🇬🇧🌐Egy nemrég nyilvánosságra került brit kormányzati kézikönyv öt manipulációs technikával kívánja elérni, hogy a polgárok csak a politikai elit által jóváhagyott információkat tekintsék igaznak.‼️
2026 májusában jelent meg a brit kormány megbízásából készült „False and Misleading Information: An Evidence Summary and Map for Policy and Practice” című dokumentum, amelyet a Government Office of Science (Kormányzati Tudományos Hivatal) kérésére a Behavioural Research UK kutatókonzorcium írt. Dr. Gary Sidley nyugalmazott klinikai szakpszichológus szerint az ártalmatlan cím ellenére a szöveg olyan útmutató, amely részletesen kifejti, hogyan szűrheti és ellenőrizheti szigorúbban a kormány az információkat. A cél látszólag az, hogy az emberek csak a kormányzat által jóváhagyott narratívákat olvassanak vagy halljanak.
A dokumentum öt technikát javasol, amelyek az egyén befolyásolásától a rendszerszintű beavatkozásig egyre mélyebbre hatolnak:
„Prebunking” (előzetes védelem) – még a probléma megjelenése előtt „beoltják” az embereket: előbb gyengített formában megmutatják a félrevezetőnek tartott állítást, majd rögtön megadják az ellenérvet, hogy az illető felismerje és elutasítsa. Iskolai játékokkal is terjesztenék, például a „Go Viral” és a „Bad News Game” programmal.
„Debunking” (utólagos cáfolat) – valós idejű tényellenőrzés: a kormányzati narratívával nem egyező állítást hamisnak minősítik, helyette hitelesnek tartott forrásból származó magyarázatot adnak, és szükség esetén magát a forrást is hiteltelenítik.
Médiaműveltségi képzés – iskolai tanterveken, közösségi programokon, online modulokon és munkahelyi képzéseken keresztül, élethosszig tartó tanulásként tanítanák meg az embereknek, hogyan ismerjék fel a „félrevezető” tartalmakat.
Platform- és kormányzati szabályozás – a közösségi média tartalmait moderálnák, címkéznék, és algoritmikusan visszaszorítanák az elérésüket; emellett a kutatók (a gyakorlatban inkább kormányzati vagy államilag finanszírozott szakemberek) hozzájuthatnának a platformok adataihoz.
„A kínálati oldal gyengítése” – nem a nézőket, hanem a tartalom előállítóit vennék célba: megfosztanák őket a reklámbevételeiktől, és ellehetetlenítenék az őket kiszolgáló külső cégeket (hirdetőket, fizetési és tárhelyszolgáltatókat).
Sidley szerint a szerzők szentül hisznek abban, hogy az állam az egyetlen igazságforrás. A szerzők nyíltan képmutatók, hisz maga a kormány is terjeszt félrevezető állításokat, nem ismeri el a hivatalos források által okozott károkat, és bírálja az algoritmusokat, pedig maga is használná őket a saját narratívái terjesztésére. A dokumentum szerzői minden etikai aggály nélkül manipulálnák a polgárokat, ráadásul a „dezinformációt” globális problémának tekintik, és világszintű fellépést sürgetnek. Hivatkoznak az ENSZ 2024-es Global Risk Reportjára és a Világgazdasági Fórum „meta-risk” megállapítására, nemzetközi koordinációt követelnek, és azt javasolják, hogy a brit dezinformáció-adatbázist kapcsolják össze az EDMO – az Európai Unió dezinformáció elleni szakmai hálózata, az Európai Digitális Média Obszervatórium – adataival. Sidley szerint a dokumentum lényegében arról szól, hogyan ellenőrizheti szigorúbban a kormány a nyilvánosság számára elérhető információkat, és az a legfelháborítóbb, hogy mindezt nyíltan teszi.
Forrás:
MÉLYÁRAM
/UK government’s manual for
manipulation and control (The Exposé)
