Mélyen meg vagyok győződve róla, hogy Jézus békét szeretne Ukrajnában. A kérdés az, hogy milyen békét, milyen áron és ebben kinek mi lenne a szerepe. Nem jó út, ha a Szentírásból kiragadunk egy-egy mondatot ennek a problémának a megoldására, de az érvényes eljárás, ha áttekintjük, hogy milyen fogalmai voltak a szelíd Jézusnak a háborúról.

Ki kérjen békét?

Azt hiszem, hogy egy háborúban mindkét félnek békét kellene kérni. Jézus úgy tanított, hogy a gyengébb részéről ez a természetes és ésszerű megmozdulás. Lukács szerint ezt mondta: „Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér.” (Lk 14, 31-32) Jelen helyzetben, tehát, azt hiszem azt mondja Jézus az ukránoknak, hogy kérjenek békét. Kérjenek békét, mielőtt egy generációnyi fiatal férfi kihal a nemzetükből. Az oroszoknak pedig azt mondja, bár el sem indultatok volna. Mindkettőjüknek pedig, hogy béke legyen. De milyen legyen ez a béke?

Az Ő békéjét adja

Jézus ezt mondta a békéről: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja.” (Jn 14,27) Mert a világban mindig az erőviszonyok kiegyenlítődése vagy az erőforrásokon való igazságtalan megosztozás után lesz béke. Jézus békéje más béke. Igazságon alapul, nem igazságosságon. De mi az igazságosság?

Földi igazságosság

A történelem folyamán sokszor fordult elő, hogy az emberek igazságos társadalmat akartak kiépíteni. Ezek nagy emberkísérletek voltak, forradalmak, és a folyamatok irányítói gyakran nem is igazságosságot, hanem egyszerűen hatalmat akartak. Orwelltől tudjuk, hogy „a disznók egyenlőbbek.” Történelmi tapasztalat, tehát, hogy a forradalmak sem szülnek igazságos társadalmat. Sőt! A forradalmárok egymással szemben is föllépnek. A forradalmak vezetői egymással úgy viselkednek, mint egy meghasonlott ország polgárai. Ilyen országról pedig az Úr akkor beszélt, amikor azzal vádolták meg, hogy az ördög segítségével űzi ki az ördögöket. Így hangoztak a vádak és így érvelt a Megváltó ezzel a vádaskodással szemben: „Egy alkalommal kiűzött egy néma ördögöt. Amikor az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott. De néhányan így vélekedtek: „Belzebubbal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, ezért égi jelt követeltek tőle. De ő átlátott rajtuk, azért ezt mondta nekik: „Minden önmagával meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán meghasonlott volna magával, hogy állhatna fenn az országa? Azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám, ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a fiaitok kinek a segítségével űzik ki őket? Ezért ők lesznek bíráitok. De ha én az Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor már közel van hozzátok az Isten országa.” (Lk 11, 14-20)

Vagyis amikor a földi igazságosságra törekvők egymás ellen fordulnak, és Robespierre megöleti Dantont, akkor olyan történik, mint egy meghasonlott országban. De két ország között sem lehet soha teljes igazságosság. Jézus békéjének más az alapja. Jézus békéjének az igazság az alapja. De mi az igazság?

Pilátus kérdése

Pilátus kérdése arról, hogy mi az igazság, sokakban fölmerül. Sokakban fölmerül, és az evangélium szerint nagypénteken függőben is marad. Pedig Jézus elmondta már korábban, hogy Ő maga az Igazság. Igazság tehát ott van, ahol Jézus van. Az igazi béke az, ha az ember szívekben Jézus az úr. Ezért a legreálisabb béketeremtő ma a pápa. Mert ha egy háborúban végül győz az egyik fél és a fegyverek nem szólnak többé, de az emberi szívekben csatát vívnak a bosszú és a belenyugvás érzései, akkor ott nem lesz béke. Ahol, azonban, a lelkek nyugalomra lelnek, arra a közösségre illik a prófétai kép, amely az eljövendő világot így mutatja be: „Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket. Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek. Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.” (Iz, 11 6-9)

Rákóczi Piroska