Alig két hónappal létrehozása után aktiválták a Szaúd-Arábia, Törökország és Pakisztán által megkötött Mekkai Védelmi Szövetség kollektív védelmi mechanizmusát. A három ország katonai erők és képességek gyors szaúd-arábiai telepítéséről döntött, kinevezte a szövetség első főtitkárát, és kimondta: biztonságuk oszthatatlan. A megállapodás ezzel deklarációból működő katonai struktúrává kezd átalakulni.

Elindult a kollektív védelem gyakorlati végrehajtása

A Mekkai Védelmi Szövetség Stratégiai Politikai és Védelmi Bizottsága október 5-én rendkívüli ülést tartott Rijádban a Szaúd-Arábiát érő támadások és fenyegetések miatt.

A török, szaúdi és pakisztáni fél közös nyilatkozata szerint elfogadták a találkozót megelőző politikai és katonai konzultációk ajánlásait, majd úgy döntöttek, hogy „azonnal” megkezdik a kollektív védelmi kötelezettségek gyakorlati végrehajtását. Ennek részeként rendelkezésre bocsátják az előzetesen egyeztetett katonai erőket és képességeket, és gondoskodnak azok gyors Szaúd-Arábiába telepítéséről.

A közlemény szerint a cél a készültség fokozása, a katonai integráció erősítése és a közös fenyegetések elleni fellépési képesség növelése.

Ez már minőségileg más szint, mint egy politikai szolidaritási nyilatkozat.

Az augusztusban aláírt megállapodás szerint az egyik tagállamot érő fegyveres támadást mindhárom ország elleni támadásnak kell tekinteni. Az októberi döntéssel ezt az elvet először kezdték konkrét katonai intézkedésekké alakítani.

Mekka és Medina támadása húzta meg a vörös vonalat

A rendkívüli ülés közvetlen előzménye a jemeni konfliktus újabb súlyos eszkalációja volt.

A szövetség közös nyilatkozata elítélte a Mekka és Medina elleni támadási kísérleteket, valamint a szaúdi városokat, civil és gazdasági infrastruktúrát érő támadásokat. Ankara és Iszlámábád külön is méltatta a szaúdi fegyveres erők fellépését.

Mindeközben a szaúdi támogatású jemeni kormányerők jelentős offenzívát indítottak a húszik ellen a Vörös-tenger partvidékén és a Báb el-Mandeb térségében. A Reuters szerint a kormányerők visszaszerezték Mokha kikötőjét és pozíciókat foglaltak el a stratégiai szoros környezetében, miközben Szaúd-Arábia nagyarányú légicsapásokkal támogatja a műveletet.

A Mekkai Paktum aktiválása így nem egy elméleti válságkezelési gyakorlat közben történt, hanem egy folyamatban lévő regionális konfliktus közepén.

Pakisztáni tábornok az első főtitkár

A rijádi ülésen egy másik fontos döntés is megszületett. A három ország Nauman Mahmood nyugalmazott pakisztáni altábornagyot nevezte ki a Mekkai Védelmi Szövetség első főtitkárává, hároméves időtartamra.

Ez azt jelzi, hogy a szövetség nem ad hoc politikai konzultációs fórumnak készül. Saját vezetést, döntési mechanizmust és fokozatosan közös katonai struktúrát épít. A pakisztáni főtitkár kiválasztása ráadásul jól tükrözi a három ország eltérő szerepét.

Szaúd-Arábia biztosítja a pénzügyi és politikai központot, Törökország a fejlett hadiipari és nagyhatalmi katonai képességeket, Pakisztán pedig a nagy létszámú haderőt, a nukleáris elrettentést és több évtizedes szaúdi katonai tapasztalatot.

Pakisztán és Szaúd-Arábia között már korábban is szoros védelmi együttműködés működött, és Iszlámábád idén tavasszal repülőegységeket és légvédelmi képességeket is telepített a királyságba.

„Biztonságunk oszthatatlan”

A közös nyilatkozat politikailag talán legfontosabb mondata azonban nem is a telepítésről szól. A három ország rögzítette, hogy mindegyikük biztonsága a másik kettő kollektív biztonságának elválaszthatatlan része. A paktum gyakorlati végrehajtását pedig a közös elrettentés hitelességének bizonyítékaként írják le.

Ez klasszikus kollektív védelmi logika.

A különbség az, hogy mindez egy olyan térségben jelenik meg, ahol eddig nem létezett NATO-típusú, formálisan működő, többoldalú katonai szövetség Szaúd-Arábia, Törökország és Pakisztán részvételével.

A három állam együtt több mint egymillió aktív katonával rendelkezik, és mindhárom külön-külön is jelentős regionális katonai szereplő. Ugyanakkor ettől még nem válik automatikusan egységes haderővé a szövetség: az interoperabilitás, a parancsnoki struktúra, a kommunikáció és a közös műveleti szabványok kialakítása hosszabb folyamat. Erre a Financial Times által idézett források is külön figyelmeztettek.

Török katonák még nem indulhatnak automatikusan

A közlemény egyik kulcskifejezése ezért a „katonai erők és képességek” fordulat. Ez nem feltétlenül jelent azonnali, nagy létszámú szárazföldi csapattelepítést.

Törökország esetében ennek jogi akadálya is van: a török parlament még nem ratifikálta a paktumot, és a török alkotmány szerint külföldi katonai csapattelepítéshez parlamenti felhatalmazás szükséges. Ankara ezért rövid távon más képességekkel járulhat hozzá a közös védelemhez.

Ide tartozhat légvédelem, pilóta nélküli rendszerek, elektronikai hadviselés, hírszerzés és felderítés, logisztika, kiképzés vagy légierő-komponens. A közös nyilatkozat szándékosan nem részletezi, pontosan melyik ország milyen eszközöket biztosít.

Pakisztán sem hozta nyilvánosságra telepítésének részleteit, arra hivatkozva, hogy ezek operatív katonai információk.

Most derül ki, milyen szövetség született

A következő fontos kérdés az, hogy mi kerül a deklaráció mögé.

Hány és milyen pakisztáni alakulat érkezik? Törökország légvédelmi vagy drónképességeket biztosít? Létrejön-e közös parancsnokság? Milyen szerepet kap a szövetség a jemeni háborúban? És hosszabb távon csatlakoznak-e hozzá újabb államok?

Pakisztáni tájékoztatás szerint már több mint hat ország érdeklődött a csatlakozás iránt, ám új tagok felvételét csak akkor tervezik, amikor a szövetség működése teljesen kialakult.

Ezért az október 5-i rijádi ülés valószínűleg fontosabb volt, mint maga az augusztusi aláírás. A Mekkai Paktum eddig egy szerződés volt. Mostantól azt próbálják bizonyítani, hogy egy valódi katonai szövetségként is működik.