Szentséges Atyám!

A Szent Péter utódjaként Önre bízott tisztség iránti tisztelettel, valamint a Krisztus által az apostolokra épített Egyházzal való közösségben fordulok Önhöz ezzel a nyílt levéllel. Nem könnyű szívvel teszem ezt. Ami arra késztet, hogy nyilvánosan megszólaljak, az egy olyan aggodalom, amely végső soron minden más egyházi szempont felett áll: a lelkek üdvössége. Salus animarum suprema lex – a lelkek üdvössége a legfőbb törvény. Kérdésem egyszerű és komoly: vajon a szinodális folyamat valóban segít-e abban, hogy a lelkek közelebb kerüljenek Krisztushoz és az örök üdvösséghez? Számomra ez a döntő kérdés.

Szentséges Atyám! Teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy a péteri szolgálat olyan felelősséggel jár, amelyről kívülállónak csupán halvány sejtései lehetnek. Pontosan ezért nem a pápai hivatal iránti tisztelet hiányából írom ezeket a szavakat, hanem éppen e tisztség iránti szeretetből. Végül is Péter Krisztustól nem csupán azt a megbízatást kapta, hogy egyesítse a testvéreket, hanem azt is, hogy megerősítse őket a hitben: „Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.” (Lk 22,32) Végső soron a világnak kevés haszna származik egy olyan Egyházból, amely csupán azt ismételgeti, amit a világ maga is gondol. Olyan Egyházra van szüksége, amely szeretettel, de félelem nélkül Krisztus felé irányítja.

A szinodalitásról szóló szinódussal kapcsolatos aggodalmamat is ebben a fényben kell értelmezni. És mindenekelőtt azon tűnődöm, hogy mindez mit jelent az egyszerű hívő számára, aki nem egy végtelen folyamatot vár el Egyházától, hanem egyértelműséget az Istenhez vezető útról.

Ezzel a levéllel sem vádolni nem akarok egyes személyeket, sem kétségbe vonni nem akarom annak a sok embernek a jó szándékát, akik őszintén elkötelezték magukat a szinodális folyamat mellett. A jó szándék elismerést érdemel. De a jó szándék nem mentesít bennünket attól a kötelességtől, hogy megvizsgáljuk a gyümölcsöket. Krisztus maga adott nekünk erre egy egyszerű mércét: „Gyümölcseikről ismeritek fel őket.” (Mt 7,16) Ezért úgy vélem, hogy a szinodális konzultációk, találkozók, jelentések és dokumentumok hosszú évei után eljött az ideje annak, hogy nyíltan érdeklődjünk ezekről a gyümölcsökről. Nem cinizmusból, hanem az Egyház iránti szeretetből. Nem egy idealizált múlt iránti nosztalgiából, hanem az Egyház jövője iránti aggodalomból. És nem azért, hogy egyházpolitikai harcot folytassunk, hanem azért, mert minden vita mögött egy végtelenül fontosabb valóság rejlik: azoknak a lelkeknek az örök üdvössége, akiket Krisztus az Egyházára bízott. Ettől az aggodalomtól vezérelve, Szentatyám, a következő gondolatokat terjesztem Ön elé.

A teljes levél az alábbi linken olvasható:
http://xn--zarndok-jwa.ma