1950 óta nem volt annyire magas az átlaghőmérséklet az oroszországi sarkvidék szárazföldi területein, mint idén. Júliusban a sarkköri tundrán átlagban 32 Celsius fok volt a napi hőmérsékleti maximum, és ez a rekordhőség már nem tekinthető csak egyszeri időjárási szélsőségnek. Az egyre intenzívebb tengeri jégolvadáson kívül a tartós meleg miatt az állandóan fagyott szibériai talaj, a permafroszt is olvadásnak indult, és ezek az egymást erősító folyamatok fokozatosan megváltoztatják az arktikus régió éghajlatát.

Rekordhőség jellemzi Szibéria sarkköri területeit, amit most az elmúlt évtizedek mérési adatai alapján most már tendenciózus folyamatnak lehet tekinteni, a globális felmelegedés egyik aggasztó következményeként.

Rekordhőség sújtja az oroszországi Arktisz vidékét

Az elmúlt hónapban az északi szélesség 60°-ától északra fekvő szárazföldi és tengeri területek több mint 70 százaléka volt melegebb az 1991-2020 közötti átlagértéknél, és e régió területeinek 12 százalékán a múlt hónap a három eddigi legmelegebb július egyike volt – derül ki az Európai Középtávú Időjárás-előrejelzések Központja által készített ERA5 adatkészletből. 

A legmagasabb hőmérsékleti értéket Oroszországban, a kelet-szibériai Léna-völgy középső részén mérték július 9-én és 10-én,

amikor a napi maximum meghaladta a 35 Celsius fokot, 

akárcsak a nyugat-oroszországi Troitszko-Pecsorszkban a múlt hónap későbbi szakaszában. Ezek az adatok Rick Thoman, az Alaszkai Klímaértékelési és Politikai Központ (ACCAP), illetve az Alaszkai Egyetem munkatársának az elemzéséből derültek ki – írja az IflScience tudományos hírportál. 

Mindezek mellett a közép-szibériai krasznojarszki határterületnek 1969 óta ez volt a legmelegebb júliusa, a szomszédos Szaha régióban található Szelagonciban pedig 32°C feletti hőmérsékletet mértek az Ogimet időjárás-információs szolgálat által gyűjtött adatok szerint. 

A júliusi extrém meleg azonban nem az egész arktikus területet érintette, hanem elsősorban Szibériát sújtotta, 

ezzel szemben a kanadai Nunavut északi részén hűvösebb volt a szokásos júliusi átlagnál, Alaszkában pedig 2011 óta az idei volt a leghidegebb július. 

További érdekes anomália, hogy a Jeges-tenger Svalbardtól északra fekvő víztömege is hűvösebb volt az átlagosnál annak ellenére is, hogy a Hudson-öböl térségében az 1979 -től elkezdett műholdas mérések óta még sohasem volt ennyire meleg a júliusi átlaghőmérséklet.

Az északi sarkvidék sokkal gyorsabb ütemben melegszik a globális átlagnál

A felmelegedés általános trendje a mérési adatok alapján meglehetősen egyértelmű. Az idei július a harmadik legmelegebb hónap 1950 óta, és az öt eddigi legmelegebb év volt 2010 óta a sarkköri régióban. 

Ez a tendencia az Amerikai Meteorológiai Társaság most hétfőn  közzétett éghajlati helyzetjelentésében is jól megmutatkozik, amely szerint 

2025 volt a második legmelegebb arktiszi év a 126 évre visszanyúló meteorológiai adatok szerint, 

és a felszíni levegő hőmérséklet is nagyjából a háromszorosával emelkedik a globális átlaghoz képest ebben a régióban.

 „Az elmúlt évek tanulmányai kimutatták, hogy az Arktisz sokkal gyorsabban melegszik, mint a bolygó többi része a tengeri jég olvadásából eredő visszacsatolás miatt, így nem meglepő, hogy minden idők rekordhőmérsékleteit látjuk most a magas szélességi fokokon” – nyilatkozta Alan Gerard meteorológus a Scientific American tudományos hírportálnak.

