Elérhetővé vált a baloldali propagandalapokat – a 444-et, a Qubit-et és a Lakmuszt – kiadó Magyar Jeti Zrt. 2023-as évre vonatkozó pénzügyi beszámolója, valamint az ahhoz kapcsolódó egyéb kiegészítő dokumentumok. 

Amint az a közzétett információkból kiderül, a Soros Györgyhöz ezer szállal köthető entitás 50 480 000 Ft veszteséggel zárta a 2023-as évet, amelyet a „korábbi időszakban felhalmozott tartalékaiból” tudott finanszírozni.

Mindezt úgy, hogy ami a bevételek alakulását illeti, a Soros-blogokat működtető Zrt. kiegészítő melléklete szerint impozáns, 1 milliárd forintot meghaladó összbevételre tett szert a tárgyidőszakban. Bár ez még így is jelentős mértékben elmarad az előző időszak – egészen elképesztő – közel 1,4 milliárdos teljes bevételtől.

A 2023-as összbevétel jelentős részben a 802 267 000 Ft-os árbevételből, illetve a 195 770 000 Ft-os egyéb bevételekből tevődik össze. A társaság egyéb bevételeiből kiemelkedik a „Kapott támogatásokból feloldott rész”, a maga 150 908 000 Ft-jával.

A „jelentősebb támogatások feloldása” között – az Európai Bizottság mellett – természetesen szinte kizárólag külföldi, a nemzetközi baloldalhoz, illetve Soros Györgyhöz köthető szervezeteket találunk. Ezek: a Digital News Initiative Innovation Funding; a német baloldali párt, a Szövetség 90/Zöldek pártalapítványa, a Heinrich-Böll-Stiftung; az OSF által dollármilliókkal támogatott Network of European Foundations (NEF); vagy további, szintén Soros által támogatott szervezetek, úgy mint az Egyesült Államokba bejegyzett 501(c) típusú NGO, az Internews, illetve a Free Press Unlimited testvérszervezete, Free Press for Eastern Europe.

Brüsszel a Sphera-projekt és a Digital Europe Programme (Lakmusz HDMO) keretében támogatta a kiadó tevékenységét. Előbbi kapcsán korábban már beszámoltunk arról, hogy az európai baloldali lapokra szabott projektjóvoltából – amelynek teljes keretösszege 1,94 millió euró – többek között a 444 is tetemes uniós pénzből gyárthat adott esetben Brüsszel és az amerikai baloldal politikai elbeszéléseit felerősítő, hamis narratívát hazánkkal összefüggésben.

De az Európai Bizottság (EB) finanszírozásában és a Magyar Jeti Zrt. részvétele mellett megvalósuló HDMO (Magyar Digitális Média Obszervatórium), valamint az annak részeként létrejövő Lakmusz „tényellenőrző” portál elfogult, Soros György és a nemzetközi baloldal által befolyásolt működésére is rámutattunk már.

A Lakmusz egyik „tényfeltáró” dolgozatának állítása szerint például a közép-európai országokkal összehasonlítva a magyar felzárkózási pálya a leglassabbak között volt az utóbbi időkben, és a 2004-es csatlakozás óta már „négy ország, Észtország, Litvánia, Lengyelország és Románia is megelőzött minket egy főre jutó GDP-ben”. Azt is állítják, hogy Románia az EU-átlaghoz viszonyítva több mint 20 százalékponttal rosszabb helyzetben volt 2004-ben, 2023-ban már az átlag 78 százalékát érte el az egy főre jutó román GDP, amivel megelőzte a magyart – hogy a Lakmusz állítása miért hamis és félrevezető, arra rövidesen rátérünk.

A hivatkozott uniós számítás hátteréhez hozzátartozik, hogy (a Lakmusz-projektet „véletlenül” támogató) Európai Bizottság által működtetett Eurostat, a nemzetközi vásárlóerő-paritás (purchasing power parity, röviden: PPP) mutatója nyomán kialakított egy speciális elszámolási egységet, amelyet PPS-nek hívnak (purchasing power standard), és történetesen a 2022-es PPS-mutatószámot vették figyelembe, amely már önmagában alapul szolgálhat a valóságos gazdasági realitások torzításához. 2022-ben ugyanis a kirobbant ukrajnai háború, illetve az annak következményeként kialakult – részben mesterségesen gerjesztett – energiaválság, a növekvő dollár- és eurókamatok miatt hamar, hónapok alatt meredeken gyengülő pályára küldték a forintot. Hogy lássuk ennek mértékét: 2022 januárjában még 350 forint körül lehetett eurót venni, ugyanazon év októberében pedig már – egy rövid ideig – 430 forint felett is. Az így alaposan megmanipulált elszámolási egységgel csak egy becslés született, és ha majd a 2023-as PPS alapján újraszámolják a mutatókat, akkor válikvéglegessé – ahogyan egy hazai elemző nemrég felhívta rá a figyelmet, a 2023-as PPS-érték revíziója révén az országoksorrendje jelentősen módosulhat.

