A békeszerzés a szentek művészete. A két harcban álló közül mindkettő választása. A haszonlesők ide-oda ugrálgatása helyett erős pozíció foglalása. Nem megy forró fejjel és hideg szívvel. A békeszerző saját identitásában sokkal biztosabb, mint a béketeremtő. A békeszerző ugyanis tisztában van vele, hogy a béketeremtés erőből, a békeszerzés pedig hitelességből és Isten segítségével emberi gyengeség ellenére is fakad.
A békeszerzés a történelem minden korszakában szükséges tevékenység. Sajnos, mióta Káin megharagudott az Istenre és megölte a saját testvérét, mindig volt ellenségeskedés a földön. De már a történelem kezdetén adott az Úr békeszerzőket.
Békeszerzés az ószövetségi események elején
A Bibliában az első olyan történet, amelyben békeszerzőként viselkedik Isten választottja éppen az ősatya, Ábrahám nevéhez fűződik. Mózes első könyvének 13. fejezete írja le, hogy Lót és népe és Ábrahám népe együtt jönnek ki Egyiptomból. A föld, amelyen tartózkodnak nem elég mindkét sokaság számára. A két vezető pásztorai összevesznek azon, hogy ki legeltethet. Ezt a konfliktust úgy oldja föl az ősatya, hogy ajánlatot tesz: „Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! 9Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek.” (1Móz13, 8-9) Ekkor Lót körülnézett és meglátta, hogy milyen bővizű földet ajánl neki rokona. A konfliktus feloldódott. És ebben a történetben benne van a legtöbb viszálykodás majdnem minden eleme – és benne van a békeszerzés egyik legfőbb módszere is.
Terület, megélhetés, harmadik fél
Mindig a terület. Mindig a megélhetés. Mindig a háború.
Ha végig nézzük a háborúkat alapvetően két ok szokott a fegyveres konfliktusok mögött meghúzódni: a területszerzés jobb megélhetésért és a leigázás egyrészt a vezető személyes gonoszságából, másrészt gazdagodás érdekében.
Lót és Ábrahám esetében a megélhetésért alakul ki konfliktus. Nem a két vezető támad egymásra, hanem az embereik. A megoldás pedig nagyon egyszerű: van élettér a mostanin túl is. Ábrahám leleményes. Lót rugalmas, hajlandó erre a régi-új területre bevonulni. A probléma megoldódik. Az érvelésben viszont van még egy nagyon fontos elem: Ábrahám hivatkozik arra, hogy Lóttal ők ketten rokonok. És miért van itt nagy áthallás a jézusi tanításra?
Az egzisztenciális kérdések
Jézus a Hegyi beszédben (Mt5-6) mindent elmond, ami egy embert megnyugtathat azokban a helyzetekben, amelyek viszálykodáshoz és versengéshez vezethetnek. Először is rávilágít arra, hogy minden ember testvér, azaz rokonai vagyunk egymásnak, hiszen Istent így szólíthatjuk meg: „Mi Atyánk!”. Másrészt beszél az ég madarairól és a mezők liliomairól. Tudatosítani akarja, hogy lesz mit enni és lesz mit magunkra ölteni. Mit?
Öltsétek magatokra Krisztust!
Pál apostol a Rómaiakhoz ezt írta: „13Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben. 14Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust…” (Róm13, 13-14) Vagyis Jézus Krisztus, aki a szentmisében eledelünk, a viselkedésben öltözetünk. Ő a megoldás minden egzisztenciális problémánkra. De fejünk felett is döntenek sokszor.
A hatalmasok lelke is emberi lélek
Sokszor mondjuk, hogy a Szentírás nem szociológia mű, nem tartalmaz világpolitikai útmutatást, hanem Isten személyes szerelmes levele minden emberhez. Ez azt is jelenti akkor, hogy a döntéshozókhoz is személyesen szól benne Isten. Minden, amit befolyásos politikusok tesznek befolyásolható imákkal is. Mert az ő fájdalmaikat is hordozta és hordozza Jézus (VöÉzs53, 4). Az ő szívüket is jóra fordíthatja. Mert a történelem nem osztályharc, hanem üdvtörténet. Ez utóbbiban pedig nincsenek felesleges jók.
(Folytatjuk.)
