A vdtablog.hu kétrészes tényfeltáró anyaga az utóbbi néhány évtized során Ausztriában (különösképpen Bécsben) végbement lakosságcserével és annak politikai, gazdasági és társadalmi következményeivel foglalkozik. Az első részben Bécs népességcsökkenéséről, az ’56-os forradalmat és a prágai tavaszt követő magyar és csehszlovák menekülthullámról, illetve a demográfiai problémákat végül „megoldó” muszlim hátterű illegális migrációról lesz szó. Ezen kívül bemutatjuk az osztrák szociális háló irreális működését, amelyen keresztül egy átlagos hattagú, állandó munkahellyel nem rendelkező migráns család havonta akár 4500 eurónyi (több mint másfél millió forintnyi) támogatást is kaphat – a dolgozó osztrák társadalom által befizetett adóból finanszírozva.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc következményeként mintegy kétszázezer magyar távozott nyugatra. A menekültek egy kisebb része Ausztriában, Bécsben telepedett le. A prágai tavasznak is nevezett 1968-as sikertelen népfelkelést követően úgyszintén nagy számban érkeztek csehek és szlovákok Ausztriába. A szomszédos országokból érkező bevándorlás ellenére az 1960-as évek végére munkaerőhiány állt elő, amit az osztrák kormány főként török és jugoszláv vendégmunkásokkal kívánt orvosolni.

Azonban még ez sem jelentett tartós megoldást az osztrák főváros számára:

Bécs lakosságának száma 1988-ig mintegy 1,5 millióra csökkent.

Ez a tendencia a következő évtized elejétől kezdett megfordulni, ugyanis 1990-től kezdve egyre nagyobb számban érkeztek menekültek és migránsok egyrészt a volt Jugoszlávia területéről, másrészt pedig a közel-keleti és észak-afrikai muszlim országokból, így Bécs lakossága a migráció következtében 2020 elejére mintegy 1,9 millióra növekedett.

Az osztrák főváros városvezetése több évtizede balliberális beállítottságú,

a politikai döntéshozók a migrációt, a multikulturális nyílt társadalmat kifejezetten előnyösnek és kívánatosnak tartják függetlenül attól, hogy mely országokból vagy kultúrkörnyezetből származnak a bevándorlók.

Mindezt annak ellenére, hogy míg az Európából érkezők integrációja nagyrészt problémamentesnek mutatkozik, addig az iszlám országokból érkezőkről ez már nemigen mondható el. A fentebb ismertetett ideológiai elkötelezettségtől és politikai naivitástól vezérelt bécsi városvezetés már az 1990-es évek eleje óta az alábbiakban összefoglalt döntések és intézkedések mentén irányítja az osztrák fővárost.

Óriásira nőtt a szociális védőháló által eltartottak száma

Az önkormányzat tulajdonában lévő mintegy 220 ezer szociális bérlakás (németül Gemeindebau) bérleti jogát lehetővé tették külföldi állampolgárok részére is. Ennek következtében több százezer külföldi, „sokszínű” kulturális háttérrel rendelkező bevándorló jutott a piaci árnál jutányosabb lakhatási lehetőséghez, ami a családegyesítést, valamint a családalapítást is tovább ösztönözte, öngerjesztő folyamatként működve.

Ma Bécsben mintegy 500 ezer bérlő lakik szociális bérlakásokban, legnagyobb részük „bevándorló hátterű”, iszlám vallású első- vagy sokadgenerációs migráns. A bérlők zöme részben, vagy teljes egészében segélyekből él, az osztrák szociális hálót terheli.

Ennek következtében az indulatok és a konfliktusok a különböző külföldi identitással és felekezeti hovatartozással rendelkezők között mindennaposak.

Ingyen élet, munka nélkül

Ausztriában 2010-ben bevezették az úgynevezett Mindestsicherung (minimális biztonsági segélyezés) intézményét mindazok számára, akik nem jogosultak munkanélküli segélyre, mivel még nem rendelkeznek legális munkaviszonnyal az országban. A segély folyósításának időtartama korlátozott, de akár évtizedeken keresztül, kérelem alapján meghosszabbítható. A Bundesanstalt Statistik Österreich (Osztrák Statisztikai Hivatal) által közzétett adatokból kiderül, hogy

2020-ban csak Bécsben összesen 136.267 személy számára folyósították a fent említett segélyt.

Ebből az osztrák állampolgárok száma 60.972 fő (beleszámolva azokat a „migrációs háttérrel” rendelkező egyéneket is, akik már megkapták az osztrák állampolgárságot), a külföldieké pedig 75.296 (ebből 43.763 fő menekült, 6.373 fő oltalmazott státusszal rendelkezik).

A segéllyel kapcsolatos statisztikai adatok Ausztria egész területén hasonló mutatókkal rendelkeznek. Mindazok számára tehát, akik a mindennapjaikat egy szociális bérlakásban, nagycsaládban, munkaviszony és akár a német nyelv ismerete nélkül kívánják eltölteni, az osztrák segélyezési rendszer kifejezetten előnyös és hívogató lehet. Különös tekintettel arra, hogy különböző egyéb juttatásokkal együtt, mint például a lakhatási támogatás (Wohnbeihilfe), lakásbérletidíj-támogatás (Mietzins-Beihilfe), családtámogatás (Familienbeihilfe), ingyenes gyógyszerellátás (Rezeptgebührenbefreiung), alapdíj nélküli telefonhasználat (Telefongrundgebühr-befreiung), rezsitámogatás (Heizkostenzuschuss) és az ezekhez hasonló állami segélyek

egy hattagú család számára bármiféle munka elvégzése nélkül akár havi 4000-4500 euró jövedelmet biztosíthat.

Ez az összeg átszámítva több mint másfél millió forintnak felel meg. Összehasonlításképpen, ha Ausztriában egy négy gyermeket nevelő családban mindkét szülő teljes munkaidőben dolgozik – ami csak elvétve fordul elő – a család nettó havi jövedelme átlagosan szintén 4000-4500 euró körül mozog.

A fentieket figyelembe véve felmerül a kérdés, hogy mik voltak valójában azok a célok, amelyek elérése érdekében az osztrák segélyezési rendszer jogszabályi kereteit kidolgozták?

Tényfeltáró anyagunk második részében az Ausztriában végbemenő lakosságcsere társadalmi vonatkozásait vesszük górcső alá. Szó fog esni többek között a „no-go zónákról”, avagy Bécs azon kerületeiről, amelyekben párhuzamos társadalmak alakultak ki, és fehér ember számára a legkevésbé sem ajánlott a meglátogatásuk; az osztrák véleményterrorról, ami a politikai korrektség oltárán feláldozza a szólásszabadságot, és kegyetlenül lesújt a konzervatív, hazaszerető hangokra; továbbá az osztrák médiában tapasztalható balliberális befolyásról.

Kiemelt képünkön a burka betiltása ellen tüntető bécsi muszlim nők 2017-ben. Forrás: 888.hu