Az egy főre jutó GDP szerinti „új” sorrend súlyosan manipulatív lehet azért is, mert a 2022-es adatok alapján Litvánia és Észtország Spanyolországot is megelőzte, nemcsak Magyarországot – utóbbi azonban nagyjából azonos szinten áll a lengyel GDP-adattal (egy főre jutó nemzeti össztermék). Mondani sem kell, hogy egy másik, 2022-esuniós adatsor alapján a többi között Románia, Horvátország,Görögország, Szlovákia és Bulgária is Magyarország mögött volt egy főre jutó GDP-ben.

A balliberális portál a tényekkel is dacolva igyekszik kétségbe vonni az elmúlt 14 évben elért gazdasági eredményeket Magyarországon. A Lakmusz erről szóló cikke azzal indul, hogy Orbán Viktor miniszterelnök is felszólalt 2024. április 19-én a Fidesz választási manifesztumát bemutató rendezvényen, amit a kormánypárt EP-választási kampányának nyitányaként is értelmezett a közvélemény; a kormányfő beszédében hosszasan sorolta az elmúlt kormányzati ciklusok gazdasági eredményeit. Például az egymillió új munkahely megteremtését 2010 óta, amit azonnal cáfolni igyekezett a Brüsszel-pénzelte „tényfeltáró” oldal.

A Lakmusz úgy „érvel”, hogy ha éves átlagokat nézünk, akkor a 2010-es 3 millió 874 ezres foglalkoztatottsági adatot a 2023-as 4 millió 724 ezerrel tudjuk összevetni (vagyis a Soros-közeli portál nem kíváncsi a legutóbbi, frissebb adatokra, továbbá nem akarja figyelembe venni azt a tényt sem, hogy a 2010-es esztendő jelentős része még a baloldali kormányzáshoz kapcsolódik). A növekmény így szerintük „pontosan 850 ezer fő”, és hozzáteszik azt is, hogyfoglalkoztatottnak nemcsak a hazai elsődleges munkaerőpiacon dolgozókat tekinti a KSH, hogy a jelenlegi foglalkoztatotti létszámból 63 ezren dolgoznak közfoglalkoztatásban, 109 ezren pedig külföldön – ami csakravasz bűvészkedés részükről a számokkal, de ezzel a balliberális „tényportál” pontosan a lényegről igyekszik elterelni a figyelmet. Mert az amúgy kétségtelen, hogy például Ausztria és Németország csak 2011-től nyitotta meg a munkaerőpiacát a 2004-ben EU-ba belépett államok (így hazánk) előtt, és így nyilvánvaló statisztikai tény az is, hogy különösen azóta vannak jelentős számban külföldön, javarészt más EU-tagállamokban dolgozó magyarok is.

A tények mégis Orbán álláspontját látszanak igazolni: 2023-ban a foglalkoztatottak száma 4 millió 724 ezer volthazánkban, míg 2009-ben – a baloldali kormányzás utolsó esztendejében – éves átlagban, a 15–74 éves népesség körében számolva csak 3 millió 782 ezer főt tett ki a foglalkoztatottak száma. A KSH legfrissebb havi adata szerint pedig idén márciusban 4 millió 746 ezer fő volt a foglalkoztatottak száma. A kisebb ingadozásokat is figyelembe véve, úgy becsülhető, hogy nagyságrendileg elérte az egymilliós növekményt az elmúlt 14 esztendő eredményes gazdaságpolitikai kormányzásával kialakított foglalkoztatási helyzet, és az elmúlt időszak adatai alapján is, tartósan legalább 950 ezer körüli, de semmiképpen nem „csak” 850 ezer lehet az emelkedés. Ezek a robusztusan emelkedő számok azonban nagyon sok mindent eltakarnak, így például azt, hogy hazánk lakosságszáma sajnálatosan tovább csökkent az elmúlt másfél évtizedben. 2010. január 1-jén Magyarország népességének lélekszáma 10 millió 13 ezer fő volt, míg az ország állandó lakossága 2024. január 1-jén: 9 millió 765 ezervolt, ami hozzávetőleg negyedmillióval kevesebb embertjelent napjainkban, mint a második Orbán-kormány 2010-es hivatalba lépését megelőző időszakban; ennek fényében különösen fontos lenne értékelni azt a történelmi eredményt, hogy ma nagyjából egymillióval többen dolgoznak az országban, mint 14 évvel ezelőtt.

A Lakmusz azt az állítást is megkérdőjelezi, hogy: „A minimálbér három és félszeresére nőtt” 2010 óta. Bár mégis kénytelenek leszögezni, hogy az állítás a nyers (nominális) minimálbéreket összehasonlítva igaz. Vagyis a nyers tényeket, adatokat tekintve több mint 3,5-szeresére nőtt a minimálbér 14 év alatt, de szerintük „a korrekt összehasonlításhoz” a 2010-es minimálbért ki kell igazítani az azóta bekövetkezett inflációval, megnézve azt, hogy „mennyit ért valójában a minimálbér 2010-ben és mennyit ér ma” (azaz mekkora a reálértéke).

