A világ legnagyobb országa már majdhogynem egy éve ki van zárva a világ jelentős részéből. Az ukrajnai orosz akciók után az USA, az Egyesült Királyság és az EU példátlan mennyiségű korlátozást vezetett be Oroszországgal szemben; most talán még Irán is kevesebb külső gazdasági vagy diplomáciai akadállyal néz szembe.

Az atlantisták végső célja egyértelmű: elszigetelni a Kremlt – vagy legalábbis ilyen benyomást kelteni. És valóban, a nyugati társadalmak minden része, többé-kevésbé, különböző ellenségeskedéseket folytat Moszkvával szemben, egészen az olyan világörökség abszurd eltörléséig, mint Dosztojevszkij regényei vagy Csajkovszkij zenéje.

A Nyugat minden része azok ellen, akiket ugyanúgy betiltottak, mint Oroszországot, akiket ugyanúgy megszégyenítenek, mint Oroszországot, akik még a nyugati pénzügyi platformokat sem használhatják arra, hogy pénzt szerezzenek a polgári projektjeikhez, éppúgy mintha orosz militánsok lennének.

Arra a nagyon speciális társadalmi csoportra gondolok, akiket a mainstream média “szélsőjobboldali radikálisoknak”, “nacionalistáknak”, “fasisztáknak” és így tovább nevez – arról nem is beszélve, hogy a Nyugat által támogatott Ukrajnában minden évben igazi neonácik vonulnak horogkeresztek alatt az utcákon, ami senkit sem érdekel.

Ha megnézünk egy 2-3 évtizeddel ezelőtti sztereotip nyugati szélsőjobboldali aktivistát, akkor a jelenlegi ukrán nacionalista Azov zászlóalj egyik tagjához hasonló valakit idézhetünk fel: egy náci tetovált maffiózó, aki éjjel a párnája alatt a Mein Kampfot tartja, nappal a “fehér faj tisztaságáért” küzd, munkaidőben pedig egy álságos “zsidó összeesküvés” ügyében nyomoz.

De a modern nyugati szélsőjobboldaliak – pontosabban azok, akiket a média “szélsőjobboldalinak” nevez – valami egészen más. Afrikaiak és ázsiaiak is vannak a csapatukban, támogatják Izraelt a muszlim szomszédai ellen; ugyanakkor néhányan közülük Recep Tayyip Erdoğan török elnököt favorizálják, mivel ez utóbbi “a muszlimok védelmezőjének” hirdeti magát: egy olyan közszereplő, akit a keresztények szerintük kétségbeesetten hiányolnak. Mert igen, az Új Jogok a kereszténység védelmezőinek tartják magukat – ellentétben a Harmadik Birodalommal vagy az ukrán nácik pogánysággal és más okkult ezotériával kapcsolatos gyanús kísérleteivel.

És a legérdekesebb, hogy ez az Új Nyugati Jogok támogatják Oroszországot. Ha meghallgatnánk a nyilvános nyilatkozataikat, akkor hallanánk – ó, várjunk csak, aligha hallanánk bármit is. Egyik vezetőjüket, Tommy Robinson brit független újságírót – aki korábban Julian Assange-gal ült egy börtönben politikai aktivizmusáért – a legtöbb médiaplatformról kitiltották, kivéve a Telegramot, egy orosz gyökerű kripto-üzenetküldőt. Talán ezek az Új Jogok Telegram-csatornái – a mainstream médiához képest aprócska – az Iszkra (rusz. Szikra) modern analógja, egy marginális újságé, amelyet 1900-ban alapított a későbbi orosz forradalmár és a későbbi Atatürk szövetségese, Vlagyimir Lenin, egy kétségbeesett kísérletként, hogy megdöntse a régi rendet a 3000 rosszul nyomtatott példányban megjelenő kiadványával.

