Kolumbia, Ecuador és az Egyesült Államok minden korábbinál szorosabban összehangolja a kábítószer-kereskedő és fegyveres szervezetek elleni műveleteit. A cél immár nem egyszerűen egy-egy kartell meggyengítése, hanem egy egész regionális biztonsági rendszer kialakítása. Csakhogy a latin-amerikai tapasztalat szerint a bűnszervezetek ritkán tűnnek el: inkább útvonalat, országot, üzleti modellt és fegyverbeszerzési csatornát váltanak.

Kolumbia feladta a békekeresést

Az egyik legnagyobb fordulat Kolumbiában történt. Abelardo De La Espriella augusztus 7-i hivatalba lépése után az új vezetés gyakorlatilag lezárta elődje, Gustavo Petro tárgyalásokra építő „teljes béke” politikájának korszakát, és katonai offenzívát hirdetett az illegális fegyveres szervezetek ellen.

Ennek első látványos jele volt az augusztus 27-i Amón hadművelet Guaviare megyében. A kolumbiai légierő bombázta a korábbi FARC egyik disszidens frakciójához tartozó Jorge Suárez Briceño Blokk táborait, majd kommandósok vonultak be a térségbe. A kormány első mérlege szerint nyolc fegyveres meghalt, miközben 11 gépkarabélyt és öt géppuskát foglaltak le. De La Espriella az akció után arról beszélt, hogy Kolumbia „támadásba lendült”, és a fegyveres szervezetek vezetőinek többé nem lehetnek biztonságos menedékei az országban.

A váltás regionális következményekkel jár. Kolumbia augusztusban csatlakozott az Egyesült Államok kezdeményezésére létrehozott Amerikák Kartellellenes Koalíciójához, az A3C-hez, amelyet az Escudo de las Américas, vagyis az Amerikák Pajzsa kezdeményezéshez kapcsolnak. A közel húsz országot tömörítő együttműködés célja nem pusztán az információcsere, hanem közös műveletek előkészítése is.

Valamit kezdeni kell a nyitott határokkal is

A kolumbiai offenzívát különösen Ecuador figyeli közelről. Gian Carlo Loffredo ecuadori védelmi miniszter szerint éppen az jelenti az egyik legnagyobb veszélyt, hogy a Kolumbiában nyomás alá kerülő fegyveres csoportok egyszerűen átkelnek a határon.

Quito ezért már nem alkalmi, egymást tükröző határ menti műveleteket akar, hanem tartós kolumbiai–ecuadori együttműködést: közös parancsnoki pontokat, hírszerzési adatcserét és olyan egységeket, amelyek gyorsan reagálhatnak a váratlanul felbukkanó célpontokra. Az Egyesült Államok Déli Parancsnoksága szintén bekapcsolódott az együttműködésbe.

Vagyis a latin-amerikai kormányok attól tartanak, hogy egy sikeres helyi fellépés nem feltétlenül felszámolja, hanem csupán arrébb tolja a szervezett bűnözést.

A kartellek logisztikai rendszerét támadják

Ecuador közben saját területén is nagyszabású akciókat hajt végre. Az augusztus 26-i Factoría és Jericó műveletekben a hatóságok egyszerre csaptak le a Los Lobos és a Los Choneros hálózataira.

Az ecuadori adatok szerint 43 embert fogtak el, mintegy 2,5 tonna kábítószert, több mint egymillió dollár készpénzt, 25 lőfegyvert és közel ezer lőszert foglaltak le. Lefoglaltak egy repülőgépet, és két illegális leszállópályát is azonosítottak.

A műveletek azt is megmutatták, mennyire nemzetközivé váltak ezek a hálózatok. Ecuadorban két mexikói állampolgárt is elfogtak, akiket a hatóságok a Jalisco Új Generáció Kartellhez, a CJNG-hez kötnek. A gyanú szerint Los Lobos tagjaival együttműködve repülőgépes kokainszállításokat szerveztek Mexikó és az Egyesült Államok felé.

Tehát mára a „kolumbiai”, „ecuadori” vagy „mexikói kartell” kifejezés egyre kevésbé írja le pontosan a valóságot. A szervezetek határokon átnyúló üzleti hálózatokként működnek, egymás infrastruktúráját, kikötőit, repülőtereit és fegyveres kapacitásait használva.

