Amerika fő célja az iráni atomprogram teljes leállítása, de hogy ezen a téren meddig mer elmenni, az már kétséges. Egyfelől be lehet küldeni egy ezerfős különleges egységet a feladat megoldására a háborús övezetbe, hogy kihozzák az urániumkészletet, másfelől pedig tárgyalások révén lehetne/kellene megállapodni Teheránnal, hogy adják át az uránt, amelyet biztonságos körülmények között elszállítanának onnan – ennek kapcsán az Index írt cikket.

Annyi biztos, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) legutolsó hivatalos adatai szerint Irán 440 kilogramm, 60 százalékos dúsítású urániummal rendelkezik, amely technikailag már csak egy lépésre van az atomfegyver előállításához szükséges 90 százalékos dúsítástól. – Ezzel a mennyiséggel Irán 10 atombombát tudna építeni – mondta az AP Newsnak tavaly a NAÜ főigazgatója.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Teheránnak már lenne ilyen fegyvere. Az iráni atomprogramról szinte mindent tudott a Nyugat és a NAÜ is, egészen 2003-ig. Azt követően ugyan időről-időre beengedték az ügynökség ellenőreit az országba, de egyre kevesebb létesítményt kereshettek fel.

NAÜ-ellenőrök utoljára 2025 júniusában jártak iráni atomlétesítményekben, azelőtt, hogy az amerikai légierő ledobta volna a föld alatt pusztító óriásbombáit a Fordóban, Natanzban és Iszfahánban található létesítményekre.

Ezután a NAÜ beismerte, hogy ellenőrei szem elől tévesztették a 2025 nyarán ismert 409 kilogramm, 60 százalékos dúsítású iráni uránt. A támadás előtt kiszivárgott információk viszont arra késztették Teheránt, hogy ismeretlen helyekre költöztesse át a hasadóanyagot. Arról, hogy hol van az urán, egyelőre csak sejtések vannak.

Úgy vélik, hogy 200 kilogrammnyi dúsított urán az iszfaháni atomlétesítmény környékén rejthettek el föld alatti alagutakban. A további mennyiség Natanz és Fordó környékén lehet, hiszen amint az alábbi térképen is látszik, ezek voltak az iráni atomprogram legfontosabb helyszínei.

Christine E. Wormuth szerint, aki Joe Biden idején volt a hadsereg civil ügyekért felelős államtitkára, a szárazföldi csapatok ledobása nagyon összetett és rizikós megoldást jelentene. Mivel több helyszínről van szó, így azok biztosítása, elfoglalása minden bizonnyal veszteségekkel járna. Ha csak Iszfahánra koncentrálnának, az is legalább ezer katonát jelentene a gyors reagálású erők részéről.

Ha például a föld alatti barlangrendszerek bejáratait törmelékkel torlaszolták el, akkor helikopterekkel kellene nehézgépeket – buldózereket – oda vinni, ehhez pedig akár még légihidat is kellene létesíteni. Aztán a nehézséget csak fokozná, hogy megtalálják, melyek a valóban keresett hengeres szállítótartályok, és melyek a kamutartályok, vagy éppen azok, amelyekkel csapdát állítanak az irániak.

A véleményem az, hogy maguktól az irániak aligha adják oda a csomagot, elvenni pedig nehéz lesz tőlük…