„Már biztosan Önök is észrevették, hogy más szövetséges országokban általában nem tartunk ilyen beszédet. Mert a többi szövetséges országgal párbeszédet tudtunk kialakítani, a magyar kormány viszont kevéssé érdeklődik a problémák megoldását célzó konstruktív párbeszéd iránt” – jelentette ki  David Pressman amerikai nagykövet a hazánk NATO-csatlakozásának 25 éves évfordulója alkalmával tartott konferencián. Pressman-nek abban igaza volt, hogy más országok nagykövetei valóban nem engednek meg maguknak hasonló kijelentéseket, és nem is bírálják rendszeresen a magyar kormányt, amelyből mostani beszédében is bőven akadt. A guruló dollárokról megfeledkező nagykövet elképesztő előadásában többek közt azt bizonygatta, hogy nem is az Egyesült Államok, hanem Orbán Viktor avatkozik be a választásokba világszerte.

Egészen elképesztő az a pofátlanság, ahogy David Pressman hazánk NATO-csatlakozásának 25 éves évfordulóján, a CEU-n tartott konferencián előadta a jót akaró, de az elharapódzó putyinizmust egyre inkább megelégelő Egyesült Államok meséjét, még csak meg sem említve a guruló dollárok, a tiltott pártfinanszírozás és a választásokba való amerikai, CIA-s beavatkozás kérdését. David Pressman – aki különösen is rá volt feszülve, amiért a hazánkban Pápán állomásozó katonák autójára nem jár automatikusan magyar rendszám – ezért már sejtetőleg belengette, hogy az ilyen antidemokratikus húzások miatt a pápai bázis is könnyen a CEU sorsára juthat, azaz elköltözhet. A rendszám kérdésével úgy tűnik, különösen sikerült érzékeny pontjára tapintani a demokraták megszállása alatt álló amerikai külügynek, mivel Pressman többször is visszatért rá, hogy aztán sietve hangsúlyozza, hogy beszéde nem is erről szól.

Mindazonáltal valóban nem lehetett könnyű dolga kiállnia Pressman-nek éppen akkor, amikor Márki-Zay Péter elszólása óta tömegesen dőlnek ki a szekrényből a csontvázak, mennyi pénzért és hogyan próbálta az USA különböző civilnek álcázott fedőszervezeteken keresztül megdönteni nemcsak a Magyarországon, de például Lengyelországban is a törvényesen megválasztott kormányt, illetve, hogyan akarta befolyásolni a választások kimenetelét. Ilyen esetekben tényleg nincs más lehetőség, mint a támadás, és Pressman is ezt a taktikát választotta, az Egyesült Államokat egy alapvetően jószándékú, jóhiszemű bamba óriásként ábrázolva, aki lassanként megelégeli, hogy azt a nagy szívét így kihasználja a csúnya magyar kormány.

Magyarország elszigetelődik

Pressman beszédének elején végigment, hányszor fogadta be az Egyesült Államok a különböző ordas eszmék elől menekülő magyarokat. Csak hogy értsük, milyen magasról beszélt ekkor a nagykövet, idézzük fel az alábbi mondatát:

vannak köztük olyan nagyszerű amerikai újítók is, mint a legújabb Nobel-díjasunk, Katalin Karikó, aki 1985-ben elhagyta a kommunista Magyarországot az Egyesült Államok szabadságáért.

Pressman Orbán Viktor 25 éve elhangzott szavait is idézte, amikor „Magyarország szabadságához vezető hosszú útja” újabb mérföldkőhöz érkezett a NATO-csatlakozással. Orbán Viktor ugyanis arról beszélt, hogy a történelem most korrigálja az 1956-os hősök erőfeszítéseit, majd úgy fogalmazott: Magyarország hajója hosszú évekig hánykolódott a nemzetközi vizeken, és bár 1991-ben szabaddá válhatott, de a végleges biztonságot a nyugati partokon való lehorgonyzással nyerte el hazánk. Pressman szerint ugyanakkor nagy probléma, hogy ez a lehorgonyzás nem tűnik túlságosan erős kötődésnek a Nyugathoz.

