2024.május 21.
Konstantin, András

A trón mögötti hatalom: Miért király a király még mindig

Facebook
Email
Telegram
Twitter
VK
Nyomtat
green door politico a 643x1024

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

II. Erzsébet királynő látta, hogy mindez bekövetkezik.

Az Egyesült Királyság államfőjeként eltöltött hét évtized után őfelsége talán mindenki másnál jobban tisztában volt azzal, mely tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó miniszterelnöknek. Úgy tűnt, Boris Johnson szerinte nem rendelkezett ezekkel.

“Figyelemre méltó volt, mennyire igazolta ezt II. Erzsébet királynő tekintete” – emlékezett vissza Andrew Gwynne brit parlamenti képviselő.

2019 júniusában, amikor a Brexit-csaták megbénították a parlamentet, a kormányzó Konzervatív Párt indulatos választási folyamat közepette volt, hogy új vezetőt válasszon Theresa May utódjául a miniszterelnöki székbe. A vallási vezetők fogadásán Gwynne, egy ellenzéki munkáspárti képviselő is a vendégek között volt az aranyozott keretű portrék és csillárok között a Buckingham-palotában. A királynő és egy maroknyi parlamenti képviselő között folyó privát beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy ki veszi át az ország irányítását.

Gwynne szerint James Brokenshire, egy magas rangú miniszter (aki 2021-ben hunyt el) megszólalt. “Nagyon idegesen azt mondta: »Igen, asszonyom. Támogatom Mr. Johnsont.” (A Királynő) felénk fordult, nagyon sokat mondó pillantással csak annyit mondott: »Ó, kedvesem«” – mondta Gwynne. „Majd azt mondtam James-nek: »Most vált a királynő tulajdonává.«”

A mai Nagy-Britanniában az uralkodónak nem áll hatalmában, hogy megakadályozza egy olyan miniszterelnök kinevezését, mint Johnson, aki hatalmas többséggel nyerte el a Tory párt vezetését. De nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a felek érdekei ütköztek – és végül a monarchia győzedelmeskedett.

A brit királyi család hivatalos története világos: ha erős hatalomról van szó, az valójában már a múlté, ami maradt, az az omladozó paloták előtt elhelyezett néhány ősi ágyú és az alkalmi ceremoniális kard. Azok az idők, amikor az uralkodó szeszélyből választhatta a miniszterelnököt, már régen elmúltak.

Alkotmányjogi szakértők rámutatnak, hogy az uralkodót gyakorlatilag gúzsba kötötték és elhallgattatták – politikai nyilatkozatok nem hagyhatják el a száját. És bár az ország törvényeit papíron az ő nevében hozzák meg, a gyakorlatban pontosan azt teszi, amit a mindenkori kormány elhatároz. Lényegében ez a helyzet 1689 óta, amikor egy polgárháborúnak köszönhető rövid közjáték után a parlament az alkotmányos monarchiát választotta.

A valóság azonban bonyolultabb. 2023-ban Britannia még mindig olyan hely, ahol a királyi elit uralja az ország irányítását. Miközben az Egyesült Királyság új király koronázására készül, a POLITICO beszélt olyan jelenlegi és korábbi tisztviselőkkel, akik a királyi palotákban és a kormányzati szervekben végzett munka során szerzett tapasztalatokból megértették, hogyan is gyakorolja a monarchia a befolyását.

A palota árnyéka rávetül a brit politikai élet minden fontos aspektusára, de sehol sem érezhető jobban, mint a változást akaró szavazók által hivatalba helyezett ideiglenes politikusok és azon állandó köztisztviselők közötti kapcsolatban, akiknek az a feladatuk, hogy végrehajtsák a politikájukat – de biztosítsák az ország stabilitását és folytonosságát is, és hogy megvédjék az uralkodót attól, hogy piszkos politikai játszmákba bonyolódjon.

Időnként, válság idején, még egy miniszterelnök sorsa is függhet a korona rejtett hatalmától.

Királyi árnyékállam

Nagy-Britannia megválasztott politikusai semmit sem tehetnek önállóan. Tisztviselőkre van szükségük, hogy terveiket megvalósítsák. Az Egyesült Királyságban több mint 510 000 ember dolgozik köztisztviselőként a brit kormány minisztériumaiban. Az uralkodóhoz hasonlóan mindegyiküknek feddhetetlenül és (néhány kivételtől eltekintve) szigorú politikai pártatlansággal kell működnie. Ők is – mint a monarchia – állandóak.

