? Másság. Természetesség? Kisebbséghez való tartozás?

Céltévesztés

Korunk liberális keresztényei általában három célért küzdenek. Három olyan célért, amelyekért több mint 300 évvel ezelőtti elődeik is küzdöttek. Szabadság, testvériség, egyenlőség. Mi ebben a baj? Egyrészt az, hogy elvont jogokért és nem Isten legnagyobb dicsőségéért, az elő emberért, a lelkekért küzdenek. Jézus nem vallási mozgalmat hozott létre, hanem egyházat.

Másrészt az a baj ezzel a hármas céllal, hogy utópia. A teljes egyenlőség megvalósíthatatlan, mert mindig lesz két ember képessége, testi adottsága, tehetsége között olyan különbség, amit a másik irigyelhet, és ahol irigység van, ott már nem beszélhetünk testvériességről sem.

Harmadrészt pedig a keresztény ember eleve szabad. Jézus meghozta neki a szabadságot, amikor kínszenvedéses kereszthalála és csodálatos feltámadása által legyőzte a bűnt és a halált.

Miért nem hagyják el a keresztény egyházakat az LMBTQ-szimpatizánsok?

A tavalyi budapesti pride felvonuláson volt egy tábla, amit a felvonulók a heteroszexuálisoknak szántak, és amin ez állt: „A ti gyerekeitek is olyanok lesznek, mint mi.” Az jutott róla eszembe: „Olyan szeretetéhesek, mint Ti?”. Azt gondolom ugyanis, hogy az egész LMBTQ-mozgalmat támogató keresztény egyházakon belül működő „mozgalom” mögött pontatlan szeretetfelfogás áll. Sok katolikus, aki neheztel azokra a katolikusokra, akik védik magukat és gyermekeiket az LMBTQ-mozgalom propagandájától, azért keresztény, mert hiszi, hogy Isten szeretet. Ez jó hit. De tudnunk kell azt is, hogy a keresztényi szeretet legfőbb jellemvonása, hogy ő szereti embertársait. Assisi Szent Ferenc például így szól Istenhez a Békéért írott imájában: „Uram, add meg, hogy… (én) szeressek inkább, minthogy engem szeressenek.” Vagyis a sok szent által ajánlott út az emberi lélek békéjéhez, kiegyensúlyozottságához és boldogságához éppen az, hogy az ember tevékeny módon szeressen valakit vagy valakiket, s ezért ne várjon viszonzást. Mindez annyit jelent, hogy a szeretet és az aszkézis egymást feltételező jelenségek. Azt hiszem, hogy a szeretetnek ez az a vonása, amiről a keresztény LMBTQ-pártolók nem szeretnek tudomást venni.

A pótlékból sosem elég

Jézus azt mondja a kenyérszaporítás csodáját követően, hogy aki eszi az Ő testét, az nem éhezik soha. (Vö. Jn 6,35) Ezzel szemben, aki pótlékokat fogyaszt, szeretetutánzatokra vágyik, az azoktól sohasem fog megelégedettség érzést kapni. Ezért van az, hogy a keresztény egyházak liberálisai újabb és újabb szabadságokat akarnak kivívni maguknak.

Nyugtalan a szívük. Hogy megnyugszik-e valaha? Minden kegyelem…

Rákóczi Piroska