A Patrióták szíve közepe az osztrák–magyar–cseh közép-európai együttműködés, amelyhez a lengyeleket, a szlovénokat és a szlovákokat is várják. A Le Pen vezette francia Nemzeti Tömörüléssel közösen, a spanyolokkal, az olaszokkal és a hollandokkal kibővülve szinte lefedik a teljes Európát.
Nyitóképen: A Patrióták Európáért pártcsoport EP-frakciójának alakuló ülése után tartott sajtótájékoztatón az Európai Parlament brüsszeli épületében 2024. július 8-án. Fotó: MTI / Bodnár Boglárka
Már nem lebegtetés, hanem valóság: megalakult és elfoglalta európai parlamenti helyét a Patrióták Európáért frakció, az EP harmadik legnagyobb politikai csoportja, amelybe 84 képviselő tartozik 12 ország 15 pártjából.
A Patrióták Európáért frakció az EP harmadik legnagyobb politikai csoportja”
A képviselők szuverenisták, erősek, tettre készek, és nem szegi kedvüket az sem, hogy az Európai Parlament többségét adó baloldali frakciók az Európai Néppárttal (EPP) együtt fagyos fogadtatásban részesítették őket: bezárták őket az úgynevezett cordon sanitaire mögé. Ez a minden demokratikus elvvel szembemenő intézmény annyit jelent, hogy bár kezdetben az EP-ben az alelnöki, valamint bizottsági elnöki helyeket a frakciók mandátumaránya szerint osztják fel, a felosztást követően minden jelöltet külön meg kell szavazniuk a képviselőknek, s az Európai Néppárt, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D), a Baloldal (GUE/NGL), a Zöldek-Európai Szabad Szövetség és a liberális Újítsuk Meg Európát! (Renew) úgy döntött: a szavazás első körében egyetlenegy EP-alelnöki helyet sem (!) adnak az EPP-től jobbra álló, 187 képviselőt, azaz a parlament több mint negyedét tömörítő három frakciónak. Második körben aztán az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) két jelöltje, a lett Roberts Zīle és az olasz Antonella Sberna szűk többséggel átcsúszhattak, a Patriótáknak és a tőle jobbra álló, huszonöt fős Szuverén Nemzetek Európája (ESN) képviselőcsoportnak ugyanakkor nem adták oda a számarányuk szerint nekik járó kettő, illetve egy alelnöki posztot. Pikáns, hogy a Patriótákhoz képest feleakkora szélsőbaloldali, Izrael-ellenes képviselőcsoport viszont adhatott alelnököt a Réunion szigetéről származó francia Younous Omarjee személyében – s őt az Izrael-pártiság bástyájaként működő EPP minden fenntartás nélkül megszavazta. Ugyanez az antidemokratikus bánásmód érte a Patriótákat és az ESN-t a bizottsági elnöki helyek felosztásakor, ám itt már az ECR sem járt sokkal jobban: adhattak ugyan két bizottsági elnököt, de a Magyarország-ellenes jelentések tucatjait jegyző Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) elnöki székét hiába kérték, abból megalázó módon kitúrták őket a néppárttól balra álló frakciók. Ugyanaz a mintázat látható tehát a Meloni-frakció esetében a parlamentben, mint Ursula von der Leyen újraválasztása kapcsán: a néppárt fűt-fát megígér Meloniéknak, de a döntő pillanatban a baloldal érdekei mentén cselekszik, s az ECR-ral való együttműködés során ügyel arra, hogy annak feltételei a jobboldal számára minél megalázóbbak legyenek.
Az EP megalakulása körüli helyosztó mindjárt illusztrálta is, mi az, aminek a megváltoztatására a patrióták felesküdtek: az európai fősodor belterjes osztozkodása sarzsik és szakpolitikai döntések kapcsán, amiből annak ellenére rekesztik ki európai választók tízmillióinak képviselőit, hogy számos tagállamban már a cordon sanitaire mögötti pártok jelentik az ország legnagyobb politikai erejét – csak a Patrióták tagpártjai esetében négy tagállamban, Franciaországban, Hollandiában, Magyarországon és Csehországban fennáll ez a helyzet, előbbi két ország nettó befizető, a holland és a magyar tagpárt ráadásul hazájában a legnagyobb kormánypárt is.
