• Az egyik legnevesebb konfliktuskutatóként tartják számon.
• Kutatási területe a polgárháborúk és a fegyveres felkelések kialakulása.
• A brit professzorral a Berliner Zeitung készített interjút.

A polgárháború és Nyugat-Európa kifejezések valójában nem illenek össze – legalábbis nem a rendezett szélességi övön élő emberek általános elképzelése szerint. De ez az igazán megtévesztő, mondja David Betz. A londoni King’s College professzora a polgárháborúk és fegyveres felkelések feltételeivel, ezek kialakulásával foglalkozik.

Úgy véli, hogy már a következő években is bekövetkezhetnek ilyen konfliktusok a mi régiónkban.

Ezzel ő az egyik azon kevés kutató közül, akik ezt nyilvánosan is kimondják. De zárt ajtók mögött sok kollégája erről beszél – mondja Betz.

Hogyan jutottunk el idáig, mire számíthatunk, és megakadályozhatók-e a rémisztő forgatókönyvek – erről beszélt videohíváson az egyetemi irodájából.

Betz professzor, amikor jelenleg háborúkról beszélünk, akkor Izrael és Irán vagy Oroszország és Ukrajna közötti konfliktusokra gondolunk. Ön azonban egy esetleges polgárháborút tart a valódi fenyegetésnek. Miért?

Mert Nyugat-Európában ma már szinte minden strukturális feltétel megvan a polgárháborúhoz – olyan formában, amelyet a szakirodalomban ‘ideálisnak’ neveznének.

Olyan tényezőkről beszélünk, amelyeket évtizedek óta kutatnak: mély társadalmi megosztottság, a korábban domináns többségi népesség státuszának gyors romlása és az intézményekbe vetett bizalom drámai összeomlása.

Kezdjük a megosztottsággal. Mit is jelent ez pontosan?

Régebben a politikai viták tárgyi kérdésekhez kötődtek – ma az identitás és a csoporthoz tartozás határozza meg a gondolkodást. Különösen veszélyes a „polarizált frakciózás”: az ember nem a tartalom, hanem a saját „törzsi közösségének” irányvonalát követi. Ez egész Európában megfigyelhető, de leginkább az etnikai alapú pártokban. Nagy-Britanniában mára egy növekvő muszlim politikai mozgalom alakult ki, amely gyakorlatilag egy egytémájú párt – a nemzetközi muszlim érdekekre, jelenleg elsősorban Gázára összpontosít, míg a brit belpolitikával alig foglalkozik. Ez egy olyan politika kifejeződése, amelyben az identitás minden másnál fontosabb.

A második tényező a többségi népesség státuszvesztése – mit jelent ez? A kutatásban „leértékelődésről” beszélnek: a korábban domináns kulturális és politikai többség gyorsan veszíti el pozícióját. Több európai országban a hazai lakosság egy generáció alatt kisebbséggé válik a saját országában.

Az Egyesült Királyságban ez 2060 körül várható, más országokban előbb vagy utóbb. A downgrading azt jelenti, hogy már nem a (hamarosan volt) többség nyelve, értékei és politikai prioritásai adják meg az alaphangot – pontosan úgy, mint a történelmi kulturális kiszorítások esetében, például a kelta briteknél az angolszász telepesek által.

„A tömeges bevándorlás nem a lakosság, hanem az elit projektje”

Sokan azt mondanák: ha a demokratikusan megválasztott kormányok ezt engedélyezik, akkor ez a többség akarata.

Ez téves következtetés. A tömeges bevándorlás nem a lakosság, hanem az elit projektje. Nagy-Britanniában soha nem volt olyan választás, amelyen a választók tudatosan a korlátlan migráció mellett döntöttek volna. Hivatalosan mindig „ellenőrzés és korlátozás” volt a jelszó – a valóságban azonban teljesen kinyitották a „csapot”. Ezek az elitek – politikai, gazdasági, média-, és tudományos – posztnemzeti jellegűek.

Számukra a nemzet és a határok anakronizmusok, és a haladás azt jelenti, hogy minden akadályt le kell bontani az emberek, a tőke és az ötletek áramlása előtt.

És a bizalomvesztés?

A bizalom egy társadalom társadalmi tőkéje. Évtizedeken át szisztematikusan rombolták – a politikában, a médiában, a rendőrségben, az igazságszolgáltatásban, sőt az egyházban és az orvostudományban is. Ma sok országban a politikusok csoportja csak egy számjegyű százalékos bizalmat élvez. De bizalom nélkül csökken a konfliktusok békés megoldásának képessége. A társadalmak így „társadalmi csődbe” kerülhetnek – pontosan úgy, ahogy a vállalatok pénzügyi csődbe kerülhetnek.

Milyen szerepet játszanak a gazdasági fejlemények?

Kifejezetten erőset. A jólét, a jó kormányzás és egy viszonylag egységes elit történelmileg a polgárháborúk legjobb védelmi pajzsa volt. De ez a három pillér a nyugati világban meggyengült: a termelékenység és az innováció évtizedek óta stagnál, a bürokrácia megbénítja az egész gépezetet. Ugyanakkor az adósság robbanásszerűen növekszik. Németország például egykor a költségvetési fegyelem mintapéldája volt, ma pedig rövid idő alatt több száz milliárd, sőt billió eurót vesznek fel.

Az energia- és iparpolitika tönkreteszi a versenyképességet – Németország már nem támaszkodik az orosz energiaforrásokra, miközben elveszíti központi exportpiacokat, mint például Kína.

Ehhez hozzátartozik, hogy a fiatalok jövedelem, lakástulajdon, családalapítás és nyugdíjbiztosítás tekintetében lényegesen rosszabb helyzetben vannak, mint szüleik, sőt, részben még a várható élettartam is csökken.

Ez megdönti a mélyen gyökerező nyugati ígéretet, miszerint a gyermekek anyagi helyzete jobb lesz.

David Betz a King’s College London háborús tanulmányok tanszékének „Háború a modern világban” című kurzusának professzora.

Kutatási területei közé tartoznak a felkelések, az információs háború és a kiberháború, a propaganda, valamint a polgári-katonai kapcsolatok és stratégiák, különös tekintettel a történelmi és kortárs erődítményekre.