Az Európai Unió az eddigi legsúlyosabb téli energiakrízisével nézhet szembe, miután a gáztárolók telítettsége történelmi mélypontra süllyedt, a közel-keleti háború pedig tartósan megbénította a globális szállítási útvonalakat.

A Politico brüsszeli hírportál birtokába jutott legfrissebb iparági és uniós jelentések szerint a blokknak hamarosan közel 14 milliárd köbméternyi földgázt kell valahonnan előteremtenie, ami mintegy 10-12 millió európai háztartás téli fűtésének és áramellátásának felel meg. Amennyiben a kontinensre a tavalyihoz hasonló hideg hullám zúdul, az unió választás elé kényszerül:

vagy csillagászati áron vásárol korlátozottan elérhető gázt a kaotikus világpiacon, vagy kőkemény lakossági és ipari fogyasztáskorlátozásokat vezet be a tél kellős közepén.

Kongó tárolók és spekuláció: védtelen maradt Európa?

A jelenlegi válság alapját az adja, hogy az Európai Unió gáztartalékai a hivatalos mérések 2011-es kezdete óta nem álltak ilyen alacsonyan az őszi időszakban: a tárolók telítettsége alig haladja meg a hetven százalékot. Az alapvető biztonsági puffer kiürülése mögött nem csupán fizikai hiány, hanem piaci spekuláció áll.

A nyár folyamán tapasztalható magas gázárak miatt a kereskedőknek sokkal jövedelmezőbb volt az energiahordozót azonnal értékesíteni a piacon, mintsem olcsóbb téli időszakokra tartalékolni és betárolni azt.

A következményeket az amerikai Institution for Energy Economics and Financial Analysis (IEEFA) energiapiaci kutatóintézetnek, valamint az európai gázhálózat-üzemeltetők csúcsszervezetének (ENTSO-G) téli prognózisa is megerősítette. A szakértők szerint a belső tartalékok ilyen szintű hiánya miatt az EU védtelen a hirtelen jövő hidegbetörésekkel szemben, ami egyenes utat nyit a drasztikus rezsiemelkedések felé.

A közel-keleti háború és a januári orosz LNG-tilalom satujában

A kitettséget tovább fokozza, hogy az alternatív beszerzési források a geopolitikai konfliktusok miatt gyakorlatilag eldugultak. A Közel-Keleten zajló amerikai–izraeli–iráni háború folyamatosan zavarja a tengeri energiaszállításokat, aminek következtében az európai gázárak már most közel négyéves csúcson mozognak. Európa legnagyobb új beszállítója, az Egyesült Államok ugyan igyekszik cseppfolyósított földgázzal (LNG) mentőövet dobni a kontinensnek, ám az amerikai exportkapacitások a csúcsra vannak járatva, így fizikailag képtelenek több árut indítani a tengerentúlra.

Ha az EU mégis megpróbálná túllicitálni az ázsiai vevőket, az a jelenlegi árak mellett plusz 3 milliárd eurós extra kiadást jelentene a tagállamoknak, ami önmagában 12 százalékos drágulást jelent a tavalyi évhez képest.

A helyzetet ráadásul az Európai Unió saját szankciós politikája is súlyosbítja a tél legkritikusabb pontján. 2027 januárjában lép életbe az orosz LNG hosszú távú szerződéseire vonatkozó teljes uniós tilalom, ami a fűtési szezon közepén újabb hétmilliárd köbméternyi gázt von el a piacról. Mivel az orosz importot a történelem során mindig a téli, hirtelen megugró csúcsidőszaki kereslet kiegyensúlyozására használták, ennek januári lekapcsolása után Európa teljesen magára marad a szinte üres tárolóival.

A végzetes forgatókönyv: kötelező korlátozások és az ipar hanyatlása

Az ENTSO-G hivatalos modellezése szerint egy tartósan hideg téli időszak és a globális LNG-piac beszűkülése esetén a gáztárolók szintje harminc százalék alá eshet. Ez a szint jelenti azt a kritikus stratégiai minimumot, amihez a hálózat biztonsága érdekében már nem lehet hozzányúlni. Ahhoz, hogy a tagállamok ezt elkerüljék, és a tél végére képesek legyenek fenntartani egy minimális biztonsági szintet, a teljes európai gázkereslet hét százalékát kötelezően el kell vonni a fogyasztóktól, vagyis központilag elrendelt energiatakarékossági intézkedésekre lesz szükség.

Az energiaválság újabb hulláma azonban nemcsak a lakosság fűtésszámláit fenyegeti, hanem az európai gazdaságot is. Az S&P Global vezető gázpiaci elemzője, Laurent Ruseckas rávilágított a helyzet legsúlyosabb strukturális következményére: az ukrajnai háború kezdeti sokkja óta az európai ipari gázkereslet húsz százaléka már kivonult Európából, és ezek a gyárak, termelőkapacitások azóta sem tértek vissza. Egy újabb téli gázhiány és a kényszerű leállások a még működő európai nehézipart és vegyipart is térdre kényszeríthetik.