“Amikor a szerződés megköttetik, az ember nem gondolná, de ő is az intézmény részévé válik. ” – jegyezte meg bizalmasan egy magas rangú köztisztviselő. “Az állandó közszolgálat, a monarchia, ez mind a rendszer része. Mi vagyunk a létesítmény. Mi hozzuk a szabályokat.”

heavyreign square rgb 1

Ellentétben az Egyesült Államokkal, ahol sok közszolgálati állás politikai kinevezés eredménye és minden hatalomváltással cserélődik, a brit tisztviselők a posztjukon maradnak, amikor a szavazók új kormányt választanak. Sokan a teljes szakmai életüket a közszolgálatban töltik el, kötelességtudóan tanácsokat adva és szakpolitikai alternatívákat nyújtva a különböző politikai pártokból származó minisztereknek, az államapparátus cserélődése esetén. “Ők egyaránt koronaszolgák és köztisztviselők is – közvetlen az összefüggés ” – mondta egy tisztviselő.

A minisztériumokban a király (vagy a királynő) portréi lógnak a falakon, megerősítve azt az érzést, hogy a tisztviselők egy tartós államgépezet részei, és széleskörűbb felelősséggel tartoznak az országért, mint pusztán a politikusok változó étvágyának kielégítése. “Van egy olyan érzés, hogy valami többért dolgozunk, mint a politika” – mondta egy korábbi magas rangú tisztviselő. “Lényegében mindannyian a királynőért vagy a királyért dolgozunk.”

A politikusok “a hús a szendvicsben”, amelyet a monarchia és a közszolgálat alkot, mondta egy tisztviselő. “De mindkét kenyérszelet elismeri, hogy végül sok esetben alkalmazkodniuk kell a mindenkori választott kormányhoz.” Sok esetben, de nem feltétlenül mindegyikben.

Ez egy olyan valóság, amely minden politikus számára problémát jelentett. Boris Johnson és Liz Truss korábbi miniszterelnökök, akárcsak előttük Tony Blair, forradalmi reformokat akartak végrehajtani, de ők vagy szövetségeseik úgy érezték, hogy a közszolgálat akadályozza ebben őket.

Miután elhagyta hivatalát, Blair panaszkodott, hogy a hivatalnokok szenvtelen gondolkodásmódja küzd a változással. Truss arra panaszkodott, hogy az intézmény sötét erői aláaknázzák a munkáját. Johnson korábbi tanácsadója, Dominic Cummings a Whitehall „sötét foltját” mint a reform akadályát támadta, és megpróbálta felrázni a rendszert, megfogadva, hogy “kemény idők” fognak járni a közszolgálatra.

Néhány miniszter azt kívánja, bárcsak Cummings sikerrel járt volna. Dominic Raab, vezető Tory politikust a múlt hónapban lemondásra kényszerítették igazságügyi miniszteri posztjáról, miután egy vizsgálat megállapította, hogy a tisztviselőivel szembeni frusztrációja erőszakossághoz vezetett. A konzervatív kormány, amelyből lemondott, régóta viszályban áll a közszolgálattal, egy olyan viszályban, amely mindkét oldal számos vezető személyiségének az állásába került. Bizonyos értelemben ez egy csata a nép választott képviselői és a régi brit intézmény között, melynek élén a monarchia áll.

A brit állam csúcsán az a vélemény, hogy a köztisztviselők a koronáért dolgoznak, gyakran szó szerint igaz. A vezető királyi felségeket szolgáló magas rangú udvaroncok közül sokan dolgoztak korábban a közszolgálatban magas szintű beosztásokban – és fordítva.

Vegyük például Clive Aldertont, III. Károly király legfőbb tisztviselőjét. Karrierje kezdetén Alderton diplomataként szolgált a Külügyminisztériumban. Ezután hat évig Károly herceg magántitkára volt. 2012-ben marokkói nagykövetként tért vissza a külügyminisztériumba, majd 2015-ben Károly magántitkáraként ismét visszatért a királyi háztartásba.

Azok, akik ismerik, rendkívül kedvesnek, ugyanakkor agyafúrt munkatársnak írják le Aldertont – az a fajta klasszikus brit hivatalnok, aki mindig megkínál egy csésze teával, és tökéletességre vitte annak művészetét, hogy órákig barátságosan beszélgessen anélkül, hogy bármi lényegeset mondana. Amikor a királynő tavaly meghalt, követte a királyt a Buckingham-palotába.

