2024.március 2.
Lujza, Ágnes, Henrik, Magor

Netanjahu két tűz között

Facebook
Email
Telegram
Twitter
VK
Nyomtat
038d0822d944422d806368826c9e29b1

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

Lassan két hónapja, hogy a Hamász barbár terroristái súlyos támadást intéztek Izrael ellen. A rengeteg polgári áldozat, a több mint kétszáz elrabolt túsz sokkolta az országot. Senki nem gondolta volna, hogy ez megtörténhet. Hiszen eddig a világ egyik leghatékonyabb titkosszolgálati közössége és a térség legerősebb hadserege immár évtizedek óta sikeresen óvta polgárai békés életét. Csupán elszigetelt terrorakciók érték őket, most mégis megtörtént ez a tragédia, és mindenki válaszokat vár arra, hogy mi romlott el.

Nekünk is szolgálhat tanulságokkal, ha megvizsgáljuk az előzményeket. Izrael meglehetősen frusztrált állapotban érkezett el október hetedikéhez. Egy évvel ezelőtt alakult meg a legújabb Netanjahu-kabinet, amelyben jobboldali, nemzeti és vallási alapú pártok képviselői alkottak koalíciót. A miniszterelnök első beszédében leszögezte, hogy további arab államokkal kíván békeszerződéseket kötni, mert szerinte ez az alapfeltétele a palesztinkérdés megoldásának is. Már ekkor igyekezett megnyugtatni az izraeli közvéleményt, hogy a demokrácia életképes az országban, ne higgyenek az ellenzéki félelemkeltésnek. A hatodik Netanjahu-kormány megalakulása közben tüntetők demonstráltak a kneszet épülete előtt. Ez a feszült helyzet még rosszabbra fordult, amikor ez év során igazságügyi reformot jelentett be a kormány.

Ennek talán legfontosabb eleme a legfelsőbb bíróság azon jogkörének a felszámolása volt, amely szerint eddig érvényteleníthette a mindenkori kormány döntéseit, amelyeket úgymond „túlzónak” tartott. Emellett a bírák kinevezésébe is nagyobb beleszólást kívánt az új kormány. 

Egymás után alakultak meg a hangzatos nevű, civilnek mondott szervezetek, amelyek a szerintük szélsőségesek és őrültek által vezetett kormány megbuktatását tűzték a zászlajukra. Naponta tízezrek vonultak a nagyvárosok utcáira, ahol rendre összecsaptak a rendőri erőkkel. Érdekes módon a tüntetések helyszínei között az izraeli hadsereg központja is helyet kapott. Talán nem véletlenül. Ahogy az sem lehetett véletlen, hogy 

Hát ilyen előzmények után érte az iszlamista támadás októberben Izraelt. Hónapok óta tartó tömegtüntetések, a biztonsági szolgálatok és a hadsereg módszeres elbizonytalanítása, végeredményben a demokratikusan megválasztott kormány lejáratása előzte meg a Hamász akcióját. Ebben a nehéz és veszélyes belpolitikai helyzetben vallott kudarcot a titkosszolgálat és a hadsereg. Amikor Benjamin Netanjahu a közösségi oldalán leírta, hogy ő előzetesen semmilyen jelzést nem kapott az illetékesektől, elszabadultak az indulatok. Olyan össztűzbe került a miniszterelnök, hogy rövid időn belül visszavonni kényszerült az állítását, majd bocsánatot is kért a szavaiért. (Noha állítása igazságtartalmát érdemben senki sem cáfolta meg.) Nyilván olyan erős nyomás alá helyezték, hogy ezt látta a megfelelő lépésnek. Azonban ezzel csak olajat öntött a tűzre. Az ellenzék azonnal totális támadást indított ellene, mondván, kibújik a felelősség alól, a biztonsági szerveket hibáztatja. 

Báty­ja, Jonatán pedig a híressé vált 1976-os entebbei (Uganda) sikeres túszszabadítási akciónak volt a parancsnoka és egyben az egyetlen halálos áldozata. De mindez akkor már nem számított, a médiaúthenger elindult. Amit nem sikerült elérni az utcai tömegdemonstrációk során, azt most azzal remélik, ha a Hamász-támadást egyedül Netanjahu nyakába varrják.

Az elmúlt napokban a mértékadó, hiteles és persze mindenkitől független balliberális média nemzetközi szintűvé emelte a támadást. A The New York Times, a Financial ­Times, a The Wall Street Journal, a Reuters és még sokan mások adták egymásnak a szót. Szerintük a zsidó történelem legrosszabb miniszterelnökét le kell váltani; középre húzó egységkormány kell az országnak; a szélsőjobboldal zsákutcába vezette az országot; Netanjahu megosztotta a nemzetet és a hadsereget, és a korrupciós vádak is újra terítékre kerültek. Ezt követte számos volt katonai és rendőri vezetőnek a miniszterelnök munkáját elítélő nyilatkozata. Majd az üzletemberek aggodalma következett, hogy mi lesz Izrael­lel, ha ez a vezetés marad. Végül pedig egy friss közvélemény-kutatás is napvilágot látott, amely szerint a támadás óta az ország lakosságának alig öt százaléka bízik meg a miniszterelnök szavahihetőségében.

Mindeközben pedig Benjamin Netanjahunak irányítania és vezetnie kell egy háborúban álló országot. 

Ha ilyen szemmel nézzük a legfrissebb felvételeket, akkor látjuk, ahogy hetek alatt éveket öregedett. Talán már tisztában van a saját sorsával, de az országa jövőjét, biztonságát tartja szem előtt, ezért igyekszik még mindent megtenni. Mert tudja, hogy Izrael léte ezekben a hetekben dől el. Talán igaza lesz Robert C. Castelnek, aki a napokban azt írta, a fegyvertelen zsidó most döbben rá, hogy a világ nem úgy működik, ahogy azt fél évszázada hazudja magának. De ha a szakértő téved, akkor annak következményei beláthatatlanok lesznek Izraelnek és azután nekünk is.

Forrás:Magyar Nemzet

Mi a reakciód?
👍tetszik
0
👍tetszik
👎nem
0
👎nem
💘szeretem
0
💘szeretem
😡dühítő
0
😡dühítő
😂vicces
0
😂vicces
😮húha
0
😮húha

Vélemény, hozzászólás?

Iratkozzon fel a Védett Társadalom Alapítvány hírlevelére!

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához