A multipolaritás nem valamiféle készülő új világrend, hanem már létező állapot, amelyhez azonban egyelőre nem épültek ki a megfelelő intézmények és együttműködési mechanizmusok – talán ez a legerősebb közös gondolata a Valdaj Klub fiatal kutatóinak új jelentésében.

A Beyond the Pattern: The World of Real Multipolarity című, májusi keltezésű tanulmányt a Valdai–New Generation program résztvevői készítették, és június 1-jén mutatták be Szentpéterváron. A kötet öt nagy területen vizsgálja, mi történik az amerikai dominanciára épülő korábbi világrend felbomlása után.

A jelentés külön érdekessége, hogy nem próbál egységes ideológiai programot gyártani a multipolaritásból. A szerkesztő, Timofej Bordacsov előszavában hangsúlyozza: az öt fejezet önálló tanulmány, a szerzők következtetései helyenként egymással is vitatkoznak. A közös kérdés inkább az, hogy a sokközpontúvá váló rendszer képes-e valamilyen működő renddé összeállni.

A BRICS nem új keleti blokk

Az első fejezet egyik fontos állítása szerint hiba volna a multipoláris világot új hidegháborúként elképzelni. A feltörekvő hatalmak nem rendeződnek két merev táborba: India például egyszerre mélyíthet bizonyos kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, őrizheti stratégiai együttműködését Oroszországgal, és tarthat fenn pragmatikus kapcsolatot Iránnal.

A jelentés ebből vezeti le a BRICS sajátos szerepét is. A szerzők szerint a szervezet nem Amerika-ellenes blokk, hanem a multipoláris rendszer egyik leképeződése. Tagjai közül egyiknek sem érdeke egyszerűen megszakítani kapcsolatait Washingtonnal, és katonai vagy gazdasági konfrontációra sincs közös hajlandóság. A valódi kérdés ezért nem az, képes-e a BRICS „legyőzni” az Egyesült Államokat, hanem hogy ki tud-e építeni olyan pénzügyi, technológiai, kereskedelmi és diplomáciai együttműködést, amely nagyobb mozgásteret biztosít tagjainak.

A szerzők szerint éppen itt látszik a multipolaritás jelenlegi gyengesége is. A nagyobb önállóság iránti igény gyorsabban növekszik, mint az azt alátámasztó intézményi kapacitás. A BRICS egyelőre inkább koordinációs fórum, mint közös válságkezelési mechanizmus; tagjai eltérő nemzeti érdekeket követnek, különböző mértékben kötődnek a nyugati piacokhoz és technológiákhoz, miközben egymással is versenyeznek befektetésekért és erőforrásokért.

Már a jelentésekből is többpólusú lett a világ

A második fejezet továbbviszi ezt a gondolatot, és bevezeti a „jelentések multipolaritásának” fogalmát. A szerzők szerint nem egyszerűen a hatalom oszlik meg több központ között: megszűnőben van az az időszak is, amikor egyetlen politikai és fejlődési modell univerzális mintaként próbálhatta meghatározni a világot.

A Globális Dél ebben az értelmezésben nem pusztán földrajzi kategória. A gyarmati múlt, a globális intézményekben tapasztalt egyenlőtlenségek és a stratégiai autonómia igénye közös politikai nyelvet teremtett számos, egyébként nagyon különböző állam számára. A BRICS összetartó ereje sem közös ideológiából vagy identitásból fakad, hanem abból, hogy tagjai különböző fejlődési utak és nemzeti értékrendek legitimitását akarják megőrizni.

A kereskedelem már nemcsak kereskedelem

Talán a jelentés legkézzelfoghatóbb része a gazdaság „fegyveresítéséről” szóló fejezet. Ennek tézise szerint a globális gazdaság az optimalizáció logikájáról fokozatosan a biztonsági logikára áll át. Vámok, pénzügyi szankciók, exportkorlátozások, befektetés-ellenőrzés, kritikus nyersanyagok, technológiai szabványok és adatpolitika egyre inkább geopolitikai eszközzé válnak.

A szerzők három szintre bontják ezt az új rendszert. Az Egyesült Államok, Kína, Oroszország és az Európai Unió képesek a nemzetközi rendszer egyes szabályait vagy szűk keresztmetszeteit alakítani. A középhatalmak – például India, Japán vagy Brazília – alkalmazkodnak, közvetítenek és saját mozgásterüket igyekeznek növelni.

A kisebb államok legfontosabb feladata pedig már nem a saját gazdasági kényszerítő eszközök kiépítése, hanem sérülékenységük csökkentése: beszállítók diverzifikálása, tartalék kapacitások építése és a túlzott függőségek elkerülése.

Ez a logika vezet a fejezet talán legsötétebb következtetéséhez: a geopolitikai megfelelési költségek és ellátási kockázatok lassan nem rendkívüli zavarok, hanem a gazdasági működés állandó költségei lesznek.

A Globális Dél számára a kulcsszó: szuverenitás

Külön fejezet foglalkozik a Globális Déllel, a gyarmati örökségtől a digitális szakadékon és a kábítószer-kereskedelmen át a klímaváltozásig. A szerzők ezeket első látásra nagyon különböző problémákat egyetlen fogalom köré rendezik: szuverenitás.

A tanulmány szerint az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok egyre kevésbé egyszerűen alkalmazkodni próbálnak a meglévő világgazdasági rendszerhez. Regionális kereskedelmi rendszerekkel, saját iparpolitikával, technológiai autonómiával és Dél–Dél együttműködéssel inkább arra törekednek, hogy maguk határozhassák meg fejlődési modelljüket. Ugyanakkor a jelentés arra is figyelmeztet, hogy belső intézményi kapacitások nélkül az autonómiára törekvő politika is könnyen töredezett és külső nyomásnak kitett marad.

Nem új világrend, hanem „menedzselt töredezettség”

A kötet utolsó fejezete Európát, Közép-Ázsiát és az Északi-sarkvidéket vizsgálja. Három egészen eltérő térség, de a szerzők szerint ugyanaz a folyamat látszik bennük: a korábbi egységesebb nemzetközi struktúrákat részleges, egymást átfedő regionális rendszerek váltják fel.

A végkövetkeztetés ezért nem egy harmonikus, kész multipoláris világrend képe. A tanulmány inkább „menedzselt fragmentációról” beszél: stabilabb regionális blokkok, rugalmas együttműködések és nyílt versengési övezetek létezhetnek egymás mellett.

Ebben áll talán a jelentés legfontosabb felismerése is. A multipolaritás önmagában nem rendszer, hanem állapot. Akkor válhat működő világrenddé, ha a nagyobb politikai önállóságra törekvő államok képesek konkrét kérdésekben – pénzügyekben, technológiában, ellátási láncokban vagy diplomáciában – tartós együttműködési mechanizmusokat létrehozni. Ha nem, akkor a sokpólusúság nem feltétlenül nagyobb egyensúlyt, hanem hosszú időre elnyúló bizonytalanságot jelenthet.