William Nye, az a férfi, aki Charles magántitkári posztján Alderton elődje volt, korábban szintén magas rangú köztisztviselő és magas rangú biztonsági tisztviselő volt a kormányzati műveletek középpontjában. Elhagyta a királyi háztartást, hogy az intézmény egy másik ágában dolgozzon az anglikán egyház legmagasabb rangú tisztviselőjeként, amelynek az uralkodó a legfőbb vezetője.

Az ország legbefolyásosabb tisztviselője, Simon Case, hosszú közszolgálatban eltöltött idő után szintén a királyi családnak dolgozott mint Vilmos herceg magántitkára. 2020-ban elhagyta a királyi háztartást, és visszatért a Downing Street 10-be, hogy Johnson irodáját vezesse, ahonnan még ugyanabban az évben kabinettitkárrá, az Egyesült Királyság közszolgálatának vezetőjévé léptették elő.

A jelenleg Vilmos herceg csapatát vezető Jean-Christophe Gray korábban az Államkincstárnál David Cameron vezető szóvivőjeként dolgozott annak miniszterelnöksége idején. Johnson Samantha Cohent is felvette 10. számú csapatába. Ő Harry hercegnek és Meghan Markle-nek dolgozott. És a lista folytatódik.

royaltea square rgb 1 1

A rendszeren belül dolgozó sok tisztviselőnek nem okoz problémát a Whitehall és a királyi paloták közötti átjárás. Azt mondják, jó dolog, hogy a királyi család bízhat azokban a tisztviselőkben, akik tudják, hogyan működik a kormány.

De ezek a régi kapcsolatok olykor érzékelhetővé teszik magukat.

Az arany háromszög

Három évvel azután, hogy Johnson megnyerte a Tory vezetést és a királynő megbízta őt az ország irányításával, azzal szembesült, hogy vége. 2022 nyarán a miniszterelnököt hónapokon át tartó leleplezések kísérték a kijárási korlátozásokat megszegő partik miatt, amelyeket a Downing Street-i irodájában tartott, köztük kettőt a királynő férje, Fülöp herceg temetésének előestéjén. Míg Johnson segítői a rákövetkező napon másnaposságukat ápolták, a királynő egyedül, a többi gyászolótól a szokásnak megfelelően elkülönülten ült a windsori kápolnában, ahol Fülöpöt örök nyugalomra helyezték.

Miközben azt állították, hogy Johnson figyelmen kívül hagyta a közeli szövetségesének állítólagos szexuális visszaéléseire vonatkozó figyelmeztetéseket, kormánya káoszba süllyedt – számos minisztere lemondott, mivel a képviselők nyilvánosan követelték lemondását. Johnson a csapatával együtt rejtőzködött, kétségbeesetten keresve az utat, hogy hatalomban maradjon.

A miniszterelnök körül néhányan azzal érveltek, hogy beszélnie kellene a királynővel, hogy oszlassa fel a parlamentet, és tartson új általános választásokat. Ez arra kényszerítené a lázadó Torykat, hogy beálljanak a sorba, vagy lojálisabb jelöltekkel helyettesítsék őket. Ha a konzervatív képviselők nem akarják Johnsont miniszterelnöküknek, akkor hagyják, hogy az emberek döntsék el, ki irányítja Nagy-Britanniát – legalábbis így gondolkodtak.

Csak egy probléma volt: a monarchia. 

Ha Johnson csapata arra kérné a királynőt, hogy írjon ki előrehozott választást, azzal valójában egy ellentmondásos politikai trükk részesévé tenné őt. Vagy bele kellene egyeznie, hogy együtt játsszon, vagy el kellene utasítania miniszterelnöke kérését, ami önmagában is drámai politikai lépés lenne. Akárhogy is, belerángatnák a politika mocsarába.

Politikai válság idején, például amikor az általános választások nem hoznak egyértelmű győztest, az ország sorsa az úgynevezett arany háromszögön múlik: a kabinettitkáron, az uralkodó magántitkárán és a miniszterelnök magántitkárán. Miközben bármilyen alkotmányos kihívás előtt áll is, a trió igyekszik eligazodni; a legfontosabb prioritásuk az, hogy az uralkodót távol tartsák a játszmától. Ha egy király vagy királynő valaha is arra kényszerülne, hogy eldöntse, ki kormányozza az országot, az aláásná a monarchia pártatlanságát – és egzisztenciális fenyegetést jelentene magára az intézményre.

