Miközben egyre több ember nélkülöz, szenved vagy akár meg is hal, egy iparág vezetőinek szalonjaiban pezsgős dugók pukkannak: a fegyveriparban.

Vannak nagyon sikeres iparágak, amelyekre a boom szó már nem elegendő. Az ottani bevételek már a szuperlatívuszokat is elérik. Az egyik az energiakereskedelem, a másik a fegyverexport. Ha a halállal kapcsolatos nagy üzletekről van szó, Németországban alig van médiatüntetés. A háború a mindennapok üzlete lett a globális gazdasági válságban.
A különböző területek szakértői szerint, sok minden nincs rendben. És még az átlagos embernek pl. egy vízvezeték-szerelőnek is az a benyomása, amikor az adatokat nézi, hogy valami nagyon rosszul sült el (1).

Az árak emelkednek, a bevételek stagnálnak, a kormányzati kiadások csillagászatiak, a várható adóbevételek pedig tovább zuhannak.

Az általános szlogen azonban az, hogy soha nem éltünk jobban, és ha összefogunk, minden jobbra fordul. A szkepticizmus azonban továbbra is megmarad, és majd az idő dönti el, hogy mindez hova vezet.

Fegyverek és energia
Vannak azonban olyan ágazatok is, amelyekre a „konjunktúra” kifejezés már kevés hiszen az ott termelt jövedelem szuperlatívuszokat érnek el. Az egyik az energiakereskedelem, a másik a fegyverexport.

Ami az energiát illeti, az orosz beszállítóktól való elfordulás oka az ukrajnai háború, és nincs más alternatíva, ha sokkal magasabb áron amerikai és más arab beszállítókhoz fordulnak.
Az a tény, hogy az Oroszországgal kapcsolatban a hozzáadott érték- és ökológiai orientáció nem vonatkozik az új beszállítókra, egy olyan politika működésének részévé vált, amely már rég elvesztette saját iránytűjét, és megpróbál eligazodni a háború zűrzavarában.

1-es számú beszállító

Ami a fegyverexportot illeti, a “világbajnok” jelző még mindig érvényes. Az export egészében és a labdarúgásban ez a kifejezés már idejét múlt.

Németország már korábban is vezető szerepet töltött be a fegyverkereskedelemben, és az ukrajnai háború óta legalábbis átvette a megkérdőjelezhetetlen európai vezető szerepet. Az a tény, hogy az európai biztonságpolitikai struktúra kényes kötelékei a Franciaországgal való együttműködés tekintetében szétszakadnak, a kormány történelmi összefüggéseket mellőző tagjait a legkevésbé sem érdekli. Ebben a tekintetben a gazdasági miniszter által használt alázatos vezetői szerep valóban nagyon közel áll a valósághoz (2).

Alázat az USA-val szemben, egészen az önmegalázásig és a jogfosztottság abszolút elfogadásáig, valamint a kardcsörgető önbizalom Európa első számú fegyverkereskedőjeként. Az már régóta nyilvánvaló, és keserű felimerés, hogy az egységes sajtómonopólium ezt a szerepet a német külpolitika vágyott modelljeként támogatja, és hogy a kormány teljes egészében ezt a pokoli utat követi.

Az erkölcs mint csomagolás
Az indoklások gyengeségét nap mint nap láthatjuk azokban a tartalmakban, amelyeket hírként dobnak a süllyedő köztársaság felé. Az erkölcsi igazolásoktól Ukrajna esetében, a válogatás nélküli hallgatásról Szíriában, Jemenben vagy az afrikai kontinensen, ahol bűzlik a ritkaföldfém, és a jövőbeli partnerektől, akiket szorgalmasan toboroznak, hogy eladják nekik a halál technológiáját az agresszív Kína elleni

Az fegyverszállítás indokait mindig a hazánkban uralkodó értékek és az ezekhez kapcsolódó erkölcs fóliájába csomagolják. Ennek hatása van, pusztító hatása, amíg a konfliktusok nem forrósodnak fel. És akkor már túl késő lesz.

Kedden vált ismertté, hogy 2022-ben még soha nem volt ilyen magas, 8 milliárd euró feletti német fegyverexport, amelyet a kormánynak jóvá kell hagynia. (3) A növekedést az ukrajnai háború indokolja, ahol az oda szállított fegyverek összértéke mintegy 2,2 milliárd.

És mindazok számára, akiknek időközben sikerült végrehajtaniuk döntésüket azzal, hogy az imperialista háborúk idején passzívan fogadták a kormány és a hírek tündérmeséit, azoknak minden rendben van.

Jaj annak, aki kilép a sorból. A háborúban feltétel nélkül beállsz a sorba. Liberális demokrácia ide vagy oda!

Forrás:Rubicon.news