Jézus feltámadása mindent megváltoztatott. A kommunikációt is. Még azt is, ahogy Jézus kommunikál az emberrel. Figyeljük meg azokat a jeleneteket, amelyeket János apostol leír a feltámadott Úrról! Ha az evangélisták közül valakinek „joga” van a feltámadásról írni, akkor az éppen Ő, a szeretett tanítvány: egyetlen az apostolok közül, aki ott volt a keresztre feszítésnél. Ezért minden, amit Jézus örömteli napjairól ír az hiteles.

Péter! Szeretsz-e engem?

Jézus háromszor kérdezte meg egyháza első vezetőjétől, hogy szereti-e őt. És Péter a harmadik alkalommal ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged.” (Jn 20, 17) Vagyis Péter, a vehemens Péter, nagyon elszomorodik és haragos is lesz. Nem az járt a fejében, hogy „Hát, miért nem mondod már ki, hogy megtagadtalak? Úgy látom nem is vagy emiatt dühös, de miért nem úgy beszélsz, mint amikor lesátánoztál?”? És mi, kései olvasók is azt látjuk, sokkal jobban megbűnhődött ezzel a kérdéssel Péter, mintha Jézus leszidta volna. Nem. Nem leteremtette őt, aki által a világ teremtetett, hanem egyetlen lényegre tapintó kérdéssel helyére tette. Ekkor tudatta vele, hogy ő lesz a földi helytartója, de azt is képi módon: „Legeltesd juhaimat!” Vagyis a Mester ismét képekben beszélt, de előtte olyan módon szégyenítette meg Pétert, ami egészen mélyen egyszerre volt megsebzés és gyógyítás. Tudom, hogy ezt a kommunikációs formát máshol is megtaláljuk a Bibliában, de Jézus Krisztus kommunikációjában a feltámadása után szinte csak ilyet találunk. És még valamit…

A rejtőzködő Isten

Mária Magdolna kimegy a sírhoz és sírdogál. Két angyal jön a segítségére. „¹³Azok megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Elvitték Uramat, felelte, és nem tudom, hová tették.” ¹⁴Ezekkel a szavakkal hátra tekintett és látta, hogy ott áll Jézus, de nem tudta, hogy Jézus az. ¹⁵Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész az, így felelt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” ¹⁶Jézus erre nevén szólította: „Mária!” Erre feléje fordult és zsidó nyelven csak ennyit mondott: „Rabboni” – vagyis Mester.” (Jn 20, 13-16)

Ebből a jelenetből az látszik, hogy Jézuson nem látszik, hogy ő maga az. Valamilyen más emberi formát ölt, de csak megszólalásig nem hasonlít magára. Mintha rejtőzködne egy követője elől. Mária Magdolnának azonban megnyílik a szeme, attól, amit hall, és csak ennyit mond: „Mester”. Hány kereszténnyel történik ez meg így? A rejtőzködő Isten megjelenik valamilyen alakban és olyat mond, ami hallatán hívővé válik. A hit hallásból ered. Isten pedig bárhol, bármikor, bármilyen alakban elénk léphet.

Az ember szava elakad

Jézus feltámadása után az ember kommunikációja is megváltozik. A nagy hőzöngők, a maguk mércéjével mérők is meghátrálnak és ámulatba esnek. Szavuk úgy lehet elismerés és beismerés, hogy voltaképpen meg sem kell szégyenülniük. Ezt látjuk Tamás apostol történetében. „²⁴Tamás, melléknevén Didimusz, egy a tizenkettő közül, nem volt velük, mikor eljött Jézus. ²⁵A tanítványok azonban megmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő kételkedett: „Ha csak nem látom kezén a szegek nyomát s ha ujjammal a szegek helyét nem érintem és kezemet oldalába nem teszem, nem hiszem.” ²⁶Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is velük. Az ajtók zárva voltak. Eljött Jézus és e szavakkal lépett közéjük: „Békesség nektek!” ²⁷Aztán Tamáshoz fordult: „Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet. Nyújtsd ki kezedet s tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívő.” ²⁸Tamás fölkiáltott: „Én Uram, én Istenem!” ²⁹Jézus csak ennyit mondott: „Hittél (Tamás), mert láttál Engem. Boldogok, aki nem látnak, mégis hisznek.”  (Jn 20, 24-29)

Micsoda mondat ez: Hittél, mert láttál engem? Dicséret és szidalom egyszerre. Egy olyan szembesítés magunkkal, olyan dorgálás, amit örömmel élünk át, mert az egy igazán élő, az Isten szeretete szővi át minden szavát.

Minden megtérés

Jézus Krisztus feltámadása után minden bűnös ember ebben a kommunikációs csodában részesül. Isten nem azt mondja, hogy semmi baj, hanem úgy mondja, hogy mekkora baj, hogy érzi belőle az ember, a megtérő, hogy a baj ellenére vagy azzal együtt Isten nagyon-nagyon szereti őt. Ezek az alkalmak, a megtérés pillanatai olyan örömünnepek, amelyeket soha nem felejtünk el, amelyekben a kommunikáció első és utolsó lépése abban rögzül, hogy kimondjuk: Istenem!

Áldott húsvétot!

Írta:
Rákóczi Piroska