A 2017-es német hálózati végrehajtási törvényt (NetzDG) állítólagos gyógymódként mutatták be a kormány által az internet legrosszabb tendenciáira – “gyűlöletbeszédre”, “álhírekre” és “szélsőségességre”. A törvényhozók a szokásos önelégült nyelvezetbe csomagolták: “demokratikus védelmi intézkedés”, merész csapás a digitális vadnyugatra, szükséges intézkedés a civilizált diskurzus biztosításához az interneten.

De ha félretesszük a nemes retorikát, túlságosan is ismerős valóságot találunk: egy behatoló törvényt, amely hatékonyan privatizálta a cenzúrát, és a Szilícium-völgy technológiai óriásait fizetetlen kormányzati cenzorokká változtatta. A Facebook, a YouTube és a Twitter (ma X) hirtelen nyelvi rendőröket neveztek ki, akik kénytelenek voltak valós időben értelmezni a német büntetőjogot – vagy pénzügyileg kivégezni őket.

A NetzDG minden olyan közösségi média platformra vonatkozik, amelynek több mint kétmillió felhasználója van, ami azt jelenti, hogy az összes nagy szereplőt – a Metát, a Google-t, a TikTokot és a többieket – érinti. A szabályok? Brutálisan egyszerű. Ha egy bejegyzés “egyértelműen illegális” tartalmat tartalmaz, azt 24 órán belül törölni kell. Összetettebb ügyek esetén a platformoknak nagylelkű hét napjuk van a döntésre. Ennek elmulasztása szabálysértésenként akár 50 millió eurós bírságot is vonhat maga után – ez elég ahhoz, hogy még a legnagyobb vállalatokat is arra késztesse, hogy távolítsanak el mindent, ami csak távolról is ellentmondásosnak tűnik.

Papíron a cél a német büntetőjog érvényesítése – azaz a rágalmazás, a gyűlöletkeltés és az erőszakkal való fenyegetés elleni küzdelem. A gyakorlatban ez egy jogi gránát, amelyet a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló vita közepébe dobnak. A közösségi média vállalatok, amelyek már félnek a rossz PR-tól és a jogi problémáktól, nem várnak sokáig, hogy mérlegeljék az egyes esetek előnyeit és hátrányait. Inkább azonnal törlik, és nem tesznek fel kérdéseket.

A probléma a következő: Az olyan vállalatok, mint a Meta és a Google, nem ösztönzik az ügyek védelmét. A véleménynyilvánítás szabadságának megőrzéséért nincs jutalom, de van egy hatalmas pénzügyi kalapács, amely fenyeget, ha valamit átengednek. Az eredmény kiszámítható – egy túlkorrekció, amely a politikai ellenzéktől a rossz viccekig mindent lefed.

Még abszurdabb? Ebben a folyamatban egyetlen bíróság sem vesz részt. A hagyományos jogrendszerek a bírákra támaszkodnak, hogy mérlegeljék a kontextust, a szándékot és az árnyalatokat, mielőtt eldöntenék, hogy egy nyilatkozat átlépi-e a jogi határt. A NetzDG ezt nem veszi figyelembe és ehelyett a vállalati bürokratákra és a túlmotivált algoritmusokra hárítja a feladatot. Szatíra? Túl kockázatos. Politikai kritika? Jobb törölni. Történelmi viták? Kinek van ideje a kontextusra?

A prioritás nem az igazságosság, hanem a konformitás.

A tekintélyelvűség terve

Ha a NetzDG csak német probléma lenne, az elég rossz lenne. De mint minden rossz ötlet, ez is elterjedt világszerte. Azok az országok, amelyek soha nem törődtek a véleménynyilvánítás szabadságával – Oroszország, Törökország, Venezuela – lelkesen mutatták be saját változataikat, de a “gyűlöletbeszéd” elleni küzdelem ürügye nélkül. Ehelyett a NetzDG-szerű törvényeiket nyíltan az ellenzék elhallgattatására, az eltérő vélemények elnyomására és a kényelmetlen igazságok eltörlésére tervezték.

Még az Európai Unió is, amely semmit sem szeret jobban, mint kiterjeszteni bürokratikus ellenőrzését, inspirálódott. A digitális szolgáltatásokról szóló törvény (DSA) a NetzDG alapjaira épül, és még szigorúbb törlési kötelezettségeket ír elő minden uniós tagállam számára. A sajtószabadsággal foglalkozó szervezetek arra figyelmeztettek, hogy ez elfojtja a politikai aktivizmust és korlátozza a nyílt vitát. A szabályozók reakciója? Egy vállrándítás, majd még több magabiztosság.