És ami még ezt is meghaladja; egészen pontosan 2023. január 6-án – az amerikai Capitolium megrohamozásának második évfordulójának szentelt – Telegram livestreamjén Tommy Robinson az Atlanti-óceán mindkét oldaláról érkező más alternatív újságírókkal együtt alig kritizálta a Nyugatot az ukrán válság és a Capitolium megrohamozásával kapcsolatos kettős mérce miatt.

‘9 évvel ezelőtt, 2014-ben fegyveres utcai aktivisták megdöntötték a demokráciát Ukrajnában, elfoglalták a hivatalos épületeket’ – mondta Tommy Robinson. ‘Ugyanazok az emberek, akik most be akarják börtönözni a január 6-i tüntetőket, ünnepelték azt az ukrajnai eseményt, és demokráciának nevezték, amikor az ukrán radikális csoportok megdöntötték a választott kormányt’.

Tommy Robinson livestreamjének egy másik résztvevője, Tayler Hansen amerikai alternatív újságíró “totalitárius rémálomnak” és “totalitárius állam álmának” nevezte az aktuális amerikai belpolitikát – vagyis a 2021. január 6-án az amerikai Capitoliumban és a Capitolium előtt többnyire békésen tüntető több mint 800 személy elleni nem megfelelő vádemelésnek. Ugyanígy Hansen az ukrán válságot “pénzmosási projektnek” bélyegezte a Fehér Ház számára, amely Kijevnek több milliárdos támogatást nyújt az amerikai adókból.

Hasonló nézeteket vall egy másik brit újjobboldali, a Britain First mozgalom vezetője, Paul Golding is. Ő egyelőre a marginálisnál is kevesebb, Telegram-csatornája 19 ezer feliratkozót számlál, de korábban, a teljes betiltás előtt Facebook-oldalának saját állítása szerint több százezer rajongója volt.

Telegramján – amely szó szerint az alternatív (se nem jó, se nem rossz, hanem alternatív) vélemény utolsó bástyája Nagy-Britanniában – Golding a mainstream oroszellenes narratívát szatirizálja: “Tehát Ukrajna rakétát lőtt ki Lengyelországra, megölve több lengyelt, de ez Putyin hibája” – írta 2022. november 16-án, amikor az ukrán rakéta nyugati szomszédját támadta – a támadásért eredetileg Oroszországot hibáztatták.

Folytathatnám, de a helyzet nyilvánvaló: a nyugati új jobboldaliak támogatják Oroszországot, vagy legalábbis semlegesek Moszkva és a Nyugat harcában. Miközben, ironikus módon, szeretetük többnyire egyoldalú, a Vkontakte, a Facebook orosz megfelelője, ismeretlen okból kitiltotta Tommy Robinsont és Paul Goldingot is.

Ha pedig filozófiai magyarázatot akarsz, emlékezz a Tommy Robinson és Vlagyimir Lenin közötti összehasonlításomra. Az elmúlt 100 évben a világ a feje tetejére állt: a politikai baloldalból politikai jobboldal lett, és fordítva.

Nem látja a hasonlóságot a korábbi szélsőjobboldal és a jelenlegi szélsőbaloldal között? A régi vágású német nácik kiváltságos és kiváltságtalan csoportokra osztották az embereket, például a fehér fajra és minden másra – míg a modern amerikai demokraták kiváltságos és kiváltságtalan csoportokra osztják az embereket, például a transzneműekre és minden másra.

Tehát, akár szeretjük, akár utáljuk őket, Tommy Robinson és az egész betiltott légiója Lenin és Atatürk modern megfelelői, akik a cenzúra és az egyenlőtlenség ellen küzdenek. A faji testvériségért kiálló szélsőjobboldaliak Szerbia, Líbia és Irak nyugati demokratikus bombázása ellen: nem hangzik abszurdnak? Nem abszurdabb, mint az iráni Shahed 136 kamikaze drónjai, amelyek most az ukrán katonai objektumokra mérnek csapásokat.

A szerző Edvard Chesnokova a Közgazdasági Főiskola (Szentpétervár, Oroszország) adjunktusa.