Az ördög ott aludt a részletek között. Nem mondom, hogy horkolt, inkább csak úgy fujtatott. A részletek kényelmesek voltak. És hasznosak. De egyáltalán nem egyenértékűek.

Például ott volt a filozófia. Egyszerűen nem fért bele. Mert a normális filozófusok szerint a rossz az mindig valami jó hiánya. A rossz az ördög nélkül is magyarázható. Mivel az ördög így kiszorult a társadalomtudományok alapját jelentő tárgyból, elhelyezkedett abban a szövegkörnyezetben, ahonnan Istent szorították ki a tudósok. Ezért rejtőzködhetett szociológiai és pszichológiai könyvek részletei közé. Jóhiszemű olvasók ma sem látják meg, pedig a tevékenységének komoly jelei vannak. Addig forgatott ki szavakat és fogalmakat, amíg akkora összevisszaság keletkezett a tudományban, mint egy keleti bazárban, csak itt nem tárgyakat, hanem tantárgyakat értékesítettek. De hogyan történhetett ez meg?

A részletnácik

Az ördög, a tiszta szellem, az embernél ezerszer intelligensebb, de emberek nélkül semmire sem ment volna. Viszont neki nem akármilyen ember kellett. Rájött, hogy olyanokra van szüksége, akiknek nagyon fontosak, sőt mindennél fontosabbak a részletek. A nyelvtannácik mintájára elnevezte őket részletnáciknak. Ők azok, akik a tiltott gyümölcsben kukacoskodnak. De a jó gyümölcsöket sem egyben fogyasztják. Először lehántják a héját, majd a csupaszon maradt termésből kiszedik a magokat, és a maradékról megállapítják, hogy nem felel meg a követelményeiknek.

Hogy néz ki ez a módszer a gyakorlatban?

Vegyük például a Biblia teremtéstörténetét! A részletnácik elolvassák a szöveget és utána azzal akarják hitelteleníteni, hogy az lehetetlen, hogy előbb szét lehessen választani a sötétséget a világosságtól és csak utána teremtse Isten a napot. S mivel ez lehetetlen, így biztos, hogy nincs is Isten.

Sok ilyen részletnácizás folyt a történelem során. Főleg a felvilágosodás óta. Mert akkor az ördög nagy fényességet csinált az emberi agyakban. De ez nem volt neki elég. Atomi szintre akarta vezetni az embert. Hatalmas fényáradást akart. Ő maga legyen a világosság oka, nem ez a könyörülő, minden megbánt bűnt megbocsátó Atya. És így megszületett a hirosimai és nagaszaki robbantás. Óriási fényhatás, rengeteg halott, az ember olyan eszközt szerkesztett magának, amivel kipusztíthat minden életet a földről. Egy baj volt: a nevető meteorológus.

Az atombomba tudósai ugyanis a robbantás előtt megkérdeztek egy légkörtudóst arról, hogy nem lesz-e a robbantásnak hatása az éghajlatokra. A meteorológus nagyot nevetett és azt mondta, hogy egy ilyen bombának akkora szerepe van a glóbuszon, mint egy fecske fingnak egy 2000 fős falu légterében. De hogyan tud ilyen előzmények után az ördög a részletek között szunyókálni?

Megtalálta a legfőbb helyét

Amint láttuk, az ördög ma már nyugodt. Megtalálta végső helyét. Elérte a dicsőséget, amire mindig is vágyott. Megérkezett ugyanis a teológiai szövegekbe. Pontosabban: a teológiai szövegekben olyan részletek vannak, amelyek őt jól eltakarják. De nem baj-e ez neki, aki úgy örült, hogy hatalmas fényt csinált? Nem bántja, hogy nem látszik? Nem, nem bántja, mert Istent akarja utánozni. Isten a teremtés után a hetedik napon megpihent. Az ördög azt hitte, hogy akkor jár jól, ha ő is megpihen, és ehhez a szépirodalmat választotta, de belealudt egy emberének a művébe, mert az szövegként és nem tanulságot hordozó történetként került papírra. Az ördög azonban egyszer majd fölébred. S bár mi, emberek ezerszer butábbak vagyunk, mint ő, biztosan tudjuk, hogy mire ébred. Nem fog örülni neki…

Írta:
Rákóczi Piroska