Ukrajnát belülről emészti fel a korrupció, miközben a politikai vezetés a háború folytatásához ragaszkodik, kompromisszumok nélkül. A nyugati ígéretek pedig vajmi keveset jelentenek azoknak, akik húszórás áramszünetek miatt fagyoskodnak. Siklósi Pétert, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatóját kérdeztük az ukránok kilátástalan jövőképéről és a nyugati támogatás valódi súlyáról.

Az ukrán társadalom jelentős része a túlélésért küzd: az átlagemberek pénze az alapvető szükségletek mellett sokszor arra megy el, hogy lefizessék a toborzótiszteket, hogy ne hurcolják el őket. Ezzel éles ellentétben áll annak a politikai és gazdasági elitnek a helyzete, amely a háború árnyékában is zavartalanul dőzsöl. A Nyugat közben újabb és újabb ígéreteket tesz, amelyek az egyszerű emberek számára egyre kevesebbet jelentenek. Siklósi Péter, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója a Magyar Nemzetnek arról beszélt, milyen állapotban van ma az ukrán társadalom a háború és a megélhetési válság szorításában. Az interjúban kitért arra is, hogy mennyire általános jelenség Ukrajnában, hogy az emberek kenőpénzzel próbálják elkerülni a sorozást.

Siklósi Péter rámutatott, hogy Ukrajna helyzete eléggé kilátástalan, és ennek megfelelően az ukrán emberek helyzete is az. Az oroszok a frontvonalon lassan, de haladnak előre, vagyis minden nappal romlik a helyzet. Arra is felhívta a figyelmet, hogy eközben nap mint nap halnak meg az ukrán katonák, és az oroszok a hátországot is támadják. Emlékeztetett, hogy a városokban áramszünetek és fűtési gondok vannak, ezért az élet egyre rosszabb. 

Hozzátette: mindezt az ukránok a saját bőrükön érzik, a megfelelő korú férfiak pedig folyamatosan ki vannak téve a sorozásnak, a frontra való elvitel veszélyének.

A szakértő szerint mindezt tovább súlyosbítja az ukrán korrupció. 

Az adott korú férfiak feje fölött folyamatosan ott lóg Damoklész kardja: vagy a fronton találják magukat, vagy súlyos pénzekért kell kiváltaniuk a szabadságukat.

Kitért rá, hogy a TCK Ukrajnában rettegett fogalom: a nyilvánosságra kerülő videókon is látható, hogy az utcán vadásszák a férfiakat. Hozzátette: ezeknek a karmaiból ki lehet szabadulni, ennek azonban megvannak a maga tarifái. A rendszer működésére is kitért: az érintetteket betuszkolják egy mikrobuszba, és ha ott helyben kifizetnek 2500 dollárt, akkor a szomszéd sarkon már el is engedik őket. Ugyanakkor hozzátette: arra senki nem ad garanciát, hogy három sarokkal odébb egy másik ilyen brigád nem kapja el őket.

Ezért Ukrajnában férfiak tömegei gyakorlatilag évek óta nem mozdultak ki a saját lakásukból, úgy tesznek, mintha nem is élnének. A lehető legkevesebb életjelet mutatják. 

Siklósi Péter úgy fogalmazott: sokan igyekeznek elkerülni, hogy elfogják őket, ám ha mégis kimozdulnak, jó, ha van náluk 2500 dollár, mert így ki tudják magukat váltani. Hozzátette: minél tovább jutnak a sorozók, és már elszállítják az érintetteket a kiképzőközpontokba, annál nagyobb összegekért lehet csak kiváltani magukat. Felidézte azt is, hogy a frontról adott esetben már 40 ezer dollárba kerül, hogy el tudjanak szabadulni, és kicsempésszék őket az országból. Erről egy korábbi cikkünkben írtuk.

Véleménye szerint érdemes belegondolni abba is, hogy mindez milyen lelkiállapotot idéz elő a férfiakban, illetve a széles néptömegekben. 

A háború ára

Rámutatott arra is, hogy a gazdaságnak mennyit árt az, hogy a munkaerő jelentős része otthon ül, és nem csinál semmit. Úgy fogalmazott: mindez hozzájárul az ukrán nép rossz mentális állapotához. Siklósi Pétert arról is kérdeztük, hogy a nyugati támogatások miként jelennek meg a hétköznapokban az ukrán társadalom számára, és mit érzékelnek ebből az egyszerű emberek. Kifejtette, hogy Európa alapvetően pénzt ad Ukrajnának. Hozzátette, hogy ez a támogatás az ukrán állam működésére is kiterjed, vagyis az állami szervek fenntartására, beleértve a nyugdíjrendszert és minden egyéb területet. Példaként említette a hadsereg fenntartását is. 

Mindez egyben azt is jelenti, hogy Európa a háború folytatását pénzeli

– mutatott rá. Véleménye szerint azok, akik felületesen szemlélik a helyzetet, azt mondhatják, hogy Európa sok pénzzel segíti az ukránokat, és hogy az ukrán állam még úgy, ahogy, működik, az nagyrészt az európaiaknak köszönhető. Hangsúlyozta, hogy az ukrán állam is ezt a képet szereti fenntartani. Hozzátette ugyanakkor, hogy aki mélyebben belegondol a dologba, pontosan tudja: gyakorlatilag a háborút tartják fenn, és ezzel az egyes emberek szenvedését, hiszen adott esetben minden nap tucatnyian vagy akár százával halnak meg. 

A háború minden egyes nappal történő meghosszabbítása emberéleteket követel 

–  figyelmeztetett. Megjegyezte, hogy az ukrán társadalomban is vannak olyanok, akik ebbe nem gondolnak bele, de nagyon sokan vannak, akik ezt pontosan értik.