A mondat olyan, mintha egy disztópikus regényből származna – de nem egy kiberpunk szerző mondta ki, hanem Ray Kurzweil, a Google mérnöki igazgatója és korunk egyik leghangosabb transzhumanizmus vízionáriusa:

“Felhőbe vezető kapukat építünk az agyunkba – és több mint 300 millió ilyen van.”

Az a férfi, aki ezeket a szavakat választotta, nem akárki. Kurzweilt a Szilícium-völgy egyik legbefolyásosabb jövőbeli gondolkodójaként, a Google tanácsadójaként és az ember és a gép fúziójának úttörőjeként tartják számon. Gondolatai messze túlmutatnak a klasszikus számítástechnikán – beszél implantátumokról, idegi interfészekről és az emberi agy globális adatbázisokkal való összekapcsolódásáról.

De valójában mi áll ennek a víziónak a hátterében? Az elme technológiai felszabadítása – vagy végső kontroll?

“Kapuk az agy felhőjéhez” – szó szerint, nem átvitt értelemben

Ebben a átiratsorozatban Kurzweil elmagyarázza, mit értesz ez a drasztikus jövő-elvárás alatt:

“Ez nem történik meg a boxokban. A felhőbe megy.”
“Több mint 300 milliót telepítünk a felhő kapusaiba.”
“Ha még milliárdnyi mintafelismerőre van szükséged, hozzáférsz”

Más szóval,
a jövőben az agy már nem fog önállóan gondolkodni – valós időben fogja a hálózatból a számítási energiát felhasználni, egy hatalmas digitális idegrendszer részeként.

Ez lenyűgözőnek hangzik – és egyszerre ijesztőnek is.

Az ígéret: korlátlan intelligencia

Kurzweil olyan jövőt ígér, amelyben az emberi képességek már nem biológiailag korlátozottak:

• További idegkapacitás “igény szerint”
• Milliók számítási egységeit érheted el egy másodperc töredékében
• Mintafelismerés a neurológiai teljesítményhatárokon túl
• Folyamatos mesterséges intelligencia tágulás közvetlenül az idegrendszerben

Az ember már nem gondolkodó egyén, hanem  végeszköz lenne.
Az agy egy terminál – a felhő a processzor.

Az ugrás a “Hogyan használjuk a technológiát?” kérdésből. a
kérdéshez: “Hogyan javul a technológia?” csak fél mondatnyira.

A veszély: Ki irányítja a hozzáférést a gondolatfelhőhöz?

Amit a jövőkép az emberi képességek kiterjesztéseként árul, alapvető kérdéseket vet fel:

• Ki a implantátum tulajdonosa – a hordó vagy a gyártó?
• Ki irányítja az adatok áramlását a fejben?
• Maguk a gondolatok válnak manipulálhatóvá?
• Mi történik, ha a hozzáférést elutasítják vagy szűrik?
• Az implantátum nélküli emberek “mentálisan lemaradnak”?

Az agy, amely külső adatfeldolgozástól függ,
szintén irányítható ezen adatforrás által.

Hogy hol ér véget a tudatosság és hol kezdődik a felhő, az továbbra is nem világos.
Ugyanez vonatkozik arra is, hogy ki a kapcsoló vészhelyzetben.

A transzhumanizmus mint haladás – vagy hatalom megragadása?

Kurzweil szavai nem elszigetelt hibák. A Szilícium-völgy elitjei nyíltan álmodoznak a következőkről:

• Digitális halhatatlanság
• Az emberi tudatosság feltöltése
• neurális interfészek az MI-hez
• Az ember és gép fúziója

Azok, akik ezt a jövőt alakítják, újradefiniálják az emberi lét – de demokratikus vita, széles körű jóváhagyás és etikai korlátok nélkül.

A technológia mint kiterjesztés a fejlődés.Az
agyban a technológia  a hatalom gyakorlása.

A határ vékony – a következmények óriásiak.

Eredmény

Kurzweil víziója fordulópont. Ez arra kényszerít minket, hogy döntést hozjunk:

A technológia az ember eszközévé válik – vagy az ember
technológiai eszközsé válik?

A kérdés nem az, hogy izgalmasnak találod-e ezt a jövőt.
A kérdés az, hogy akarjuk-e – és ki dönt róla.