Bebörtönzések, kirakatperek és megtorlások – a jelenleg „minden ellentétes állítással szemben létező magyar jogállam is komoly veszélybe kerülhetne, ha a Tisza Párt hatalomra jutna”, hívja fel a figyelmet Szikra Levente.

A legmagasabb szintekig ért el a közelmúltban a lengyelországi politikai leszámolás-sorozat: Donald Tuskék homályos érveléssel elintézték Jarosław Kaczyński, a Jog és Igazságosság (PiS) párt vezetője és Mariusz Błaszczak, a PiS frakcióvezető-helyettese és frakcióvezetője mentelmi jogának felfüggesztését. 

S ahogy a Mandiner is beszámolt arról a napokban, újabb konzervatív lengyel képviselőt záratna börtönbe a lengyel igazságügyi miniszter, Adam Bodnar. Az Alapjogokért Központ (AJK) legfrissebb, a lengyel jogállamiság állapotát vizsgáló elemzésében pedig rámutatott arra, hogy ahogy Marcin Romanowski, egykori miniszterhelyettes, úgy Dariusz Matecki sem számíthat tisztességes eljárásra, hiszen 

Donald Tusk lengyel miniszterelnök kormánya sorozatosan megszegi az ország alkotmányát és törvényeit, politikai leszámolásra használja a jogintézményeket.

Az elmúlt időszak történései és a javában zajló elnökválasztási kampány fényében kíváncsiak voltunk arra, hogy mi állhat e lengyel kormányzati lépések hátterében, és milyen jövő várhat az országra a választásokat követően. De arra is rákérdeztünk, hogy mi történne idehaza, ha a lengyel modellként emlegetett forgatókönyv egy kormányváltás esetén életbe lépne. 

Jogállam helyett jogállami válság

„Nyilvánvaló, hogy politikai bosszúhadjárat zajlik Lengyelországban. A szivárványkoalíció élén bő egy éve visszatért Donald Tusk miniszterelnök le kíván számolni legfőbb politikai ellenfelével, a konzervatív és szuverenista jobboldallal” – válaszolta megkeresésünkre Szikra Levente, az Alapjogokért Központ vezető elemzője. Szikra hozzátette, hogy a lengyel kormányfő célja, hogy a jobboldalnak esélye se legyen választást nyerni. 

“Ennek érdekében pedig az sem túl nagy ár Tusk szemében, ha súlyosan visszaél a hatalmával, és büntetőeljárásokkal próbálja meg megfélemlíteni, eltávolítani az ellenzék több politikusát”

 – húzta alá.

Arra a kérdésünkre, hogy meddig működhet úgy egy jogállam, hogy a parlament és a kormány szándékosan nem veszi figyelembe még alkotmánybíróság döntéseit sem, a vezető elemző azt felelte, 

ebben a helyzetben jogállamról méá nem nemigen lehet beszélni, sokkal inkább a jogállam válságáról. 

„Az a helyzet, hogy a jelenlegi lengyel kormány önkényesen, saját politikai megfontolásait jogi köntösbe bújtatva szándékosan figyelmen kívül hagyja az alkotmánybíróság határozatait, de így tesz számos legfelső bírósági döntéssel is. Ez egy nyíltan jogsértő hozzáállás, amit azzal magyaráznak, hogy az előző kormány leépítette a jogállamot” – idézte fel.

Szikra ezután rámutatott arra, hogy mindez azonban egy önellentmondás: 

• nem az előző kormány hagyta figyelmen kívül az igazságszolgáltatás döntéseit, 
• nem az előző kormány követelt politikai hűségesküt a bíráktól,
•  és nem az előző kormány sértette meg ellenzéki képviselők mentelmi jogát.

Ezek a lépések valóban sértik a jogállamot, és ezeket Donald Tusk és emberei követik el – szögezte le.

Ha kell, az államfőt is megkerülik

A beszélgetés során előkerült Darius Barski államügyész leváltása, akinek eltávolítását a Legfelső Bíróság is törvénytelennek nyilvánította. Ennek ellenére jogsértő módon mégis új államügyészt nevezett ki a miniszter. Mint minden ilyen felsoroláskor, felvetődik a kérdés, hogy az államelnök, Andrzej Duda miért nem tesz ilyenkor ellenlépéseket. Erre a vezető elemző azt a választ adta, hogy 

a köztársasági elnököt sem tiszteli a mostani kormány, olykor rendeletekkel kerüli ki.

Az államügyész leváltása például épp azért tekinthető jogsértőnek, mert az államfő ellenjegyzése lett volna szükséges annak érvényességéhez. Ez azonban elmaradt, Duda elnök nem járult hozzá a személycseréhez, Tusk azonban mégis érvényesnek tekinti azt. A köztársasági elnök megsértésének másik esete volt, amikor tavaly év elején az ő hivatalába betörve tartóztattak le két ellenzéki képviselőt, akiknek Duda már kegyelmet adott.

„Az elnök egyébként megteszi, amit tud, vétójogával is él, amikor lehet,

de számos olyan eset is volt, amikor pont a vétójától félve rendeleti szinten szabályoztak valamit, amit törvényben kellett volna” – magyarázta Szikra Levente.

Majd azzal folytatta, hogy a legnagyobb botrány az egészben Brüsszel hallgatása. „Brüsszel éveken át büntette az előző, jobboldali lengyel kormányt hamis vádak alapján. Amikor pedig a balliberális kormány került hatalomra, azonnal megszüntettek minden »jogállamisági« eljárást, és azóta sem tesznek szóvá egyetlen jogsértést sem. Pedig most valóban lenne mit kritizálni” – hívta fel a figyelmet.

