Brüsszelben és az uniós tagállamok fővárosaiban egyre reálisabb veszélyként kezelik, hogy a kontinensen zajló szabotázsakciók előbb-utóbb halálos áldozatokat követelnek. Öt uniós diplomata és tisztviselő megerősítette, hogy a tagállamok nagykövetei az elmúlt hetekben szigorúan zárt ajtók mögött – telefonok és asszisztensek nélkül – gyűltek össze, hogy kidolgozzák a válságkezelési protokollt egy ilyen tragikus eseményre.
A titkos uniós egyeztetéseket azután gyorsították fel, hogy augusztusban a lipcsei repülőtéren egy robbanóanyaggal megrakott drónt találtak, amely rávilágította őket arra, hogy a fizikai pusztítás lehetősége már nem csak elmélet. Egy magas rangú uniós diplomata a zárt ajtók mögött zajló tárgyalásokról azt mondta a Politico brüsszeli hírportálnak:
Fel kell készülnünk valami komolyra. Sajnos Lipcse megmutatta nekünk, hogy egy nagyon súlyos, több áldozatot követelő incidens egyáltalán nem kizárt.
Az uniós vezetők szerint az orosz–ukrán háború kirobbanása óta Oroszország szisztematikusan fokozza a rejtett műveleteit az EU területén. A szabotázsakciók intenzitása miatt a brüsszeli intézményekben már nem az a kérdés, hogy lesz-e halálos kimenetelű támadás, hanem az, hogy mikor. Egy másik uniós tisztségviselő rendkívül feszült hangulatról számolt be:
Látva az orosz akciók kiterjedtségét és mértékét, előbb-utóbb biztosan lesznek áldozatok. Kész szerencse, hogy eddig még nincsenek.
A probléma és a veszély ugyanakkor azonnal felszínre hozta a tagállamok közötti mély megosztottságot és a bizalmatlanságot. A zárt tárgyalásokon felmerült a vészhelyzeti mentőcsapatok felállítása, uniós pénzalapok felszabadítása az esetlegesen megtámadott országok számára, valamint a válságkommunikáció összehangolása is. Számos főváros azonban arra figyelmeztetett, hogy
Brüsszel túlterjeszkedik a saját hatáskörén, és feleslegesen duplikálja a NATO alapvető biztonsági funkcióit. Oana Lungescu, a NATO korábbi szóvivője rámutatott, hogy a párhuzamos struktúrák és a hatásköri átfedések zavart okozhatnak a döntéshozók körében, ami a kritikus pillanatokban végzetesen lelassíthatja a reagálást.
Nem bíznak egymásban eléggé az uniós tagállamok
A nemzeti kormányok aggodalmát csak fokozza a Brüsszelen belüli információbiztonság hiánya. Több diplomata nyíltan elismerte, hogy kormányaik mélyen gyanakvóak a szenzitív hírszerzési adatok megosztásával kapcsolatban az uniós nagyköveti üléseken vagy akár az államfői csúcstalálkozókon. A tagállamok a valóban kényes katonai és hírszerzési információkat inkább a NATO zártabb csatornáira korlátozzák.
A belső megosztottság ellenére Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke igyekszik megerősíteni az EU biztonságpolitikai szerepét. Legutóbbi évértékelő beszédében már felvázolt egy „sürgősségi biztonsági protokollt” és az „Európai Biztonsági Tanács” ötletét, amelyek a tervek szerint az új Európai Biztonsági Stratégiában öltenek majd testet.
A kritikus tagállamok viszont úgy vélik, hogy új, hónapokig tartó bürokratikus formátumok létrehozása helyett az EU-nak a már meglévő válságkezelési eszközeit – például a Lisszaboni Szerződés által biztosított Integrált Politikai Válságreagálási mechanizmust – kellene hatékonyabban alkalmaznia.
