„Repetitio est mater studiorum”, vagyis „Ismétlés a tudás anyja.”- akár „atyja” is lehet. A lényeg, hogy időnként gyakran érzünk készítést arra, hogy ismételgessünk valamit, különösen akkor, ha a korábbi figyelmeztetés be is teljesül. És nem azért, mert „jóleső” elégtétel, hogy ugye megmondtam, hanem azért, mert örök érvényű törvény kap megerősítést, hogy odafigyeléssel a legnagyobb kihívások is kezelhetők, esetleg elkerülhetők.

Történt ugyanis, hogy korábban, még a megboldogult Magyar Nemzet napilapban és nem utódjában, a heti magazinban megjelenhetett egy cikkem arról, hogyan lenne elkerülhető Magyarország szuverenitásának elvesztése. No nem egy végeláthatatlan stratégiai logika sorra kell gondolni, hanem egyszerű felismerésből adódó lépésre. Akkor ott – ma is ezt állítom – az került kifejtésre, hogy nem Fidesz kontra Tisza, az április választás tétje és ütközetének szereplői, hanem a magyar gazdasági erőtér és a külföldi pénzügyi érdekkör összecsapása kap főszerepet, mégpedig a magyar gazdaságban rejlő lehetőségek birtoklásáért. Vagyis, ki uralja hosszútávon Magyarországot? Mert aki a föld, azé az ország, mármint szimbolikus értelemben. Az akkori javaslat lényege az volt, hogy a magyarországi gazdasági érdekcsoportoknak – legyenek tagjai a NER-nek, vagy létezzenek azon kívül – össze kell fogniuk, újra kell osztani a lehetőségeket és közösen vissza kell verni a külföldi nyomulást.

Egyszerűen azért, mert a Tisza mögött lévő külföldi érdekeltségű támogatási struktúra hatalomra jutva bekebelezi a teljes magyar gazdasági potenciált. Gyorsan teszi vagy lassan nem is érdekes, hisz a világban zajló hangos ütközetek úgy is elnyomják a Magyarországon folyó aljasságot. És lám-lám, így is történik, mivel gazdasági guruink, egymás legyőzését célzó háborúja tálcán kínálja a nevető harmadik félnek a lehetőségeket. Még egyszerűbben fogalmazva, a „19-re húzott lap” nem jött be, a parti befuccsolt, mindenki üres zsebbel mehet majd haza, még azok is, akik magyar üzletemberként ott álltak – takarásban – a Tisza Párt kampány akciói mögött.

A forgatókönyv – csak az ismétlés kedvéért – az alábbi: a NER tagjainak vagyonát, a törvényi handabandával elveszik. Ez még egyes magyar gazdasági szereplők bevonásával történik, hisz konszolidálni szükséges a rablásból származó átmeneti zűrzavart. Hogy aztán megindulhasson a külföldi gőzhenger nagyszabású privatizációs forgatókönyv szerint. A gond csak az, hogy ebben a periódusban már a magyar segítőkre sem lesz szükségük, és tőlük is „kiprivatizálják,” ami megtetszik az idegen csapatok urainak. Számukra a cél kettős. Egyfelől jó üzlet azoknak, akik nem magyarként képesek vagyonukat növelni a könnyű zsákmánnyal. A másik, immáron politikai megtestesülés, hogy végre a magyar nemzet képtelen lesz kiszabadulni a nyakára tett hámból. Az úgynevezett „hajlandók” koalíciójának vezetői ezúton kívánják a Trianonban – 1920-ban – elkövetett „tévedésüket” korrigálni, azaz egyharmadot sem hagyni meg magyar tulajdonban, mert lám-lám az elmúlt száz év során nem sikerült teljes egészében tönkre tenni Magyarországot. Ráadásul, elegük van a Nyugat kevély urainak abból, hogy az elmúlt száz év alatt folyamatosan azzal kellett szembesülniük, hogy a magyarok mindig kitalálnak valami rebellióra alkalmas élethelyzetet.

Hát, így! Magyarország polgáraink rossz döntése, mely külső, jól tervezett akcióképes befolyásolásra épült, lehetőséget adott arra is, hogy ismét „mohácsi” következménnyel szembesüljünk. Mohóság, önzés, irigység és persze a bosszúvágy vezetett a kompromisszum képtelenséghez. Az ország gazdasága fölötti irányítás elvesztésének következménye a szuverenitás végének kezdetét vizionálja. Persze lehet ellenvetni, hogy a leírtak média okoskodás és nincs ilyen törekvés a Tisza párt egyes tagjai részéről. Hát persze, hogy nincs, mivel ezt a rulettet nem látható asztal körül játszák, hanem olyan formában, ahol a téteket is fejben tartják számon a bevont kiváltságos erőterek. Vagyis nem buták játéka, hisz a rulett még felfedett asztalnál sem egyszerű dolog. A Tisza kormány egyes tagjainak cselekedetei pedig – mivel többségük nem ismerője „csak” végrehajtója a valódi akaratnak – az elterelő hadművelet része. Amikor egyre többen rájönnek erre, eljöhet még az a pillanat, hogy mégsem lesz igazam eme jóslattal. ( Szívből örülnék neki!)  Mivel ez azt jelenti, hogy ismét képesek vagyunk totális, kérdőjel nélküli összefogással életre kelteni annak a bizonyos magyar virtusnak a szellemét 500 évvel a Mohácsi összeomlás után. És végre tanulunk a példákban oly gazdag történelmünkből.

Írta:
Földi László