Szent István király Intelmei nyomán – a XXI. század fiataljainak
Kedves Fiatalok!
Ti vagytok azok, akiknek kezében néhány évtized múlva ez az ország lesz. Nem azért mondjuk el a következőket, hogy a szükségesnél nagyobb terhet tegyünk rátok. Hanem azért, hogy tudjátok: számít, hogy kik lesztek.
Nemcsak az számít, milyen munkát választotok, mennyi pénzt kerestek, milyen diplomát szereztek, hány követőtök lesz, vagy hogy milyen életet tudtok magatoknak felépíteni.
Sokkal fontosabb kérdés:
Milyen emberré váltok közben?
Mert lehet valakinek sok pénze, de közben lehet, hogy nincs erkölcsi tartása. Lehet hatalma és közben mégis meglehetősen kevés bölcsessége. Lehet rengeteg ismerőse és közben lehet, hogy az illető mégis rettenetesen magányos. Lehet mindenről véleménye, miközben elképzelhető, hogy semmiről nincs egyéni meggyőződése. És – talán ez sem ismeretlen, – lehet valaki sikeres a világ szemében úgy, hogy közben belül teljesen elveszett.
Ezért, ha egyetlen dolgot kellene kiemelnünk az elkövetkezőkből az ez lenne:
Ne csak életet építsetek magatoknak. Előbb építsétek fel magatokat.
Hogy hogyan?
Szent István király közel ezer évvel ezelőtt fiának, Imre hercegnek írt Intelmeiben ugyanezért beszélt hitről, jellemről, bölcsességről, közösségről, igazságosságról, hagyományról, imádságról és irgalomról.
Szent István szellemében tehát, idén augusztus 20-án, Hozzátok szólnak ezek az „intelmek”. Ez a Ti örökségetek, mi csak „lefordítottuk” magyarról-magyarra, a mai kor kihívásaira. Olvassátok, használjátok bölcsen!
I. Őrizd meg a hitedet – és ne engedd, hogy mások mondják meg, miben higgy!
A XXI. század egyik legnagyobb kísértése nem az, hogy nincs elég információnk.
Hanem az, hogy túl sok van.
Naponta ezernyi hang beszél hozzád. Megmondják, mit gondolj, mit vásárolj, kit szeress, mitől félj, miért haragudj és azt is, hogy miért ne; egyszóval, hogy mi legyen a véleményed. És végül, majd azt is megpróbálják megmondani, ki vagy.
Ezért őrizd meg a lelked szabadságát! Tanulj meg gondolkodni, kérdezni, kételkedni – amikor kell! És hinni – amikor van miért! Ha hiszel Istenben, ne szégyelld! Ne csak vasárnap legyél keresztény! A hit ne egy dekoráció legyen az életedben, hanem az a mély alap, amelyből a döntéseid születnek!
Ne elégedj meg azzal sem, hogy egyszerűen csak „hiszel valamiben”. Ismerd meg, azt, Akiben hiszel!
Olvasd a Szentírást! Kérdezz! Tanulj! Keress olyan embereket, akiknek a hite nem csupán szavakból, hanem az életükből is látszik! Mert a hit nem menekülés a valóság elől. Éppen ellenkezőleg: képessé tesz arra, hogy szembenézz vele.
II. Ne csak fogyaszd a világot – építsd is!
A kultúrát nem készen kapjuk. Valaki mindig megalkotja. Valaki megírja a könyvet, megkomponálja a zenét, megfesti a festményt, megrendezi és leforgatja a filmet. De lehet, hogy másvalaki kitanul, majd másoknak is megtanít egy szakmát. Valaki templomot épít. Valaki vállalkozást indít. Valaki megment egy életet. Valaki ápol egy beteget. Valaki kiáll az igazság mellett akkor is, amikor ezért kinevetik, vagy éppen megalázzák.
Ne csak nézd, amit mások létrehoztak. Kérdezd meg: mit fogok én hozzátenni ehhez a világhoz?
A telefonod képernyője nem a világ. A közösségi média nem a valóság. Az algoritmus nem a törvény. A nézettség nem értékmérő. És a virálissá válás nem életcél. Használd a technológiát, de ne engedd, hogy a technológia használjon téged!