A szakértő itt kiemelte, hogy az uniós intézmények politikai alapon szelektálnak: 

a nekik tetsző kormányoknak mindent szabad, míg az általuk nem kedvelt vezetés alatt a jogszerű is jogellenessé válik.

Arra a felvetésünkre, hogy Dariusz Matecki konzervatív képviselő azt nyilatkozta nemrég, hogy Tusk és szövetségesei külföldön kaptak kiképzést a konzervatív erők megsemmisítéséhez, és a demokrácia lebontásán munkálkodnak, Szikra úgy reagált, hogy azt biztosan állíthatjuk, hogy Donald Tusk és szövetségesei nagyon komoly globalista és liberális kapcsolatokkal rendelkeznek európai és amerikai szinten is, és ők minden eszközzel támogatják a mostani varsói kormány politikáját. 

Tusk épp azért érzi magát ennyire nyeregben, mert maga mögött tudhatja a nemzetközi progresszív erőket. 

A magyarországi ellenzék sem azért veszélyes, mert itthon erősek lennének, hanem azért, mert ugyanezek a körök állnak mögöttük is” – tette hozzá. 

Sorsdöntő lehet az elnökválasztás

Mindezt követően végigvettük, hogy milyen jövő várna Lengyelországra, ha a PiS által támogatott Karol Nawrocki illetve ha Tuskék jelöltje, a varsói főpolgármester, Rafał Trzaskowski nyerné az elnökválasztást. 

Nawrocki győzelme esetén Szikra szerint legalább a helyzet további romlása megállhatna. „Most Duda, a konzervatív elnök az egyetlen akadály, akivel Tuskéknak szembe kell nézniük. Sajnos ő sem tud mindent megakadályozni, de sok ponton gáncsolja jelenleg is a jogellenes lépéseket. 

Ha továbbra is jobboldali elnöke lesz Lengyelországnak, az segíthet feltartóztatni a baloldal ámokfutását”.

Ellenben, ha Trzaskowski kerül az államfői székbe, akkor semmi nem fog Donald Tusk útjában állni, és szabadon leszámolhat ellenfeleivel. A szakértő hangsúlyozta, hogy nagyon komoly aggodalomra adhat okot ez a forgatókönyv.

A Romániában történtek – miszerint elutasították a szélsőjobboldali Călin Georgescu jelöltségét – az a kérdés is felmerült, hogy Tuskék készülhetnek-e hasonló húzásra egy számukra kedvezőtlen exitpoll esetén. Erre a szakértő azt felelte, hogy biztosan több opciót is mérlegelnek. Ennek egyik jele, hogy Adam Bodnar igazságügyi miniszter már előre aláássa a legitimációját a Legfelső Bíróság azon testületének, mely a választások eredményének érvényességéről dönt. „Míg 2023-ban, amikor a baloldali koalíció együtt meg tudta előzni a győztes konzervatívokat, elfogadta a testület döntését, de a tavalyi EP-választáson már bojkottálta az ülésüket, melyre miniszterként köteles lett volna elmenni. Félő, hogy ezzel előkészítik az idei elnökválasztás eredményének kétségbe vonását” – vázolt fel egy lehetséges jövőképet Szikra.

Magyarországon is „Ragadós” lehet a lengyel példa

Arra is kitértünk, hogy a lengyel ellenzéki politikusok letartóztatása, meghurcolása sokakban negatív párhuzamot ébreszthetnek, hiszen az elmúlt hetekben Magyar Péter, a Tisza Párt vezetője is többször előhozakodott az Út a börtönbe programmal. Az iránti érdeklődésünkre, hogy a lengyel modell idehaza is működésbe lépne-e egy esetleges 2026-os fordulat esetén, az AJK vezető elemzője azt mondta, Magyar Péter már több alkalommal is utalt arra, hogy újramelegítené a 2022 előtt is hangoztatott baloldali terveket, melyek az Alaptörvény egyszerű többséggel történő megváltoztatásáról és közjogi méltóságok eltávolításáról szólnak. „Ezek a tervek kísértetiesen hasonlítanak a Tusk-kormány lépéseire, és figyelembe véve a mindkettejük mögött álló nemzetközi hátszelet, ezek nem üres fenyegetések. Már csak azért sem, mert Magyar és Tusk is a Manfred Weber vezette Néppárt tagjai, így a frakcióüléseken alkalmuk lehet megbeszélni a jogsértő terveiket”. 

„Oda kell figyelnünk, mert a lengyel példa ragadós lehet, és a minden ellentétes állítással szemben létező 

“magyar jogállam is komoly veszélybe kerülhetne, ha a Tisza Párt hatalomra jutna”– hangoztatta Szikra Levente.

Végül azt is gócső alá vettük, hogy mire számíthatnának a lengyel modell működése során a magyar sajtó képviselői. Hiszen, mint azt láthattuk 2023 végén, pár héttel a Tusk-kormány felállása után erőszakos hatalomátvétel történt a lengyel közmédiában. A szakértő erre megjegyezte, „úgy tűnik, 

“senki sincs biztonságban a Tusk-féle leszámolástól”. 

„A közmédia erőszakos elfoglalása valóban aggasztó történet, hiszen rávilágít arra, hogy az önnön nagyszerűségéről és ideológiája helyességéről meggyőződött, de a valóságtól elszakadt, bosszúszomjas baloldali politikusok mennyire tisztelik a jogot és az ellenkező véleményt. Ez a jellemzés Donald Tuskra és Magyar Péterre is igaz. Nem árt tudni tehát, hogy ehhez hasonló terveket dédelget a hazai baloldal is” – zárta gondolatait Szikra Levente.