Magyarországot nem tragikus történelme miatt vették fel a NATO-ba, hanem azért, mert elkötelezte magát a demokratikus jövő mellett, és képes hozzájárulni a demokráciák transzatlanti közösségének biztonságához. Egy közösség, amelytől Magyarország egyre inkább elszigetelődik

– fogalmazott Pressman. (Itt egy kicsit ugranunk kell a beszédében, mivel hosszas pereken keresztül ismét a katonák rendszámáról beszélt.) Az amerikai nagykövet felrótta például a magyar kormánynak, hogy az az Egyesült Államokat ellenfélnek bélyegzi és kezeli, „miközben olyan politikai döntéseket hoz, amelyek egyre inkább elszigetelődnek a barátoktól és szövetségesektől”. Mintha évek óta ezt az ellenséges hangulatot nem épp a Biden-adminisztráció hozta volna létre, amely minden lehetséges módon igyekszik az Orbán-kormány hatalmának megingatását és egy bábkormány hatalomba segítését elérni. Pressman szerint az USA nem hagyhatja figyelmen kívül, ha Kövér László azt állítja, hogy az orosz–ukrán háború kirobbanásában az amerikai politikának is része volt, vagy azt a kijelentést, miszerint

az Egyesült Államok kormánya szó szerint megpróbálja megdönteni a magyar kormányt, hogy legyőzze Orbánt.

Pressman szerint ezt még nagy nyilvánosság előtt is lehet tagadni, pedig már nem.

„Máshol általában nem tartunk ilyen beszédeket”

Pressman az USA-val szembeni kritikákat úgy igyekezett ellensúlyozni, hogy bizony a kormány az oligarchák segítségével felszámolta a médiumokat, a kevés (?) maradék „független” orgánumot pedig adóvizsgálatokkal zaklatják. A nagykövet szerint ráadásul a jobboldali politikusok és családtagjaik, üzletfeleik kedvezőbb elbánásban részesülnek szinte minden téren, az adózástól kezdve a támogatásokig. Pressman külön kiemelte a szuverenitási törvényt, amelyet éppen a CIA fedett tevékenysége miatt kellett Magyarországnak bevezetnie. Erről a nagykövet úgy vélekedett:

a törvény mindenkit fenyeget, aki részt vesz a demokratikus vitában, és annak egyetlen célja az emberek megfélemlítése és a közbeszéd monopolizálása.

Pressman szerint a kormány e törvénnyel egyenlőségjelet tesz a független és az ellenzéki média közé, miközben Magyarországon mindenki tudja, hogy aki függetlennek hívatja magát, az amerikai pénzből fizetett baloldali propagandista. Pressman megemlítette a találkozóját a magyar bírókkal, amelyet azóta sem tart rettenetesen kellemetlen és otromba diplomáciai húzásnak. Ugyanakkor úgy vélte, az a retorika, amivel Magyarországon találkozik, az a keleti blokkra volt jellemző a hidegháború idején.

Már biztosan Önök is észrevették, hogy más szövetséges országokban általában nem tartunk ilyen beszédet. Mert a többi szövetséges országgal párbeszédet tudtunk kialakítani, a magyar kormány viszont kevéssé érdeklődik a problémák megoldását célzó konstruktív párbeszéd iránt

– jelentette ki Pressman, akinek abban igaza volt, hogy más országok nagykövetei valóban nem engednek meg maguknak hasonló kijelentéseket, mert tisztában vannak azzal, hogy szerepük elsősorban adminisztratív. Egyedül Pressman az, aki nagykövetként is megengedi magának, hogy a magyar kormányt bírálja, amely a diplomáciában különben elég otromba viselkedés, de a messziről jött amerikaitól ne várjuk el, hogy maradéktalanul felzárkózzon az európai színvonalhoz.