Ne csak fogyasztója legyél annak, amit mások készítettek. Legyen benned alkotóerő. Tanulj meg valamit igazán jól. Építs, javíts, írj, gondozz, taníts, vállalj felelősséget! Ne várd mindig, hogy valaki más oldja meg azt, amit te is megtehetnél. És ne gondold, hogy csak a nagy dolgok számítanak. Egy család felnevelése, egy tisztességes vállalkozás létrehozása, egy beteg ember ápolása, egy becsületes szakma gyakorlása, a hit megvallása és továbbadása, egy közösség megtartása mind, mind építés. De a legapróbb segítség, a legbátortalanabb kérdés: „Hogy vagy?” – ez is az.
A jövőt nemcsak azok alakítják, akik reflektorfényben vannak, hanem azok is, akik csendben valami jót hoznak létre.
III. Tiszteld azokat, akik előtted járnak!
Egy olyan korban, amely minden újat automatikusan jobbnak gondol, könnyű elhinni, hogy aki fiatal, az okosabb. Nem az. És az sem igaz, hogy aki idős, az feltétlenül bölcs.
Te mindenesetre hallgasd meg azokat, akik már jártak azon az úton, amelyre most lépsz. Kérdezd meg a nagyszüleidet. Beszélgess a szüleiddel. Olvasd el azok könyveit, akik már meghaltak. Mert lehet, hogy egy kétezer éves könyv többet tud rólad, mint a legújabb TikTok-videó. Ne dobd ki a múltat csak azért, mert múlt. A hagyomány nem börtön.
A hagyomány örökség.
A múltban is volt tévedés, igazságtalanság és bűn. De volt hit, bátorság, áldozat, tudás, hűség és bölcsesség is.
Tanulj különbséget tenni!
Ne a múlt foglya légy – hanem az örököse. És ne a jövőbe révedj! Éld a jelenedet úgy, hogy tudd: csak az tud valóban újat építeni, aki tudja, mire épít.
IV. Válaszd meg jól, kik vesznek körül!
Ma talán így mondanánk:
Mondd meg, kiket engedsz közel magadhoz, és megmondom, milyen emberré válsz.
Ha állandóan cinikus emberek között vagy, cinikussá válsz. Ha mindig mindenkit gyűlölő emberek között vagy, megtanulsz gyűlölni. Ha olyanok között élsz, akik mindent kinevetnek, előbb-utóbb te is kinevetsz mindent. Ha olyanok között vagy, akik dolgoznak, tanulnak, szolgálnak és felelősséget vállalnak, te is erősebb leszel.
Ezért ne csak azt nézd, hogy kik fogadnak el téged, hanem azt is, milyen hatással vannak rád.
Mert nem mindenki barát, aki kedves hozzád. És nem mindenki ellenség, aki figyelmeztet. Szükséged van olyan emberekre, akik mellett önmagad lehetsz, de akik akkor is szólnak, amikor tévedsz. Olyanokra, akik nem hízelegnek, hanem igazat mondanak. Olyanokra, akik nem lefelé húznak, hanem fölfelé hívnak. És neked is ilyennek kell lenned mások számára. Ne csak olyan társaságot keress, amelyben jól érzed magad. Olyat is, ahol valóban jobb emberré válhatsz.
V. Tanulj meg különbséget tenni igazság és ítélkezés között – Istené az ítélet!
Szent István az igaz ítéletre és a türelemre tanította fiát.
Ez különösen fontos volt Imre számára, hiszen arra kellett készülnie, hogy egyszer majd neki kell igazságot szolgáltatnia, döntéseket hoznia, és felelősséget vállalnia mások életéért.
Az igazságot fel kell ismerni. A rosszat rossznak kell nevezni. A bűnt nem szabad jónak hazudni.
De van valami, amit neked is meg kell tanulnod: nem te vagy Isten.
Nem látod az egész történetet. Nem tudod, mit hordoz a másik ember a szívében. Nem ismered minden döntésének előzményét. Te egy pillanatot látsz. Isten az egész történetet. Te egy mondatot hallasz. Isten az egész életet ismeri. Te a külsőt látod.
Ő a szívet.
