Új korszak kezdődhet a biológiában: amerikai kutatók mesterséges intelligencia segítségével olyan vírusokat terveztek, amelyekhez hasonlóak a természetben korábban nem voltak ismertek.

A kísérlet egyszerre jelenthet komoly tudományos áttörést és új biológiai biztonsági kockázatot.

A The New York Times egy friss tudományos kutatás és a Nature alapján arról számolt be, hogy amerikai kutatók első alkalommal alkalmaztak mesterséges intelligenciát arra, hogy teljesen új, természetben nem azonosított vírusgenomokat tervezzenek.

A kutatás célja nem veszélyes kórokozók létrehozása volt, hanem annak bizonyítása, hogy a mesterséges intelligencia képes lehet olyan biológiai rendszerek megtervezésére, amelyek korábban nem léteztek.

A Stanford Egyetem és a kaliforniai Arc Institute kutatói egy Evo nevű mesterségesintelligencia-modellt tanítottak be hatalmas mennyiségű genetikai adaton. A rendszer mintegy kilencbillió nukleotidnyi genetikai szekvenciából tanult meg olyan mintázatokat felismerni, amelyek a természetben előforduló genetikai rendszerek működésére jellemzőek. – ArcInstitute.org

A kutatók ezután a modell által generált genetikai szekvenciákat laboratóriumi körülmények között szintetizálták, majd baktériumokba juttatták. A módosított baktériumok ezt követően olyan vírusokat állítottak elő, amelyek képesek voltak baktériumokat megfertőzni. Ez azért jelentős, mert azt bizonyítja, hogy az MI nem csupán elméletileg képes biológiai szekvenciák létrehozására: az általa megtervezett genetikai információ bizonyos esetekben ténylegesen működő biológiai rendszerré alakítható.

A fejlesztés mögött álló Evo modell abban különbözik egy hagyományos szöveges mesterségesintelligencia-rendszertől, hogy elsősorban biológiai szekvenciák „nyelvét” tanulmányozza. A kutatók szerint az ilyen modellek a jövőben új gyógyszerek, génterápiás megoldások és más biotechnológiai alkalmazások fejlesztésében is segítséget nyújthatnak.

A technológia ugyanakkor komoly biztonsági kérdéseket is felvet. Ha egy mesterséges intelligencia képes új biológiai rendszerek megtervezésére, akkor felmerül a kérdés, hogy a jövőben miként lehet megakadályozni e technológia rosszindulatú felhasználását. Elméletileg ugyanis ugyanazok a tervezési és szintetizálási képességek, amelyek gyógyászati vagy kutatási célokra hasznosak, veszélyesebb biológiai rendszerek létrehozására is felhasználhatók.

Fontos azonban különbséget tenni a lehetséges kockázat és a jelenlegi valós veszély között. A kutatás nem egy új, emberre veszélyes vírust hozott létre, hanem baktériumokat fertőzni képes, laboratóriumi körülmények között vizsgált vírusokat. A mostani eredmény elsősorban azt bizonyítja, hogy a mesterséges intelligencia képes a biológiai tervezés egy új szintjére lépni.

A jelentőség ezért hosszabb távon lehet igazán nagy. A biológiában eddig elsősorban a természet által létrehozott genetikai mintázatokat tanulmányoztuk. Most megjelent egy olyan technológia, amely képes lehet új mintázatok megtervezésére is. Ez óriási lehetőség a tudomány számára – ugyanakkor azt is jelenti, hogy a biotechnológiai fejlődés mellett a biológiai biztonság és az MI szabályozása is egyre fontosabb kérdéssé válik.

A következő évek egyik legfontosabb kérdése ezért nem pusztán az lesz, mire képes a mesterséges intelligencia a biológiában, hanem az is, hogy milyen korlátokat és ellenőrzési mechanizmusokat építünk köré, mielőtt ezek a képességek széles körben hozzáférhetővé válnak.