Titkos információkat adhattak el a NATO beszerzési osztályának munkatársai. A katonai szövetséget megrázó korrupciós botrány kivizsgálásához a belga hatóságok az Eurojust segítségét kérték.

Súlyos korrupciós botrány került napvilágra a NATO-ban – számol be róla az EU büntető igazságügyi együttműködési ügynöksége (Eurojust).

A NATO háza táján is súlyos korrupciós botrány került napvilágra. Illusztráció 

A gyanú szerint a szövetség beszerzési osztályának munkatársai titkos információkat adhattak el fegyvergyártó cégeknek a beszerzési eljárásokkal kapcsolatban, és az így szerzett pénzt tanácsadó cégeken keresztül próbálták tisztára mosni. Az Eurojust április óta számos találkozót szervezett az együttműködés és az információcsere elősegítése érdekében. 2025. május 13-án, kedden koordinációs központot is létrehozott, hogy támogassa az összes érintett országban hozott igazságügyi és nyomozati intézkedéseket. Ezen intézkedések eredményeként számos potenciális gyanúsítottat azonosítottak. 

Az ügy különösen kényes, hiszen a kiszivárogtatott információk tüzérségi lőszerek és drónok beszerzésére vonatkoztak – éppen azokra a területekre, amelyek jelenleg a hadiipar legdinamikusabban fejlődő szegmensei. A helyi bűnüldöző szervek már vizsgálatot indítottak az ügyben, azonban az ügy határokon átnyúló jellege miatt a belga hatóságok az Eurojust segítségét kérték a nyomozáshoz.

A vádak között szerepel a korrupció, pénzmosás és bűnszervezet létrehozása, ami komoly csapást mér a magát „értékközösség védelmezőjének” valló szervezet hitelességére – fogalmazott az Exxpress osztrák napilapban Petra Steger, az FPÖ európai parlamenti képviselője.

Meglepő módon a botrány nem kapott akkora visszhangot a sajtóban, mint amekkora figyelmet érdemelne – emeli ki Steger. Ennek oka lehet, hogy – hasonlóan az EU-s döntéshozatalhoz – a NATO-központ sokak számára távoli, és az ott mozgatott összegek nagyságrendje szinte felfoghatatlan az átlagpolgár számára. Ahogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság egykori elnöke cinikusan megfogalmazta:

Eldöntünk valamit, nyilvánosságra hozzuk, és várunk egy darabig, hogy mi történik. Ha nincs nagy felzúdulás vagy lázadás, mert a legtöbben nem értik, mit is határoztunk, akkor lépésről lépésre tovább haladunk, amíg már nincs visszaút.

Ez a fajta távolság és átláthatatlanság teszi lehetővé, hogy olyan ügyek, mint az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen Pfizer-botránya, amellyel kapcsolatban az Európai Unió Bírósága nemrég el is marasztalta, vagy a NATO-n belüli korrupció, kevésbé kerüljenek a közvélemény látóterébe. Miközben a védelmi politika egyre inkább Brüsszelben koncentrálódik, egyesek milliárdokat sikkaszthatnak el a drónokra és lőszerekre szánt adófizetői pénzekből.

A probléma nem csak a NATO-ra jellemző. Az Európai Unió is hasonlóan átláthatatlan intézményrendszerré vált, ahol bürokraták és lobbisták köthetnek kétes üzleteket – hívja fel a figyelmet Steger. 

A fentebb már említett Pfizer-botrány során például az Európai Bizottság 35 milliárd euró értékben kötött szerződést a Pfizer gyógyszeripari óriással összesen 1,8 millió adagnyi koronavírus elleni oltással kapcsolatban még 2021 tavaszán. A megállapodásban a Von der Leyen és a Pfizer vezérigazgatója, Albert Bourla közti személyes jó kapcsolat is szerepet játszott, a gyanú szerint a szerződés részleteit sms-ekben egyeztették. Az EU Bírósága azért marasztalta el az Európai Bizottságot, mert nem volt hajlandó kiadni Von der Leyen sms-eit, sőt azok létezését is tagadta egészen addig, míg a felperes az állítást megdöntő bizonyítékokat nem nyújtott be. Az Európai Unió Bírósága végül úgy ítélte meg, hogy a bizottság nem adott elfogadható magyarázatot arra, hogy miért nem rendelkezik a dokumentumokhoz való hozzáférésről szóló rendelet alapján egy újságíró által kikért dokumentumokkal. 

A tagállamok parlamentjeiből érkező kritika nem csupán ideológiai alapú, hanem azt a felismerést tükrözi, hogy minél közelebb van a döntéshozatal a polgárokhoz, annál hatékonyabban tudják ellenőrizni és befolyásolni azt – mutat rá az FPÖ EP-képviselője.

Azok, akik ki akarnak bújni ez alól az ellenőrzés alól, igyekeznek a pénzeket a tagállamoktól Brüsszelbe átcsoportosítani. Miközben a polgárok kénytelenek egyre összébb húzni a nadrágszíjat, az EU-nak átutalt összegek évről évre nőnek. Hogy mi történik ezekkel a pénzekkel, az a legtöbb állampolgár számára követhetetlen. És aki kérdez, gyakran nem kap őszinte választ, hiszen ahogy Juncker is mondta: „Amikor komolyra fordul a helyzet, hazudni kell.”