Ezért ne ítélj el egy embert egyetlen pillanat alapján. Ma különösen könnyű ezt megtenni. Egy videórészlet. Egy szerencsétlenül megfogalmazott mondat. Egy fénykép. Egy komment. És máris megszületik az ítélet. Ne téveszd össze a véleményedet a teljes igazsággal. Ne bélyegezz gyorsan. Ne beszélj ki másokat. Ne élvezd más bukását. Ne építsd a saját erkölcsi fölényedet mások megszégyenítésére. Van különbség az igazság kimondása és a megalázás között. Van különbség a figyelmeztetés és a kibeszélés között. Van különbség a felelősségre vonás és a bosszú között. Van különbség a határhúzás és a gyűlölet között. És van különbség aközött, hogy véleményed van valamiről, és aközött, hogy valakit végérvényesen elítélsz.
Mi van, ha tévedsz? Ez nem szégyen. A szégyen az, ha már nem vagy képes felismerni, hogy tévedhetsz. De ne értsd félre: a szeretet nem vakság.
A megbocsátás nem azonos a következmények eltörlésével.
Az irgalom nem naivitás. A szeretet nem azt jelenti, hogy feladod az igazságot. De, amikor olyan dologról van szó, amelynek teljes igazságát csak Isten ismeri: engedd el az ítéletet.
Tedd le Isten kezébe. Mert Ő nemcsak igazságos.
Ő irgalmas is.
Ő látja a teljes képet. Ezért az ítélet nála van a legjobb helyen. Te pedig keresd az igazságot, de ne veszítsd el közben az irgalmat!
VI. Legyen hely melletted annak is, aki más!
De először tanuld meg felismerni, ki tartozik hozzád. Őrizd a családi kapcsolataidat. Ne engedd, hogy a világ zaja lassan eltávolítson azoktól, akiknek valóban szükségük van rád, és akikre te is rá vagy bízva. Vigyázz a szűk baráti körödre. Ne legyen száz ismerősöd, miközben egyetlen ember sincs, akit éjjel felhívhatsz, ha bajban vagy.
Gondolkodj koncentrikus körökben.
Isten sem káoszt teremtett, hanem rendet. A szeretetnek is van rendje. Először azok állnak hozzád a legközelebb, akiket rád bízott: a családod, a szüleid, a házastársad, a gyermekeid, a testvéreid, a valódi barátaid. Őket követik azok, akikkel egy közösségben élsz.
És innen nyílnak egyre tágabbra a körök azok felé, akiket nem ismersz, akik másként gondolkodnak, vagy segítségre szorulnak.
Ne adj több figyelmet egy idegen véleményvezérnek, mint a saját édesanyádnak. Ne legyél kedves mindenkivel az interneten, miközben otthon türelmetlen vagy azokkal, akiket Isten rád bízott. És tanulj meg különbséget tenni.
Ismerd fel, ki a barátod és ki az ellenséged.
Ne gyűlöld az ellenségedet – de ne nevezd barátodnak csak azért, mert kedvesen beszél hozzád.
Tanulj különbséget tenni vendég és betolakodó között.
A vendég belép az ajtódon, de tiszteletben tartja az otthonodat. A betolakodó be akar lépni, és közben azt akarja, hogy az otthonod szabályait is ő határozza meg. A vendéget szeretettel fogadd. A betolakodóval szemben légy határozott. Ez nem gyűlölet.
Légy szeretetteljes, de ne légy naiv.
Légy nyitott, de ne légy könnyen manipulálható. Légy irgalmas, de ne nevezd jónak a rosszat. Bocsáss meg, de tanulj abból, ami történt. A szeretet nem azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanakkora helyet adsz az életedben.
A szeretet attól bölcs, hogy tudja, kiért mekkora felelősséggel tartozik. A szeretetnek vannak körei.
VII. Ne bízz mindig a saját fejedben – kérj tanácsot!
Ez talán az egyik legnehezebb intelem a mai ember számára.
Mert azt tanultuk:
„Légy önmagad!”
Ez szép gondolat. Csakhogy van egy probléma:
Mi van akkor, ha még nem tudod, ki vagy? Mi van akkor, ha a pillanatnyi érzéseidet összekevered az identitásoddal? Mi van akkor, ha a vágyaid, ha a félelmeid vezetnek? Mi van akkor, ha az algoritmusok, vagy, ha a kortársaid hangosabbak?
Szent István ezért beszél a jó tanács fontosságáról.
Ne egyedül akarj mindent kitalálni.
