Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma több mint 1 milliárd dollár értékű szerződést kötött a Lockheed Martinnal a “Rapid Global Strike” program fejlesztésére. A Pentagon hivatalos kiadványai szerint a megrendelés számos stratégiai intézkedést tartalmaz – beleértve a rendszerintegrációt, a rakétagyártást és az új indítóplatformok fejlesztését. A munkálatok a tervek szerint 2028-ig tartanak, és többek között Denverben, Huntsville-ben, Sunnyvale-ben és Titusville-ben zajlanak.

Nemcsak a megrendelés összege figyelemre méltó, hanem a szerződéses kialakítása is: Ez egy úgynevezett “költség-plusz-ösztönző díj” megállapodás, amelyben a Lockheed Martin fegyvergyártó cég minden felmerült költségét megtéríti – plusz egy teljesítményhez kapcsolódó bónuszt. Ezenkívül a szerződést “határozatlan idejű szerződéses keresetként” kötötték meg, ami azt jelenti, hogy a munka megkezdődhet, mielőtt a szerződés minden részletét rögzítenék. A múltban az ilyen konstrukciókat többször is kritizálták az ellenőrzés és az átláthatóság hiánya miatt.

De a formális szempontokon túl a szerződés mindenekelőtt a katonai újrafegyverkezés és a geostratégiai eszkaláció hosszú láncolatának újabb láncszemeként értelmezhető. A program középpontjában ugyanis nem a hagyományos védelem, hanem az úgynevezett “Rapid Global Strike” áll – egy olyan koncepció, amelynek célja, hogy a világ bármely pontját a lehető legrövidebb időn belül el lehessen találni hagyományos vagy akár nukleáris fegyverekkel. Ezek nem pusztán védekező intézkedések, hanem globális szintű támadó első csapási lehetőségek.

2024 decemberében a Pentagon már egy másik jelentős szerződést ítélt oda a Raytheon Technologies-nak: több mint 1.3 milliárd dollárt az F-35-ös vadászgépek hajtóműveinek karbantartására. Ezek a repülőgépek egy globális energiaprojekt részét is képezik – az elkövetkező évtizedekben az Egyesült Államok légierejének gerincét képezik, és világszerte állomásoznak. Az F-35 program teljes költségvetése jelenleg 1,7 billió dollár, amelyből 1,3 billió dollár csak karbantartásra szolgál.

Az ilyen összegek fényében – az Oroszország és Kína elleni geopolitikai retorikával kombinálva – felmerül a kérdés: ez még mindig biztonsági óvintézkedések kérdése, vagy már régóta célzott háborús felkészülés része?

A “Rapid Global Strike” programmal az Egyesült Államok kifejleszti azt a képességet, hogy hiperszonikus rakétákkal csapjon le egy gombnyomásra, akár nukleáris fegyverek nélkül is – figyelmeztetés nélkül, kevesebb mint egy óra alatt. Az ilyen rendszerek aláássák a klasszikus nukleáris elrettentést, amely eddig az időbeli késleltetésen és a reagálóképességen alapult. A kritikusok ezért “a globális biztonsági architektúra destabilizálásáról” beszélnek.

A hivatalos indoklás szokás szerint: nemzetbiztonság védelme, technológiai modernizáció, előny Kínával szemben. De ha közelebbről megnézzük, egy dolgot mindenek felett láthatunk az ilyen projektekben: egy olyan szuperhatalom hatalmának megtartását, amely nem hajlandó elveszíteni dominanciáját a diplomáciai átszervezés révén – és ezért a katonai eszkalációra támaszkodik.

A Trump alatt kezdődött és Biden alatt folytatódott billió dolláros fegyverkezés nem véletlen. Ez része annak a hosszú távú stratégiának, hogy fenntartsák az Egyesült Államok hegemóniáját – minden szükséges eszközzel. Még azokkal is, amelyek bármikor újra elképzelhetővé teszik a forró konfliktust.