A drog mellé fegyver is kell

A nagyszabású állami offenzívák ezért egy másik piacot is mozgásba hozhatnak: az illegális fegyverkereskedelmet.

A mexikói hatóságok adatai szerint 2024 októbere és 2026 júliusa között több mint 30 ezer lőfegyvert foglaltak le, és Omar García Harfuch biztonsági miniszter szerint ezek több mint 80 százaléka az Egyesült Államokból érkezett. Claudia Sheinbaum mexikói elnök valamivel óvatosabb, 75 százalék körüli arányról beszélt.

A fegyveráramlás pedig nem elméleti probléma. Amerikai hatóságok augusztus elején számoltak be egy arizonai hálózat felszámolásáról, amely nagy teljesítményű fegyvereket és hatalmas mennyiségű lőszert juttatott mexikói vásárlókhoz. A nyomozás során több mint száz fegyvert és 125 ezer lőszert foglaltak le; az arzenálban .50-es kaliberű Browning géppuska, Barrett puska és AR–15 típusú fegyverek is voltak.

Miközben tehát Washington egyre mélyebben bekapcsolódik a latin-amerikai kartellek elleni hadjáratba, az Egyesült Államok saját civil fegyverpiaca továbbra is az egyik legfontosabb utánpótlási forrása azoknak a szervezeteknek, amelyek ellen a hadjárat folyik.

A kartellek Európában is egyre aktívabbak

A beszerzési útvonalak ráadásul diverzifikálódnak.

Az amerikai igazságügyi szervek szerint a CJNG négy embere Európába utazott, hogy géppuskákat, gránátvetőket, aknavetőket és lőszereket próbáljon vásárolni Csehországban. A vádirat szerint a fegyverekért részben fentanillal és metamfetaminnal fizettek volna. A gyanúsítottakat júniusban elfogták, közülük kettőt később kiadtak az Egyesült Államoknak.

Ez azért lényeges, mert azt mutatja, hogy a kartellek már nem kizárólag az amerikai–mexikói határ menti fegyvercsempészetre támaszkodnak. Ha az egyik útvonal veszélyessé válik, új beszállítókat keresnek – ugyanúgy, ahogy a drogkereskedelemben is új kikötők és tranzitországok jelennek meg, amikor egy régi útvonalat lezárnak.

Az „ukrán fegyverszál” egyelőre nem bizonyított

Az orosz sajtóban ezzel párhuzamosan megjelent az az állítás, miszerint a latin-amerikai feketepiacon Ukrajnának korábban átadott nyugati fegyverek is felbukkanhatnak.

Ezt azonban jelenleg érdemes külön kezelni a bizonyított fegyvercsempészeti útvonalaktól. A mostani latin-amerikai forrásokban és a régió hatóságainak nyilvános adataiban nem található olyan perdöntő bizonyíték, amely érdemben alátámasztaná, hogy az ukrajnai háborúból származó fegyverek jelentős mennyiségben jutottak volna latin-amerikai kartellekhez.

Ugyanakkor ezt nem is lehet kizárni. Ami biztos: az amerikai eredetű fegyveráramlásról konkrét lefoglalások, vádiratok, útvonalak és mexikói kormányzati adatok állnak rendelkezésre.

Egy új latin-amerikai biztonsági rendszer születik

Szóval, azt látjuk, hogy egy regionális biztonsági rendszer kezd kialakulni, amelyben az Egyesült Államok hírszerzési, katonai és technikai támogatást nyújt, miközben Ecuador például kifejezetten arra törekszik, hogy maga váljon az együttműködés egyik központjává. Quito azt szeretné, ha az A3C csendes-óceáni hírszerzési fúziós központja Ecuadorban működne, a koalíció közös műveleteinek megkezdését pedig novemberre tervezik.

A kérdés az, hogy ez a stratégia képes lesz-e többre, mint a fegyveres csoportok egyik országból a másikba szorítására. Mert a kartellek elleni háborúban minden bezárt útvonal új útvonalat, minden elvesztett fegyverraktár új beszállítót, minden felszámolt helyi sejt pedig új szövetséget teremthet.

Latin-Amerikában ezért nem egyszerűen egy újabb kartellellenes kampány kezdődött. A kontinens kormányai most azt próbálják megakadályozni, hogy a szervezett bűnözés gyorsabban alkalmazkodjon a regionális együttműködéshez, mint ahogy az államok képesek összehangolni az ellene folytatott harcot.