A történelmi tény az, hogy 2010-től két évig a „romok eltakarítását” végezte a kormány, 2012-től azonban teljesen stabil a gazdaság működése, és az azt követő évtizedben nem volt olyan év, sőt negyedév sem, amikor idehaza gyorsabban emelkedtek volna az árak, mint a bérek. Reálbércsökkenés több mint tíz éven keresztül nem volt a nemzeti, polgári kormányzás alatt. Azt ugyan Orbán Viktor miniszterelnök is elismerte, hogy Magyarország a szocializmus óta történelmi hátrányban van, ha a bérekről van szó, de ami konkrétan a minimálbéreket illeti, már az első Orbán-kormány elszántságának köszönhetően, 1998 és 2002 között – vagyis alig négy év alatt – két és fél szeresére emelték meg annak mértékét, 19 ezer 500 Ft-ról 50 ezerre, és az elmúlt bő egy évtizedben is sikerült eredményesen felvenni a harcot kötelező legkisebb munkabér folyamatos emelése – és értékének megőrzése – érdekében.

A 444.hu nehezen hozzáférhető részén ismertetett szöveges beszámoló szerint, a Magyar Jeti Zrt. 2023 végére közel 70 fős stábot foglalkoztatott, és három online kiadványt, valamint számos print-, audio- és videóterméket gondozott.

A társaság működésének finanszírozása – saját felosztása szerint – három fő pilléren nyugszik:

1. olvasói bevételek (többek között az olvasóknak értékesített nyomtatott- és márkázott termékekből);

2. hirdetési bevételek (ideértve mind a külsős értékesítő partner (Adaptive Media), mind pedig a saját reklámértékesítéseik révén eladott hirdetések bevételeit); valamint az

3. intézményi együttműködésekből származó összegek, amelyek között a legmeghatározóbb típusok: a „független” piaci szereplőktől kapott fejlesztési célú támogatás. (pl.: Google, Meta); az Európai uniós (pontosabban bizottsági) részfinanszírozás nagyobb, nemzetközi projektekben (pl.: Lakmusz működése, Sphera videótartalmak); végül az alaptevékenységre fordított intézményi támogatás (Pl.: Civitates program).

Emellett pedig a finanszírozás részét képezik még az egyéb bevételek (pl. jogdíjak vagy továbbszámlázott tételek).

A társaság honlapján a(z) – kiemelt partnerektől érkező, könyvviteli szabályok szerint a 2023-as évre elszámolható -intézményi forrásait a kiegészítő mellékletében foglaltakkal ellentétben bővebben is kifejti. Eszerint az Európai Bizottság 44 988 000 Ft (Lakmusz/HDMO) és 28 759 000 Ft (Sphera2023); a Soros György által dollármilliókkal támogatott NEF 37 836 000 Ft (Civitates); míg a Google (DNI 3) 18 245 000 Ft, vagyis összesen mintegy130 millió forint értékben járult hozzá a Magyar Jeti Zrt. 2023-as tevékenységéhez. Mindemellett plusz tételként szerepel még további 21 081 000 Ft „egyéb”, nem részletezett forrás is. 

A honlapról kiderül tovább az is, hogy 2024-ben – egészen pontosan a 2023. évi beszámoló közlésekor – mely jelentősebb intézményi támogatású projekteken dolgozik a társaság.

A partneri lista ezúttal is önmagáért beszél: a 2023-as évre vonatkozó pénzügyi dokumentumokban megjelenő Soros-szervezetek mellett – úgy, mint a NEF vagy az Internews – felbukkan az Egyesült Államok Külügyminisztériuma; az OSF által szintén támogatott Zinc Network Limited, illetve az International Fact-Checking Network (Poynter); végül, de nem utolsó sorban az Ökotárs Alapítvány is.

Az Európai Bizottság pedig továbbra is lelkes támogatója az elfogultan kormányellenes lapokat kiadó társaságnak, sőt, a 2023-ban finanszírozott programok listája tovább bővült egy új, „WePod” (We Produce Podcasts) névre keresztelt projekttel is, amelynek célja az európai podcast-ökoszisztéma növekedésének és fenntarthatóságának támogatása – természetesen szigorúan a megszokott – „függetlenség” értéke mentén.

A brüsszeli appanázs kapcsán azt is mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy – amint azt a június 27-i uniós csúcsról készült 444 cikk is tanúsítja (fotó) – a Bizottság újabban már a Soros-blog stábjának utaztatásában is aktívan közreműködik anyagilag: „Brüsszeli kiutazásunkat az Európai Bizottság támogatta”. Kérdés az, hogy erre vajon milyen együttműködés keretében kerülhet sor, illetve, hogy vajon – a függetlenség jegyében – a konzervatív sajtó képviselői is élvezhetik-e a brüsszeli vendégszeretet e gáláns megnyilvánulását?!

Az viszont kérdés nélkül és egyértelműen kijelenthető, hogy – a törvény kötelező előírása folytán – most nyilvánosságra hozott információk újabb megdönthetetlen bizonyítékul szolgálnak arra vonatkozóan, hogy milyen erős külföldi befolyás alatt áll a balliberális magyar sajtó és azon keresztül a hazai ellenzéki nyilvánosság.