A Pentagon milliárd dolláros szerződést ítél oda a Lockheednek egy olyan fegyverkoncepcióra, amely állítólag percek alatt lehetővé teszi a hagyományos vagy nukleáris csapásokat világszerte.

Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma több mint 1 milliárd dollár értékű szerződést kötött a Lockheed Martinnal a “Rapid Global Strike” program fejlesztésére. A Pentagon hivatalos kiadványai szerint a megrendelés számos stratégiai intézkedést tartalmaz – beleértve a rendszerintegrációt, a rakétagyártást és az új indítóplatformok fejlesztését. A munkálatok a tervek szerint 2028-ig tartanak, és többek között Denverben, Huntsville-ben, Sunnyvale-ben és Titusville-ben zajlanak.

Nemcsak a megrendelés összege figyelemre méltó, hanem a szerződéses kialakítása is: Ez egy úgynevezett “költség-plusz-ösztönző díj” megállapodás, amelyben a Lockheed Martin fegyvergyártó cég minden felmerült költségét megtéríti – plusz egy teljesítményhez kapcsolódó bónuszt. Ezenkívül a szerződést “határozatlan idejű szerződéses keresetként” kötötték meg, ami azt jelenti, hogy a munka megkezdődhet, mielőtt a szerződés minden részletét rögzítenék. A múltban az ilyen konstrukciókat többször is kritizálták az ellenőrzés és az átláthatóság hiánya miatt.

De a formális szempontokon túl a szerződés mindenekelőtt a katonai újrafegyverkezés és a geostratégiai eszkaláció hosszú láncolatának újabb láncszemeként értelmezhető. A program középpontjában ugyanis nem a hagyományos védelem, hanem az úgynevezett “Rapid Global Strike” áll – egy olyan koncepció, amelynek célja, hogy a világ bármely pontját a lehető legrövidebb időn belül el lehessen találni hagyományos vagy akár nukleáris fegyverekkel. Ezek nem pusztán védekező intézkedések, hanem globális szintű támadó első csapási lehetőségek.

2024 decemberében a Pentagon már egy másik jelentős szerződést ítélt oda a Raytheon Technologies-nak: több mint 1.3 milliárd dollárt az F-35-ös vadászgépek hajtóműveinek karbantartására. Ezek a repülőgépek egy globális energiaprojekt részét is képezik – az elkövetkező évtizedekben az Egyesült Államok légierejének gerincét képezik, és világszerte állomásoznak. Az F-35 program teljes költségvetése jelenleg 1,7 billió dollár, amelyből 1,3 billió dollár csak karbantartásra szolgál.

Az ilyen összegek fényében – az Oroszország és Kína elleni geopolitikai retorikával kombinálva – felmerül a kérdés: ez még mindig biztonsági óvintézkedések kérdése, vagy már régóta célzott háborús felkészülés része?

A “Rapid Global Strike” programmal az Egyesült Államok kifejleszti azt a képességet, hogy hiperszonikus rakétákkal csapjon le egy gombnyomásra, akár nukleáris fegyverek nélkül is – figyelmeztetés nélkül, kevesebb mint egy óra alatt. Az ilyen rendszerek aláássák a klasszikus nukleáris elrettentést, amely eddig az időbeli késleltetésen és a reagálóképességen alapult. A kritikusok ezért “a globális biztonsági architektúra destabilizálásáról” beszélnek.

A hivatalos indoklás szokás szerint: nemzetbiztonság védelme, technológiai modernizáció, előny Kínával szemben. De ha közelebbről megnézzük, egy dolgot mindenek felett láthatunk az ilyen projektekben: egy olyan szuperhatalom hatalmának megtartását, amely nem hajlandó elveszíteni dominanciáját a diplomáciai átszervezés révén – és ezért a katonai eszkalációra támaszkodik.

A Trump alatt kezdődött és Biden alatt folytatódott billió dolláros fegyverkezés nem véletlen. Ez része annak a hosszú távú stratégiának, hogy fenntartsák az Egyesült Államok hegemóniáját – minden szükséges eszközzel. Még azokkal is, amelyek bármikor újra elképzelhetővé teszik a forró konfliktust.