A légkör felmelegedése miatt az arktikus régióban egyre több tengeri jég olvad el a nyári hónapokban, a folyamatosan növekvő vízfelület pedig egyre nagyobb mértékben nyeli el a napsugárzást, ami felmelegíti a tengervizet, meggyorsítva ezzel a jég olvadását is. Ezt a két egymást erősító folyamatot nevezzük visszacsatolásnak.

Ezek a közelmúltbeli rekordhőmérsékleti adatok összefüggést mutatnak az Edinburgh-i Egyetem és a Kínai Tudományos Akadémia tudósai által vezetett kutatás, a szibériai permafroszt olvadásából származó metánkibocsátás mérési adataival is.

A kutatócsoport megállapította, hogy a növekvő erdőtüzek, a vizes élőhelyek aktivitásának változása és a gyors felmelegedés 

a permafroszt olvadásából származó metánkibocsátás szignifikáns növekedését mutatja, 

ami a Szibériában kibocsátott metán mennyiségének a megduplázódását eredményezte a 2010 és 2023 közötti időszakban.

Az arktiszi permafroszt -a talaj egész évben fagyott rétege -a világ egyik legnagyobb természetes széntárolója. Ha a permafroszt kienged, a talajban tárolt szerves anyagot a mikrobák szén-dioxiddá és metánná alakítják. A metán még a szén -dioxidnál is erősebb, bár rövidebb élettartamú üvegházhatású gáz.

A tanulmányt jegyző kutatók szerint a forróbb, szárazabb nyarak – mint amilyen a jelenlegi is –, ideális feltételeket teremtenek a hosszabb ideig tartó tüzek kialakulásához, amelyek  metánt szabadítanak fel a talajból, és felgyorsítják az állandóan fagyott talaj olvadását is.

A visszacsatolás öngerjesztő folyamatot indított el

Noha egyelőre a szibériai permafroszt olvadása miatt a légkörbe jutó üvegházgázok mennyisége globálisan még nem számottevő, de a felmelegedés felgyorsítja ezt a folyamatot – írják a tanulmányt jegyző tudósok. 

Amint azt a legutóbbi éghajlatváltozási jelentés megjegyezte, a csapadék mennyisége is növekszik a sarkköri térségben, ami fokozza a növénytakaró kiterjedését, ez pedig összetett és ellentmondásos hatással van a permafroszt olvadásának a sebességére.

A kutatók szerint ezért még nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a folyamat valóban egy éghajlati fordulópontot jelent-e. Mégis, amit most látunk példa nélküli, ami miatt a klímakutatók körében -a felmelegedés hatásait illetően- aggodalommal vegyes bizonytalanság uralkodik. 

„Végre elkezdtük megállítani a fosszilis tüzelőanyagokból származó metánkibocsátás növekedését, de a természetes rendszerek visszacsatolásai váratlanul erősödnek, ami a párizsi klímamegállapodás kudarcához vezet” – mondja Dr. Euan Nisbet, a londoni Royal Holloway Egyetem munkatársa.

 „Veszélyes időszak ez az éghajlat számára ”-fűzi hozzá a kutató. Noha a globális felmelegedés tendenciáival kapcsolatosan sok még a bizonytalanság, de az éghajlatváltozás ténye ma már aligha kérdőjelezhető meg.

Szibéria sarkköri területein:

• 1950 óta a legmagasabb júliusi hőmérsékleti értékeket mérték,
• és az elmúlt másfél évtizedben volt a térség öt legmelegebb éve,
• az egyre forróbb nyarak miatt intenzívebbé vált a tengeri jégolvadás és a permafroszt kiengedése,
• a visszacsatolás miatt ezért a sarkvidéki területek további felmelegedése várható.