Végül Case, a kabinet titkára volt az, aki a kiutat megtalálta – a Lascelles-elvekként ismert alkotmányos előírásokban. Az egykori királyi tanácsadóról elnevezett alapelvek kimondják, hogy az uralkodó elutasíthatja a miniszterelnök választásra irányuló kérelmét, ha e három körülmény fennáll: ha a meglévő parlament még mindig életképes, ha a választás veszélyeztetné a gazdaságot, és ha a kormány életképességével kapcsolatos probléma egyszerűen maga a vezető személy.  A kritériumok iránymutatásként szolgálnak a mérlegeléskor az Arany Háromszög tagjai számára ahhoz, hogy eldöntsék, mi lenne a helyes lépés. Ezek nem törvények.

Ahogy a politikai dráma eszkalálódott, és Johnson kormánya összeomlott körülötte, Case-t megkereste a kabinet minisztereinek egy csoportja, akik attól tartottak, hogy a miniszterelnök megpróbálhat választásokat kiírni a hatalom megtartása érdekében. Case úgy döntött, hogy a Lascelles-elvek fennállnak, és hogy a vezetőváltás egyértelműen megoldaná a politikai válságot anélkül, hogy választásokat kellene kiírni. Lépéseket tett, hogy ezt az álláspontot világossá tegye Johnson környezete számára: ha a miniszterelnök csapata a királynő elé vinné az ügyüket, csak veszítenének.

Tekintettel a monarchiát fenyegető kockázatokra, Case felhívta a Buckingham-palotát is, hogy biztosítsa a királynő tanácsadóit: azon dolgozik, hogy semlegesítse a veszélyt, és megakadályozza, hogy (a királynőt) politikai harcba rángassák bele.

gettyimages 1157536258

Az Egyesült Királyság államfőjeként eltöltött hét évtized után őfelsége talán mindenki másnál jobban ismerte azokat a tulajdonságokat, amelyek a jó miniszterelnököt jellemzik. Úgy tűnt, véleménye szerint Boris Johnson nem rendelkezik ezekkel.

Case jól tudta, mennyire szerette volna a palota elkerülni, hogy vagy kiteregetik a kártyákat, vagy belenyugszanak egy ilyen politikai hazárdjátékba. 2019 augusztusában, miközben Case a királyi családnak dolgozott, a királynő beleegyezett, hogy Johnson kérésére ideiglenesen felfüggeszti a parlamentet. A miniszterelnök állítólag azért tette meg ezt a lépést, hogy elvágja az ellentmondásos Brexit-terveiről szóló vitát.

Korábbi köztisztviselőként Case-t még egy magas rangú kormányzati személyiség is megkérdezte abban az időben, aki tudni akarta nézeteit. A királyi család aggódott, hogy a királynőt nehéz helyzetbe hozzák, és Case azt mondta a kormányzati tisztviselőnek, hogy jobb, ha megbizonyosodnak arról, hogy a kérés jogos és helyes. Nem volt az – a bíróságok később úgy döntöttek, hogy a parlament felfüggesztése jogellenes volt.

Bár a királynőnek formálisan hatalmában állt visszautasítani Johnson hivatalának a választásra irányuló kérelmét, ez valójában szembement volna a szokásokkal. De azzal, hogy egyszerűen világossá tették a pánikba esett politikusok számára, hogy a hatalom ott van, Case biztosította, hogy ne kelljen használnia.

Mivel az új választások lekerültek az asztalról, csak idő kérdése volt, hogy Johnson mikor kényszerül lemondásra. “Szeretném, ha tudnák, milyen szomorú vagyok, hogy feladom a világ legjobb munkáját” – mondta július 7-én. “De az ő hibájuk.”

Case gondosan ügyelt arra, hogy ne jelenjenek meg királyi ujjlenyomatok azokon a fegyvereken, amelyek Johnsont megbuktatták. De Nagy-Britannia alkotmányos DNS-e mindenütt ott volt.

Johnson szóvivője elutasította mind a néhai Erzsébet királynő sokatmondó tekintetéről szóló beszámolót, mind azt a felvetést, hogy csapata egy előrehozott választást fontolgatott volna miniszterelnökségének megmentése érdekében. “Ezeket a Munkáspárttól származó, megalapozatlan állításokat és a szokásos koholt képtelenségeket bizonyítékok nélkül adják elő, és figyelmen kívül kell hagyni” – mondta a szóvivő.

A királlyá avatás

Szombaton a brit intézmény elit tagjai összegyűlnek, hogy új királyt koronázzanak a Westminster-apátságban, ahol 1066 óta minden koronázás zajlik.

