A húsvét talán az egyik legsokrétűbb szimbólumrendszerű ünnepünk. Ma már szinte szétválaszthatatlanul kapcsolódnak össze a keresztény hagyományok és a pogány mondavilág szimbólumai. Ezek közül legismertebb a húsvéti tojás. A tojásírás leginkább Kelet-Közép-Európában elterjedt technika, és ez tekinthető a legnépszerűbbnek a Kárpát-medencében is a berzselés, karcolás, patkolás, drótozás, szalmarátétes díszítések mellett. A tojásírás bölcsőjeként emlegetik a Gyimeseket, az itt fellelhető tojásminták páratlan gazdagsága rendkívüli változatosságot mutat, és kultúránk archaikus rétegére világít rá.
Jókainé Gombosi Beatrix Tahitótfaluban él, közel két évtizede vesz részt a népművészeti mozgalom életében. Etnográfus és művészettörténész, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa, akinek a népművészet iránti elköteleződését erősítette a gyakorlati kézművesség. Rabul ejtette a díszítőmotívumok gazdagsága, az archaikus szimbólumok mélysége. Az alkotás és kutatás egysége jelenti számára a teljességet, amelyhez sürgető belső igényként társult a tudás átadásának vágya is. Megkapta a népi iparművész és a Népművészet Ifjú Mestere címet. Külső munkatársként a Hagyományok Háza szakoktatója, de a múlt héten a Népi kézműves alkotóházak és műhelygalériák országos hete keretében több településen is tartott tojásírás-foglalkozást.
Gyimes a tojásírás bölcsője
– Ács Szilvia népi iparművész révén ismertem meg a tojásírást – kezdte történetét Jókainé Gombosi Beatrix. – Húszévesen, néprajz szakos hallgatóként jutottam el Erdélybe, a Gyimesekbe. A néprajzi gyűjtőutamon motívumokat gyűjtöttem, közben a népi vallásosság és a húsvéti ünnepről való gondolkodás is lenyűgözött, csakúgy, mint az, ahogyan ezek az asszonyok a húsvétra készülnek. Gyimesről úgy szoktam beszélni, mint a tojásírás bölcsőjéről, talán itt ismerik az asszonyok a legtöbb mintát, mintaváltozatot. Nagypéntek náluk a tojásírásnak és az elcsendesülésnek az ideje. Ez a legszigorúbb böjti nap, dologtiltó napként is számontartják. Ilyenkor nem vendégeskednek, már nem végeznek házimunkákat, hanem mindenki a saját konyhájába elvonulva írja ezeket a mintákat. A tojásírás valójában lelki felkészülés az ünnepre – emelte ki a népi iparművész. Majd részletezte a minták kialakulását. Elmondta, hogy a legtöbb minta az osztókörök megrajzolásával kezdődik, ahogy a gyimesi asszonyok mondják: „Keresztet vetek a fődgyire!”– Azonban van egy minta, ami ettől eltér, és a gyimesi asszonyok sokszor ezzel kezdik a tojásírást, ennek vétett út vagy veszett út az elnevezése – mutatott rá Jókainé Gombosi Beatrix. – Már a minta neve is elgondolkodtató. Ez a minta alulról indul és spirálisan tekeredik fölfelé a tojáson, úgy, hogy nem lehet látni sem az elejét, sem a végét. Egy végtelenben folytatódó mintáról van szó, ami tulajdonképpen az egész életutat jelképezi. Rajzolása valójában egy meditáció, a befelé fordulás, a lelki önvizsgálat ideje, hisz a nagyböjt a bűnbánat időszaka. Ez a legnehezebb minta, és miután ezzel elkészültek, utána indulnak a tetszőleges motívumok a sokféle mintavariációból – tette hozzá. A motívumok neveiről elmondta, hogy egyfelől valamilyen állatra vagy állati részekre utalnak: például a báránylábas, fecskefarkas vagy kígyós motívumok. Említette a különböző növényeket ábrázoló minták elnevezéseit, mint a barkaágas vagy fenyőágas díszítés. Végül kiemelte a tojás kerekded formáját, ami maga a tökéletesség és a feltámadás szimbóluma, piros színe pedig Krisztus kiontott vérét jelzi.
Az írókázás technikája
Az írókázás technikája útmutatása szerint: felmelegítjük a méhviaszt, írókát fogunk a kezünkbe, aminek egy kis fémcsövecskéje van, amin keresztül felszivárog a meleg méhviasz, és ezzel rajzoljuk meg a mintagyűjtemény alapján a hímes tojásokat. Utána a megrajzolt tojásokat belehelyezzük a festőlébe, és ahol a viasz megtapadt, ott nem fogja meg a festék. Miután megszáradt, leolvasztjuk róla a viaszt, és ekkor történik a varázslat.
Forrás:Magyar Nemzet, Borítókép: A Gyimesben készült tojások mintája az életutat szimbolizálja (Fotó: Csikszentmihályi Márton )