FPÖ, az osztrák választás esélyese
A Patrióták szíve közepe egy közép-európai együttműködés Magyarország, Csehország és Ausztria legerősebb pártjai között. A Fidesz egyik legszorosabb szövetségese tehát az új európai pártcsaládon belül a hat mandátummal bíró Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), amely Ausztriában főnixmadárként tért vissza a Sebastian Kurz első kormányát leromboló Ibiza-botrányból, és évek óta az ország legerősebb pártja, jelenleg 27 százalékkal vezet a közvélemény-kutatásokban. Szomszédunknál szeptember végén tartanak választást, amelyet minden valószínűség szerint az FPÖ fog megnyerni. Kérdés persze, hogy ebből mi következik. Kormányra leginkább az Osztrák Néppárttal (ÖVP) együtt kerülhet, miután mindenki más elzárkózik a vele való koalíciókötéstől. De egy FPÖ–ÖVP-
koalícióhoz is számos feltételnek kell teljesülnie; leginkább annak, hogy az ÖVP harmadik legyen az FPÖ és Ausztria Szociáldemokrata Pártja (SPÖ) után, vagy hogy számszakilag egyáltalán ne legyen lehetséges az ÖVP és az SPÖ nagykoalíciója. Az pedig még ebben az esetben is valószínű, hogy az FPÖ rendkívül népszerű elnökéből, Herbert Kicklből nem lehet kancellár, s a koalíciókötéshez más jelölttel kell előállnia a szabadságpártnak. Ez azonban a lényegen nem változtat: szeptemberben minden esélye megvan választást nyerni Ausztriában, majd adott esetben kormányra is kerülni. Az FPÖ kapcsán emellett fontos fejlemény, hogy míg korábban egységfrontként mozogtak a német Alternatíva Németországért (AfD) párttal, most külön frakcióba kerültek – ezzel végre különválik a német ajkú Európa jobboldalának kormányzóképes, koalícióképes, széles társadalmi rétegek felé nyitott osztrák része és a kaotikus, belháborúzó, kormányképtelen német pólus.
Janša győztes pártjának az Európai Néppártot kellene elhagynia ahhoz, hogy a Patrióták közé tartozhasson”
Harald Vilimsky, az FPÖ európai parlamenti delegációvezetője a Heimatkuriernak nemrég azt nyilatkozta: a Patrióták frakciója „határozottan ki fog állni az EU centralizmusa ellen, és Európa nemzeteinek és népeinek fog politikát csinálni. Harmadik legnagyobb frakcióként döntő befolyással lesz az európai politikai napirendre, és harcolni fog a baloldali ideológiai őrülettel szemben”. Lapunk megkeresésére Vilimsky elmondta: régóta céljuk „minél szélesebb és nagyobb patrióta frakciót alakítani, amely az európai politika szintjén is nagyobb befolyással tud lenni a politikai döntésekre”, s a Patrióták ebben továbblépés az ID-frakcióhoz képest, amelyből az FPÖ érkezik. A szabadságpárti delegációvezető úgy látja, hiába nehéz az európai politikában változtatni dolgokon, „a patrióták új frakciója kapcsán a brüsszeli establishment kutyaszorítóban van”, s az, hogy a jobboldaltól megijedve Ursula von der Leyen az újraválasztásáért a Zöldekkel és a Baloldallal bájolog, „nem marad következmények nélkül az EPP soraiban sem”. Szerinte az, hogy az ECR, a Patrióták és az ESN közösen már majdnem akkorák, mint az EPP, hatalmas nyomást helyez majd a néppártra, s ez ahhoz vezethet, hogy „a többségi viszonyokat újragondolják, és be is vetik majd” – azaz bizonyos ügyekben jobboldali többség áll majd össze az Európai Parlamentben.