Az ország leghosszabb ideig hivatalban lévő uralkodója, II. Erzsébet királynő tavalyi halála után a koronázás létfontosságú lépés, hogy az új király felhatalmazást kapjon. A ceremónia azt a pillanatot jelöli, amikor az állam eszközeit felhasználják egy uralkodó beiktatására, egy tapasztalatlan uralkodót a szó szoros értelmében díszruházatba és ékszerekbe öltöztetve, hogy fejedelmivé tegyék. A célját tekintve, az új császárnak régi ruházatot kell viselnie.

Azok a ruhák valóban nagyon régiek. Az utolsó koronázást, II. Erzsébetét, 70 évvel ezelőtt tartották. Az eseményt szervező miniszterek és köztisztviselők kénytelenek voltak leporolni az ősi feljegyzéseket, hogy tisztázzák, mit kell tenni. Oliver Dowden miniszterelnök-helyettes csapatának el kellett döntenie, hogy szavazásra bocsátja-e a koronázási esküt a parlamentben, mielőtt megváltoztatnák az új király eskütételét. Útmutatóként visszanyúltak egészen Winston Churchill nyilatkozataihoz.

Kormányzati tisztviselők úgy vélik, hogy Károly kapcsolata a jelenlegi miniszterelnökkel, Rishi Sunakkal egészséges és tiszteletreméltó, de senki sem tudja igazán, mi történik, amikor találkoznak. Az uralkodó minden héten privát “audienciát” tart a miniszterelnökkel (Johnsont meg kellett akadályozni, hogy szemtől szemben találkozzon a királynővel, amíg COVID-os volt). Senki más nincs jelen, és soha nem készül jegyzőkönyv.

Nem világos, hogy a király mekkora nyomást gyakorol a kormányra politikai kérdésekben. Míg Károly walesi hercegként időnként szókimondó volt olyan témákban, mint a környezet vagy a történelem megőrzése, ő maga azt mondta, megérti, hogy most nem folytathat olyan keresztes hadjáratokat, amelyeket egykor élvezett.

gettyimages 1246561228

Károly és az általa vezetett szélesebb körű intézmény számára nagy a tét

2015-ben a Guardian újság megnyert egy jogi csatát, hogy felfedhesse, hogy Károly egy évtizeddel korábban kitartóan lobbizott a Blair-kormánynál különböző kérdésekben, az iraki csapatok felszerelésétől a növényi alapú gyógyszerekig és a borzok kiirtásáig. Az, hogy az úgynevezett “fekete pók” feljegyzések (amelyeket hurkolt kurzív kézírásáról neveztek el) visszaütöttek, valószínűleg jó leckéül szolgált az új uralkodónak.

Charles és az általa vezetett szélesebb körű intézmény számára nagy a tét. Nem mindenki fogja megünnepelni a koronázását május 6-án. A BBC által nemrégiben közzétett közvélemény-kutatás szerint a 18-24 éves korosztályban többen vannak a monarchia ellen, mint mellette. A királyi család tisztában van a kockázatokkal, és a következő generáció már a modernizációra törekszik. Vilmos herceg, Károly örököse új operatív igazgatót keres, és ezúttal inkább a magánszektorból szeretne valakit alkalmazni, mint a Whitehall-ból.

Ahelyett, hogy Károly akarata szerint akarnák hajlítani a kormányt, a ma a királyi palotákban dolgozó korábbi kormánytisztviselők inkább arra összpontosítanak, hogy segítsenek a királynak és családjának elkerülni, hogy politikai problémákba bonyolódjanak. Egy királyi megfigyelő szavaival élve, az udvaroncok “hosszasan és keményen gondolkodnak” arról, hogyan kell ezt megtenni, de az idősebb királyi felségek saját maguk is “jó antennákkal” rendelkeznek.

Ha Károly úgy dönt, hogy aktívabb szerepet vállal, akkor kétségtelenül arra törekszik, hogy az árnyékból gyakorolja befolyását – inkább, mintsem nyilvános összecsapást kockáztasson a jelenlegi vagy bármely jövőbeli kormánnyal. A 17. században Anglia első Károly királya végzetes harcot vívott a parlamenttel a tényleges hatalomért. Az eredmény véres polgárháború, a király kivégzése és maga a monarchia (ideiglenes) megszüntetése volt.

Forrás:politico.eu

Mi a reakciód?
👍tetszik
0
👍tetszik
👎nem
0
👎nem
💘szeretem
0
💘szeretem
😡dühítő
0
😡dühítő
😂vicces
0
😂vicces
😮húha
0
😮húha

Vélemény, hozzászólás?

Iratkozzon fel a Védett Társadalom Alapítvány hírlevelére!

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

További cikkek