Személyes vallomással kezdem. Igaz, bárki leírhatná, aki kommunikációval foglalkozik. Az év elején sokan átgondoljuk, hogy milyen cél szolgálatába állítjuk íráskészségünket. Mikor elkezdtem azon töprengeni, hogy mi legyen a Védett Társadalom Alapítvány oldalán tőlem 2026-ban megjelenő írások vezérgondolata, akkor érdekes megfigyelésre jutottam.

Csak a feltámadás

A keresztény hit lényege, hogy Jézus Krisztus megváltott minket kereszthalála által és harmadnapra föltámadt. Végső soron minden Jézusról szóló vagy vele kapcsolatos közlésnek úgy kellene megszületnie, hogy az üzenetek megfogalmazója elidőzik a keresztnél. Itt két fő érzés járja át. Jézus szenvedett értem. Jézus szenvedett miattam.

Értem és miattam

Mit látunk a Megváltóról szóló próféciákban? Vagy olyan figyelmeztetéseket, amelyek alapja, hogy Jézus miattad hal meg, vagy olyan túláradó szeretetről tanúskodó sorokat, hogy Jézus érted hal meg.

Azt gondolom, hogy a keresztény írók és újságírók is a két fő igazság terjesztői. Úgy tapasztalom, hogy a II. világháború óta a keresztény kommunikáció legfőképpen arról szól, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adat értünk. (Vö. Jn3, 16) Én nekem az az érzésem, hogy ez nagyon jól van így, nagyon jó, hogy Isten önfeláldozó szeretetét hangsúlyozzuk . De néha mégis belém hasít, hogy a világ csak akkor válik jobb helyé, ha az emberek többet járnak gyónni, mint pszichológushoz.

Kell egy lelkipásztori terv

A kommunikációs terv nem egy naptár ötletekkel való feltöltése. Stratégia kell. Ez nem idegen egyik felekezet életében sem. Szinte minden nagy egyház vezetői imádságban kérnek pontos útmutatást a felekezetük számára. Ha utána ezekből az Istennel folytatott párbeszédekből egyszerű, de szilárd elhatározások lesznek, és ezeket egy dokumentumban rögzítik, az teljesen keresztényi. Ez a dokumentum lehet egy lelkipásztori terv. De miért terv, miért nem startégia?

Isten ismeri egyedül a stratégiát

Jézus azt mondja apostolainak, hogy amikor bíróság elé állítják őket, akkor előre ne töprengjenek azon, hogy mit kell mondaniuk, mert Isten olyan ékesszólást ad nekik, amiről álmodni sem tudnak. (Vö. Mk3, 9-13) Vagyis minek ide stratégia? István első vértanúnak sem volt stratégiája. Mi fogalma volt neki arról, hogy a ruháját majd kinek a lába elé teszik? (Vö. Ap. Csel.6, 1- 8,2) Nem látott bele Isten tervébe, nem tudta, hogy a későbbi Pál apostolra lesz hatása, ha azt kéri, hogy Isten bocsásson meg az őt halálra kövezőknek. De Isten tudta.

Isten tervez. Isten általános stratégiája, hogy az embert szabadnak teremti, és amikor az eltávolodik tőle, vég nélküli türelemmel haza várja. Mi következik ebből egy új év keresztény kommunikációs stratégiájához?

Útjelző táblákat állíthatunk

A várakozó Atya helyett nem küldhetünk meghívó leveleket senkinek. Nem törhetjük meg a szabadságát senkinek. De amikor valaki kinéz az útra, amin elhagyhatja a moslékos vályúk helyét, az útra, amin elindulhatna haza, jó, ha lát egy útbaigazító táblát. Ilyen a táblák elhelyezése lehet az én feladatom is.

Tudom, a képes beszéd rejtőzködés, de aki idén követi majd a cikkeimet, az rá fog jönni, hogy nem is olyan megfoghatatlanok az ennek a stratégiának alapaján megszületett blogbejegyzések. Kalandra fel!

Írta:
Rákóczi Piroska