A magyarok régtől putyinisták

Mindenesetre Pressman saját munkáját úgy mutatta be, mint folytonos erőfeszítést a kapcsolatkeresésre, őszinte beszédet a kormány hibáiról és az azokra való reagálást. Úgy vélte, Magyarország politikai döntést hozott, hogy az orosz–ukrán háború ellenére még szorosabbra fűzi kapcsolatait Oroszországgal, amiért az USA többször is figyelmeztette Magyarországot.

És most Magyarország szövetségesei ismételten figyelmeztetik Magyarországot az Oroszországgal való szoros és egyre bővülő kapcsolatának veszélyeire

– mondta, kiemelve: Szijjártó Péter a háború kezdete óta már hatszor járt Oroszországban, Orbán Viktor pedig Pekingben találkozott Putyinnal.

Ezeket a jogos biztonsági aggályokat, amelyekben Magyarország 31 szövetségese osztozik, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nemcsak arról van szó, hogy nem értünk egyet Oroszország ukrajnai háborújával kapcsolatban, hanem arról is, hogy Oroszország ukrajnai háborúja világossá tette, hogy többé nem hagyhatjuk figyelmen kívül a régóta fennálló nézeteltéréseket, amelyek aláássák kapcsolatunkat és közös biztonságunkat. A háború nem osztott meg minket, de olyan feszültségpontokat tárt fel, amelyeket túl sokáig nem kezeltek. Egyikünk sem engedheti meg magának, hogy várjon

– hangsúlyozta. Tévesnek nevezte azt a magyar álláspontot, amely szerinte az Ukrajnának szánt fegyverszállítások felfüggesztését szorgalmazza, mert Oroszország nem ülne tárgyalóasztalhoz.

A magyar politika azon a fantázián alapul, hogy Ukrajna lefegyverzése megállítja Putyint. A történelem azt mutatja, hogy ez fordítva is működne. Ez nem békejavaslat, hanem kapituláció

– hangsúlyozta a nagykövet.

Orbán beleavatkozik az egész világba

Pressman kitért arra, hogy a magas rangú magyar tisztségviselők saját belügyeibe való beavatkozásról találnak ki történeteket, miközben ők azok, akik mások belügyeibe avatkoznak.

Orbán miniszterelnök, aki egyrészt alaptalanul állítja, hogy az Egyesült Államok kormánya megpróbálja megdönteni kormányát, nyilvánosan az Egyesült Államok elnökének politikai vereségében reménykedik és aktívan részt vesz az amerikai pártpolitikai eseményekben

– állította Pressman, hozzátéve: Magyarország Lengyelországtól Brazíliáig világszerte avatkozott a választásokba, miközben belföldön helyteleníti azt.

Magyarország lehet, hogy az amerikai kormány bukására vár, de az USA nem fog egyensúlyozni, hanem cselekedni fog

– fenyegetett Pressman. Majd kicsit visszavett az erélyességből és hozzátette: az Egyesült Államokban politikai döntés született, hogy javítani kell a két ország kapcsolatát.

Az Egyesült Államok törődik Magyarországgal. Törődünk a magyarokkal

– hangsúlyozta, hozzátéve:

felkészültünk arra, hogy továbbra is együttműködjünk, pragmatikusan dolgozzunk, hogy közös utakat találjunk.

Magyarország elszabadult a kikötőből

Kiemelte: az USA továbbra is kiemelt figyelmet fordít a hazánk keltette biztonsági aggodalmakra, ugyanakkor a kormány Amerika-ellenes retorikája ellenére igyekszik az őszinteség és az elszámoltathatóság mentén a párbeszédre.

Magyarország hajója büszkén horgonyzott le a nyugati partokon 25 évvel ezelőtt. És oda is tartozik. De kormányának cselekedetei és retorikája azt mutatják, mintha nem lenne olyan szilárdan lehorgonyozva Magyarország

– zárta szavait Pressman, kiemelve: az Egyesült Államok nem lenne hiteles szövetséges, ha nem fejezné ki nyíltan aggodalmát Magyarországgal szemben.