Keress bölcs embereket. Legyenek mestereid. Legyenek olyan barátaid, akik nem mindig azt mondják, amit hallani szeretnél. És ne csak akkor keress bölcs embert, amikor bajba kerültél. Legyen az életedben olyan ember, akinek megengeded, hogy kérdezzen, figyelmeztessen és akár ellent is mondjon neked. Mert aki soha nem engedi, hogy kijavítsák, előbb-utóbb a saját tévedéseinek foglya lesz.
Aki azonban képes elismerni, beismerni saját korábbi tévedéseit, az képes növekedni. Ne félj attól, hogy nem tudsz mindent.
A bölcs ember nem az, aki minden kérdésre tud válaszolni, hanem az, aki tudja, kitől kell kérdeznie.
VIII. Ne szégyelld, hogy magyar vagy – de ne hidd, hogy ezért másoknál több vagy!
Szeresd Magyarországot.
Ismerd a történelmét. Ismerd a nyelvedet. Ismerd azokat, akik előtted éltek. Tudd, mit örököltél.
Aki valóban szereti a hazáját, nem csak dicséri – hanem építi is!
Dolgozz érte. Tanulj. Alkoss. Vállalj felelősséget. Segíts a rászorulónak. Tartsd tiszteletben a közös szabályokat. Fizesd meg tisztességgel, amivel tartozol. Ne csalj. Ne rombold. Ne lopd el más jövőjét.
Ne csak azt kérdezd:
„Mit ad nekem Magyarország?”
Kérdezd meg:
„Mit adok én Magyarországnak?”
A haza örökség, amelyet kaptál, és amelyért felelősséggel tartozol. Otthon, ahova mindig visszatérhetsz. Egy hely, amelyre igazán büszke lehetsz, egy csoda, ahova te születtél és amivel az ideérkezők ámulva ismerkednek…
Aki szereti a hazáját, nemcsak örökölni akarja, hanem jobb állapotban akarja továbbadni.
IX. Ne engedd, hogy elnémítsák a lelkedet!
Szent István az imádságot a királyi élet egyik legfontosabb támaszának tartotta.
Ma talán így kellene mondanunk:
Tanulj meg időnként offline lenni.
Tedd le a telefont. Kapcsold ki az értesítéseket. Ülj csendben. Menj ki a természetbe. Olvass. Gondolkodj. Menj templomba és kezdj el imádkozni.
És tanulj meg hallgatni is! Mert aki folyamatosan zajban él, egy idő után már a saját lelkiismeretét sem hallja. A telefonod minden pillanatban képes elterelni a figyelmedet. De a figyelmed az életed egyik legnagyobb kincse.
Amire a legtöbb időt szánod, lassan annak adod az egész életedet!
Ezért tedd fel magadnak néha a következő kérdéseket:
Mire megy el az időm? Mit nézek? Mit hallgatok? Kinek a hangja van a fejemben? Milyen emberek gondolatai alakítanak? És marad-e egyáltalán hely a csendnek?
Mert nemcsak a testednek van szüksége pihenésre. A lelkednek is. A csend nem üresség.
A csendben gyakran végre meghalljuk azt, amit a zajban egész életünkben próbáltunk elnyomni.
X. Ne a sikert keresd mindenáron – hanem válj jó emberré!
Ez legyen az utolsó és talán a legfontosabb intelem.
Ne akarj mindenáron gazdag lenni! Ne akarj mindenáron híres lenni! Ne akarj mindenáron győzni! Ne akard, hogy mindig neked legyen igazad!
Legyél jó!
Légy erős, de ne kegyetlen! Légy magabiztos, de ne gőgös! Légy sikeres, de ne válj a siker szolgájává! Légy gazdag, ha az élet ezt adja neked, de ne válj a pénz rabjává! Légy szép, de ne légy hiú és főleg ne csinálj a testedből árucikket! Légy okos, de ne nézd le azt, aki kevésbé művelt! Légy szabad, de tanulj meg önmagadon uralkodni! Légy bátor, de ne keresd a veszélyt! Légy igazságos, de soha ne felejtsd el az irgalmat!
Ezért törekedj olyan életre, amelyben az erő és a szelídség, az igazság és az irgalom, a szabadság és a felelősség együtt vannak jelen.
Mert végül nem az lesz a legfontosabb kérdés, hogy mennyit szereztél.
Hanem, hogy kivé lettél?
Készítette:
Földi-Kovács Andrea és Földi László