Amikor a Big Tech bíróvá, esküdtszékké és hóhérrá válik

A NetzDG legdisztópikusabb tulajdonsága nemcsak az, hogy cenzúrára kényszeríti a magáncégeket – hanem az is, hogy az államhatalom ellenőrizetlen végrehajtóivá teszi őket. Ahelyett, hogy független bíróságok döntenének arról, hogy mi minősül illegális beszédnek, Mark Zuckerberg és moderátorainak légiói most megtehetik ezt. Mert mindig is olyan jól működött.

A folyamat éppoly átláthatatlan, mint amennyire önkényes. A Facebook, a YouTube és az X nem értelmezi a törvényt – csak találgatják, mi járhat velük együtt pénzbírsággal. És mivel a találgatás nem szilárd jogi stratégia, az alapértelmezett beállítás a következő: először töröl, majd vizsgál, és soha nem magyarázza el.

Képzeld el, ha a valódi igazságszolgáltatás így működne: letartóztatnak, bebörtönöznek és megfosztanak a jogaidtól – nem azért, mert bűnösnek találták egy bűncselekményben, hanem azért, mert a rendőrség úgy döntött, hogy elkövethettél egyet. Nincs tárgyalás, nincs bíró, nincs védelem. Csak “Szabályzat betartatása”. Pontosan ez az, amit a NetzDG tesz.

Egy szatirikus mém, egy politikailag inkorrekt vicc vagy egy hivatalos narratívákat megkérdőjelező cikk – ezek mind eltűnhetnek, nem azért, mert törvényt sért, hanem azért, mert egyszerűen könnyebb törölni, mint egy önkényes algoritmus rossz oldalára kerülni.

Az elrettentő hatás: Amikor a félelem elfojtja a vitát

A NetzDG-ben a legijesztőbb dolog nem csak az, hogy mit törölnek – hanem az is, ami eleve nem kerül közzétételre.

Amikor a felhasználók tudják, hogy bizonyos témák megvitatása tartalmaik megjelöléséhez vagy fiókjuk letiltásához vezethet, elkezdik cenzúrázni magukat, mielőtt még a bejegyzést elérnék. Ez a lassú, kúszó félelem – az a pszichológiai kondicionálás, amely elgondolkodtatja az embereket azon tűnődve, hogy megengedhetik-e maguknak a véleményt – a cenzúra igazi győzelme.

És ez nem csak Németországban történik. Mivel a Facebook, a YouTube és az X globálisan működik, a NetzDG-effektus világméretű jelenséggé vált. A törvény, amelynek a német demokráciát kellett volna “megvédenie”, a véleménynyilvánítás szabadságának elnyomásának exportált modelljévé vált szerte a világon.

Csak kérdezze meg az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Indiában vagy Ausztráliában élő felhasználókat – ahol a bevándorlásról, a bűnözésről, a COVID-19 politikáról és a kormányzati beavatkozásról szóló teljesen legális vitákat árnyékzárolták, démonizálták vagy egyenesen törölték. Ami a “felelős tartalommoderálás” európai kísérleteként indult, a kényelmetlen igazságok elnyomásának tervévé vált.

Politikai elfogultság és szelektív végrehajtás: A cenzúra kockadobása

Ha a NetzDG-t egyenletesen alkalmaznák a politikai spektrumon, az még mindig rémálom lenne – de legalább igazságos. Ehelyett ez egy görbe játék, amelyben az egyik oldal szájkosarat, míg a másik megafont kap.

Például:

• A bevándorláspolitika kritikája? “Gyűlöletbeszédként” van megjelölve, még akkor is, ha adatokkal van alátámasztva.
• Eltérő vélemények? Gyakrabban eltávolították, mint a progresszív nézőpontokat.
• Szatirikus bejegyzések, amelyek kritizálják a kormány politikáját? Eltűnt, mert az AI nem érti a szarkazmust.

És így a közbeszéd manipulált kaszinóvá válik, amelyben mindig a ház nyer. A NetzDG nem támogatja a nyílt párbeszédet – politikai paranoiát táplál, aláássa a bizalmat és biztosítja, hogy csak előre meghatározott narratívák maradjanak fenn.