Júdás az egyetlen, akiről az egyház azt tanítja, hogy elkárhozott. Nem azért kárhozott el, mert öngyilkos lett, hanem azért, mert elárulta Jézust és öngyilkos lett. Az ő lelkében olyan sötét erők kavarogtak, hogy azt írja róla a Biblia, méghozzá Jézus szavaival, hogy az ördög szállt a belé. (Lk. 22, 3) A kérdés az, hogy milyen lelkialkat, akibe képes a Sátán beleszállni.
A pénz, az ősi bálvány
Júdás kezelte az apostolok „pénztárát”. Júdás ebből sikkasztott. Júdás jobban szerette a pénzt, mint a társait. Ugyanakkor úgy beszélt, mint aki elkötelezett a szegények megsegítése mellett. A János szerinti evangéliumban Júdás ezt mondja, miután Jézus lábát szeretetből Mária Magdolna értékes olajjal megkeni: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” (Vö. Jn12 4-6) Ezt ugyanaz az ember mondta, aki 30 ezüstöt fogadott el Jézus elárulásáért. Ez a szegényekről szóló mondat nem véletlenül került be a Bibliába. Ez a mondat, hogy Jézus ellenében valaki aggódik a szegényekért egy jellemrajz.
Ma is vannak politikusok, akik nagyon jól élnek abból, hogy sokat beszélnek a szegények érdekében. Ismertem olyan hajléktalanokkal foglalkozó szociálpolitikust, aki egy villában lakott. Nem azt mondom, hogy ők Júdások, csak azt mondom, hogy a „szegény kártya” egy gyakran kijátszott politikai eszköz. Jól jövedelmezhet a szegények védelme.
Konkrétan Júdás esetében a pénz bálványozása készítette elő az árulását. Mert az anyagiak bálványok. Isten imádásának helyettesítésére vannak. Ezért nem véletlen, hogy akinek a pénze az istene, az megszólal, ha Istennek valaki értékeset ad. És olyan szamár, hogy ezt a szegények védelmével köti össze. Játsza a szerepét, mintha a Mester körül élők ezen nem látnának át.
A második lépés
Az egész tolvajkodás az apostolok pénzéből csak az első lépés volt az árulás felé. Júdásnak több pénz kellett. Több és több. Júdásnak jó üzlet volt Jézus mellett lenni, de fölmérte, hogy jobb üzlet egyszer 30 ezüstért elárulni, mint időnként tolvajkodni a pénzből. Ez hideg számítás volt. Arra is gondolhatott, hogy micsoda káröröm fogja eltölteni és az milyen jó lesz. Miből gondolom ezt? Tőzsdefilmek alapján. Ha a vetélytárs veszít, akkor a nyertes bankár örömmámorban úszik. Azt mondják, ez jobb mint amit a kábítószerrel érnek el.
De Isten hatalmasabb annál mintsem hogy az ő fiát elárulónak akár ilyen művi örömöt is engedne.
A harmadik lépés
Ezek után, Máté evangéliuma szerint ez történt. „3Mikor Júdás, az áruló, látta, hogy elítélték, megbánta tettét és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek: 4„Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. A te dolgod.” 5Erre a templomba szórta az ezüstpénzt, aztán elment és fölakasztotta magát.” (Mt27, 3-5) Vagyis az áruló lelkiismerete megszólalt. Ez volt a történet harmadik lépése, de a negyedik borzasztó. Júdás nem látott visszautat. Júdás ugyanis egy rettentően eldeformált lélek volt már akkor. Az a nagy színház, amit apostolként eljátszott, az hatalmas irigység és kapzsiság, ami eluralkodott rajta, annyira eltorzította a jellemét, hogy a józan esze is vele ment, mint az alkoholista örömmámorai, őt a pénz feletti bódultság tette képtelenné helyes döntés meghozatalára.
Ez tehát az archetípus?
Az egyik tőzsdefilmben egy bank teljes csőd felé tart. Ez nem csak az ő csődjük lesz, hanem az egész bankszektor összeomlásával egyben játszódna el. A vezetőség a teljes vagyonvesztés helyett úgy dönt, hogy mielőtt a többi részvényekkel kereskedő cég is rájönne a katasztrófa közeledtére, minden részvénytől megszabadul. A brókereknek kiadják, hogy 8 óra alatt értékesítsék a részvényeket. A brókerek régi ügyfeleiket verik át. Elárulják őket. Hazudnak nekik. Aztán a nap végén a bank mindegyiküket kirúgja. Ez egzisztenciálisan szörnyű lehetett, de ott volt nekik, hogy megbűnhődtek a tettükért. Voltaképpen jól kiszúrtak magukkal is. Júdás magát akarta „megbűnhődtetni”?
Én nem tudok júdási logikával gondolkozni. Miért nem menekült vissza? Miért gondolta, hogy jobb meghalni, mint bűnbánatban élni? Júdás csökött lélek volt, nem foltos. Hiányos lelke volt. A 7 főbűn ugyanis hosszú távon legyalulja az emberi lelket. Az áruláshoz sok kisebb bűn készíti elő a „terepet”.
Korunk árulói
Megismerni a kanászt cifra járásáról – mondja a népdal. Megismerni az árulónak készülőt kétszínűségéről, telhetetlenségéről, hatalomvágyáról, pénzéhségéről, a kábítószerhez való viszonyáról, a hazugságairól, a pozícióhajhászásáról. És ezek „csomagban” vannak. Az árulás ugyanis nem egy pillanatnyi ötlet. Ha valaki hirtelen elárulja a többséget, mert nem lát át egy helyzetet, egy kis vétket követ el. Igazi büntetése a lelki gyötrelem, ami ezt követi. De az igazi árulók az árulás előtt és után is gyakran hoznak bajt a közösségükre és családjukra, és nemtelen eszközökkel élnek az árulás után is.
Írta:
Rákóczi Piroska
